Tavaly egy korai Triál Pannónia típust ismertettünk, mely az MC-63-as krosszváltozat utcai variánsa volt. Létezett egy kissé módosított versenyváltozat is, sőt ezekből az USA-ba is jutott egészen kis darabszámban, CA-250 itthoni kóddal (CA = California).

hirdetés

Mindenesetre az MC-63-as volt az általánosabb, a hazai egyesületek
krosszozói is jórészt ezzel a típussal indultak. Sajnálatos módon mégis
kevés maradt meg belőlük, mivel a kezdetekben
a leselejtezett versenymotorokat az egyesületek egészen egyszerűen
megsemmisítették! Amit pedig leadtak a BÁV-nak, és így privát
kezekbe kerültek, azok jó része is előbb-utóbb az enyészeté lett,
különösen akkor, amikor a nagyságrendekkel ütőképesebb - VB-ket is
nyerő - krossz ČZ-k egyesületekből leselejtezett példányaihoz is
hozzájuthattak a magánszemélyek is.

Nagyon kevesen gondoltak akkoriban arra, hogy ezek a krossz Pancsik
egyszer ritka kuriózumok lesznek. Jómagam most verhetem a mellem, mivel
nem csak egy Triált és egy MC-63-ast gyűjtöttem be és meg is őriztem
(kedves betörők, a motorokat őrzött helyen tároltatom), hanem a még
ritkább, kezdeti MC-58-ast, sőt egy CA-250-est is, meg a végéről az
MC-67-est. (Az 58, 63, 67 a típus megjelenésének gyártási évszáma.)
Kivétel a legutolsó, MC-69-es típus, amivel le is állt Csepelen a
krosszmotor-gyártás, mert az akkorra már itthon is jelentősen elterjedt
krossz ČZ-kel nem tudták felvenni a versenyt, annak dacára, hogy
az MC-67, MC-69 két utolsó típusnál sok mindent lemásoltak a
ČZ-ről.

Mielőtt a CA-250-esre rátérnénk, érdemes kisé elidőzni születésének
körülményeinél, mivel ma már erről is kevesen tudnak. Valahogyan
idekeveredett Kaliforniából a Csepeli Motorkerékpárgyárba egy
Jack White nevű úriember. Bár az ő neve is fehéret jelent, semmi
köze az egykori Weiss Manfréd gyártulajdonoshoz, akinek a neve szintén
fehéret jelent, még ha németül is.

Ez a White úr a fejébe vette, hogy innen olcsón beszerezhető
motorokat importál az USA-ba, és azokat ott haszonnal eladja. Az ő
inspirálására jöttek ki az egészen mutatós T-9 és P-9 típusok is a
széria T5/P10 sportosított és kicsillantott változataiként.
Elképzelhető, hogy a Triálhoz is volt valami köze, de a már említett
CA-250-hez egészen biztosan. Egyébként White úrral kapcsolatban nem sok
ismeret maradt fenn, az egykori igazgató, Toldi József tudott volna
róla mesélni, meg is beszéltem vele egy majdani találkát, amire végre
rászántam magam, sajnos Toldi úr meghalt. (Pedig tanulhattam volna az
előző esetemből, ugyanis így jártam a volt versenyműhely egykori
vezetőjével, Vígh Endrével is.)

White úrnak mellesleg - a szép és sportos Pannóniák inspirálása
mellett -
még egy elévülhetetlen érdeme volt: hozott magával az USA-ból
egy rendkívül csinos manökent (állítólag a barátnője is volt), aki az
egyes motorok mellett látható egyéb reklámhölgyek között a legjobb bőr
volt. Amúgy próbáltam White úr és egykori vállalkozása után kaliforniai
motoros barátommal is nyomoztatni, de azon kívül, hogy White úr már
meghalt, semmi érdemlegesnek nem jutott a nyomára. Hiába, ezek az
érdekes pannóniás dolgok a '60-as évek elején-közepén történtek.

A CA-250 az általánosabb MC-63-tól csupán
a benzintank és az első kerék vonatkozásában tért el. Az
MC-63-nak nem volt gumipárna a tankján és az oldalai sem voltak
fényesre krómozva, továbbá - az esetek többségében - nem volt rajta a
tenyérnyi White embléma sem. Más volt a tank formája is, és egészében
matt krómmal volt bevonva.

Az első kerék a CA-250-esen 19 colos volt, míg az MC-63-on
21-es. Egyébként jutott ki az USA-ba az MC-63-ból is - White
tankemblémával - "White Tornado 250 Scrambler" hangzatos néven, mint
erről a Cycle World nevű amerikai szaklap 1966. júliusi száma
beszámolt. Ugyanez az újság a CA-250-est is "White Tornado 250
Scrambler" néven ismerteti. A Cycle World részletes tesztet készített a
motorral, és 5800-as fordulaton, akkori tisztességes 28 bruttó lóerőt
mértek, és 11,1:1-es kompressziót.

Lehet, a reklám kedvéért itt White úr rátett egy lapáttal, mert
jómagam mindenesetre úgy emlékszem, ezeken a típusokon itthon 23 LE
körüli adatokat mértek akkoriban. (Az első VB-győztes 250-es kétcsöves
ČZ volt 26 LE-s).

Végezetül
egy abszolút érdekes hirdetés kissé homályos fénymásolatáról
néhány szót. Ezt a már említett kaliforniai motoros ismerősömtől
kaptam. A hirdetés szintén White úrtól ered, aki a sima T-5-ös Pannónia
vázát hirdeti az MC-63-as krossz típus (Jawáról koppintott) első
teleszkópjával, és hátul - már akkor - 18"-os kerékkel. (Ezt később
Csepelen a legutolsó P-12-es egyhengeres típusoknál valósították meg,
elöl is 18"-os kerékkel.) Ami külön érdekesség, hogy a krossz
motorblokkot is hirdeti, mint önálló motort, lefűrészelt váltóházzal
(azaz sebességváltó nélkül). Ki tudja milyen célra szánta? És külön
hirdet egy ötfokozatú angol verseny-sebességváltót.

Óhatatlanul megfordul az ember fejében, hogy a fentiek
összeállításával milyen spéci egyhengeres sport-Pannóniát lehetne
konstruálni, mivel köztudott, hogy ennek a típusnak igen gyatra volt a
négysebességes váltója, amit lényegében változtatás nélkül vettek át az
1948-ban konstruált, ikerdugattyús Csepel 250/U-tól. Mindenesetre a
második fokozat kapcsolhatósága egyenesen gyalázatos, pláne
túlpörgetett motornál. Most képzeljük el ugyanezt krosszversenyen,
forszírozott üzemnél, kuplung nélküli váltásnál. (Valamit segített a
dolgon a rövid primer áttétel, ezáltal a váltó-fogaskerekek lassabban
forogtak.)

A krosszozásban akkoriban élen járó és
nagy machinátor szovjet versenyzők mindenesetre kipróbálták az
MC-63-ast, amikor a farkasvölgyi versenyre idelátogattak. Nem voltak
tőle elájulva, hiszen már ismerték a ČZ-t. A váltónál még azt a
teszt-trükköt is bevetették, hogy a beindított motort oldalra fektették
- miközben nem hagyták leállni - és figyelték, hogyan kerregnek
egymáson a váltó-fogaskerekek oldalirányban elmozdulva. Ennyi játékot
ugyanis a léptetővillák és a kapcsolótárcsa engedtek a fogaskerekeknek,
így azok kissé be-bekaptak sebességbe, önsúlyuknál fogva. A ČZ váltó
nem csinált ilyet!

Egyébként csinos manöken ide, hangzatos motornevek oda, White úr
vállalkozása nem volt valami sikeres, bár állítólag bútorokkal is
üzletelt. A kiszállított Pannóniáknak nem tartott fent szervizt, és
pótalkatrészt is igen gyatrán szállíthatott. Így aztán a világ
motorgyártásának krémje között - még a Jawának is volt kaliforniai
típusa különolajozással - nem nagyon rúghatott labdába szegény
Pannónia.