A Buell visszatér a gyökereihez? Nem titkoltan ez a célja Erik Buellnek és tervezőgárdájának. Egy fullidomos, kifejezetten versenyzési célra épített kisszériás modellt mutattak be hétfőn a Wisconsin állambeli East Troyban. Az újdonságot kizárólag versenyzési célra ajánlják, utcai verziója nem készül.

Érdekes arc ez az Erik Buell. Napjainkban szinte egyedülálló,
hogy egy ember és egy motormárka ennyire elválaszthatatlan legyen. Első
motoros élményét 12 évesen élte át, és egyből horogra akadt. Később a
helyi motorosboltban dolgozott, hogy fizetni tudja az esti iskolát,
ahol kitanulta a motorszerelő szakmát. Gyorsan emelkedett a ranglétrán,
csakhamar szervizvezetővé nevezték ki a fiatal motorőrültet. Ez idő
alatt kóstolt bele a motorversenyzésbe is. Először amatőr szinten
kezdte, de a tehetséges fiúra felfigyeltek, és csakhamar a profik
között húzta a gázt. 1978-ban a leggyorsabb újoncként kvalifikálta
magát a Daytona 200 versenyen.

Közben Erik tovább folytatta szakirányú tanulmányait, egyben biztos
volt, hogy világ életében motorokkal akar dolgozni. Mérnöki diplomája
megszerzése után a Harley-Davidsonhoz szegődött, ahol a futómű és
vázfejlesztések területén dolgozott.

1982-ben azonban eljött az amerikai motorgyártótól, és régi álmát
valósította meg azzal, hogy egy saját készítésű versenymotort
csináljon. Elkészült az első Buell.
RW750 négyzetesen elrendezett, négyhengeres, kétütemű motorja az
AMA versenyek, a Formula 1 osztályának szabályai szerint épült. Buell
nagy szomorúságára - nekünk pedig nagy örömünkre - ezt a kategóriát
1985 végén leállította az AMA, így Eriknek ismét el kellett
gondolkodnia azon, hogy mihez kezd.

Figyelmét az utcai motorokra irányította, tervezett egy ízig-vérig
amerikai utcai sportgépet. A saját maga által tervezett motorokhoz a
Harley szállította a blokkot, melyek tele voltak tömve a legújabb
műszaki megoldásokkal. Erik Buell
az elsők között épített széria motorba fordított teleszkópot és
fémházas fékcsövet
. Szép fokozatosan fejlődött a cég, amire a
Harley is felfigyelt, és közös céget alapítottak Erikkel, 1994-ben
létrejött a Buell Motorcycle Company 49%-os Harley-Davidson és 51%-os
Buell tulajdonviszonnyal. Négy évvel később még 49%-ot felvásárolt a
Harley, és ez a jelenlegi felállás is, így a Buell leányvállalata lett.
Míg a 80-as évek végén még a 100 darabot sem érte el a termelés,
manapság évente 10 000 számra hagyják el a gyárat a Buell
motorkerékpárok.

Modell, Gyártási időszak

Ulysses XB12X 2006-tól

Lightning Long XB12Ss 2006-tól

CityX XB9SX 2005-től

Lightning XB12S 2004-től

Firebolt XB12R 2004-től

Lightning XB9S 2002-től

Firebolt XB9R 2002-től

Blast 2002-től

Lightning X1 1999-2001

White Lightning S1 1998

Cyclone M2 1997-2001

Thunderbolt S3T 1996-1998, 2000

Thunderbolt S3 1996

Lightning S1 1996-1998

Thunderbolt S2T 1995-1996

Thunderbolt S2 1994-1996

Westwind RSS1200 1991

Westwind RS1200/5 1990-1992

Westwind RS1200 1989-1990

Battlewin RR1200 1988-1990

Battlewin RR1000 1987-1988

RW750 1984

Ha Erik Buell eddigi életéből következtetéseket szeretnénk levonni,
egyértelmű, hogy számára
a motorgyártás és a versenyzés elválaszthatatlan fogalmak. Így a
meglepetésszerű bejelentés már nem is annyira meglepő, hogy egy
évtizedes kihagyás után ismét egy igazi versenygépet akart készíteni,
és a tervek alapján elkészült az XBRR, első prototípusát január 23-án
mutatták be az újságírók előtt.

A 150 lóerős kéthengerest minden bizonnyal a Ducatik ellenfelének
szánják.
Az 1340 cm
3-es motor a Harley hagyományai szerint készült, az alapot a
hengerenkénti befecskendezéses, levegő-olajhűtéses Thunderstorm motor
szolgáltatja. A váz és a futómű felépítése alapjaiban megegyezik a
széria XB modellek futóművével, vagyis a vázban van az üzemanyag és a
lengővillában az olaj, ám a szíjhajtást lánc váltja fel a versenygépen,
mivel ezzel könnyebben megoldható a versenypályák igényeinek megfelelő
áttétel-módosítás. Az elöl-hátul Öhlins csillapítókkal szerelt motor
futóművének minden paramétere állítható, az első fék a már ismert ZTL
peremtárcsás megoldású, de a féknyereg más: a Nissin nyolcdugattyús
munkahengereket gyárt a szupersport géphez.

A magnézium-ötvözet kerekek 33%-kal könnyebbek, mint az utcai gépek
kerekei
, érdekes, hogy míg az első kerék hatpár küllős, a hátsó
szintén hat küllője már nem osztott. A burkolat sem terheli túlságosan
mérlegeléskor, az idomok szénszálas műanyagból készültek, és a
legkisebb légellenállás érdekében szélcsatornás teszteket felhasználva
fejlesztették ki. A motor Ram air rendszere jótékonyan használja ki a
nagysebességgel érkező levegő nyomását. A műszeregyüttes egy
fordulatszámmérőből, váltó lámpából, gyújtásvisszajelzőből és
olajnyomás-visszajelzőből áll.

Buell néven utoljára 1988-89-ben készült teliidomos motorkerékpár, ez
volt az 1200RR, de hosszú szünet után most ismét a versenypályák réme
lehet az amerikai V2-es.
A motorból mindössze 50 darabot terveznek legyártani, az áráról
és magyarországi forgalmazásáról egyelőre még nincs információnk.


Műszaki adatok:
<section class="votemachine">
</section>

Motor:
levegő-olaj hűtéses, 45 fokos V2-es

Lökettérfogat: 1340 cm
3
Furat x löket: 103,6 x 79 mm

Kompresszió-viszony: 12,5:1

Keverékképzés: 62 mm-es, hengerenkénti DDFI
üzemanyag-befecskendezés

Max. teljesítmény: 150 LE felett 8000 1/min-nél

Max. nyomaték: 135 Nm 6500 8000 1/min-nél

Futómű elöl: 43 mm-es Öhlins fordított teleszkópvilla,
állítható

Futómű hátul: alumíniumöntvény lengőkar, külső tartályos
Öhlins hátsó rugóstag, minden paramétere állítható

Tengelytáv: 1315-1367 mm között változtatható

Villaszög/utánfutás: 21 fok/86 mm

Ülésmagasság: 775 mm

Kerekek: fekete színű, hatküllős magnéziumötvözet , elöl
3,5/17, hátul 5,5/17 méretben

Gumik: elöl 120/70-17, hátul 190/55R-17

Fékek: elöl ZTL2 kerékperemre szerelt első féktárcsa
nyolcdugattyús Nissin fékmunkahengerrel, hátul szimpla tárcsafék

Buell XBRR

Égő K.
Égő K.