Vénkisasszony

Tavaly beszéltünk Zsuzsiról, hogy egyszer meglovagolnám végre. Karcsú, könnyed kis teste, kellemes idomai vágyat ébresztettek bennem, hogy az alig húsz éves lánykát berántsam a lábaim közé. A várakozás meghozta gyümölcsét, és amint kellemes, lengeruhás idő lett kaptam az alkalmon, és megkaparintottam egy tartalmas pásztorórára.

hirdetés

Zsuzsi - ahogy gazdája hívja - egy gimnazista korát élő, 88'-as
évjáratú Kawasaki GPZ400-as, mely motorévekben számolva már elég
élemedett korú matrónának számít. Tulajdonosa még a csattogós lepkét
húzogatta maga után, mikor ezzel a géppel már valaki vígan motorozott
valahol a japán utakon. Japánban, mivel ez a modell az ottani piacra
készült, de 93'-ban már itthon ülte meg valaki, aki nem volt elég
szkeptikus a japán belpiacos motor megvásárlásakor.

Mostanra már nem jelent gondot egy-egy ilyen gép birtoklása, mivel az
alkatrészellátás időközben gördülékennyé vált. Akkoriban nagy merészség
volt egy használt - esetleg hiányos - belpiacos gépet venni, mivel
hosszú hónapokat kellett várni az áhított alkatrészre. Tesztpéldányunk
túl van néhány ráncfelvarráson és ruhacserén is, de műszaki állapota
néhány apróságon kívül kiváló.

A teljes idomzat a nyolcvanas évek sporttúra divatját tükrözi. A
magas, az első lámpánál szinte függőleges vonalú fejidom, a lépcsős
ülés, a faridom és a tömörség mind visszaköszön más, nyolcvanas
évekbeli modellről is. Szembeötlő sajátosság azonban a váz kialakítása.
A 88-as GPZ400-on sok olyan megoldást, finomságot találunk, melyeknek a
mai gépekben már nyoma sincs. A váz az egyik.

Az AL (alumínium) X Cross váz egy nagyon bonyolult szerkezetű
megoldás, igazi ritkaság. Ezt a sajátosságot a gyár büszkén hirdeti,
mert nem rejtette teljesen az idomzat alá. A váz a tank két oldalán
öleli körül szép vékonyan a légszűrőházat és a tankot. Ez önmagában
kevés lenne a megfelelő merevséghez, ezért a motorblokk vonalában
előrenyúlik egy másik vázrész, mely a hűtő előtt ér össze. Ezenkívül a
lábtartók alatt is elindul előre egy-egy váznyúlvány, mely a motorblokk
előtt felfelé kunkorodva szintén egy vízszintes összekötő elemben
végződik, ez csatlakozik a hűtő előtti traktushoz. A motorblokk szinte
pókhálószerűen van körülölelve, és a futóműnek olyan merevséget ad,
mint a mai, hatalmas alumínium vázakkal szerelt sportgépeké.

Így lehet az, hogy a futómű gyenge pontjai egyértelműen
behatárolhatók. Az egyik az első villa gyengesége, mely a lassú
kanyarvételek, illetve autók közötti bűvészkedéskor lehet zavaró, de
semmi esetre sem megszokhatatlan. A bizonytalanságért igazán csak a
teleszkópvillák átmérőjét okolhatjuk. A jelenségen a masszív, alumínium
villamerevítő-lemez sem segít, bár bizonyára hasznos. Nagyobb tempónál
ez a kellemetlenség is eltűnik, és csak egy leheletnyi bizonytalanság
érződik a tempós kanyarodásoknál, illetve ívváltásoknál.

Az elejére több rosszat nem lehet mondani. A budapesti utakat kitűnően
viseli, kimondottan kellemes a csillapítás és a rugózás is. A rugózást
levegőnyomással lehet finomítani, melyet a teleszkópszárak tetején
elhelyezett szelepek segítségével szabályozhatunk. Kitűnően működik a
mindkét oldalon elhelyezett AVDS (Automatic Variable Damping System)
rendszer, mely a csillapítás mértékét szabályozza és a fékezéskor
történő bebólintást küszöböli ki. Kimondottan kellemes, alig hittem el,
hogy ilyen kis finomra sikerült ez a megoldás. Már többet hasonlót volt
szerencsém kipróbálni, de ez volt az első motor, ahol határozottan
értelmét látom a gyár igyekezetének. A hátsó futómű szintén példás, bár
egyszer felütött egy keresztbordán, de ezt okozhatta az is, hogy nem
állítottam a magam súlyához a rugó-előfeszítést.

A dupla tárcsafék szintén meggyőző. Nem az a tipikus öregmotor érzés,
amikor kapaszkodni kell a fékkarba, és imádkozni a sikeres megállás
érdekében. Két ujjal bőven elegendő húzni, és minden úgy történik,
ahogy akarjuk. A hátsó fék használata szinte csak nagyobb lassításokkor
indokolt, de ekkor is nyugodt marad, nem akar hatalmasat fogni, mint a
túlméretezett hátsó tárcsafékek általában.

Műszerezettség terén a GPZ400 a gazdag jelzővel illetendő. Megint csak
a mai motorok jutnak az eszembe, ahol sok esetben luxus a fénykürt, a
vészvillogó, a kétoldali irányjelző visszajelzés és a műszeres
üzemanyagszint visszajelzés is, ami ebben az esetben alapfelszereltség.
Egy nagyon egyedi és olcsó megoldással is büszkélkedhet a GPZ400. Az
elektronikus fordulatszámmérő alaphelyzetben a fordulatszámot méri, de
ha benyomjuk a Volt/Tacho feliratú gombot, akkor a mutató a mindenkori
töltési feszültséget mutatja a fordulatszám skála alatt elhelyezett
osztáson. Zseniális. Egy egyszerű kapcsoló, egy kis elektronika, és egy
plusszal több van a motorban.

Az ülés alatt nem sok minden fér el. Az utasülés alatt van egy rekesz,
de ebbe már beköltözött a riasztó, így maximum egy darázscsalád tudna
magának helyet szorítani. Az utas lábtartóknál, mindkét oldalon
találunk sisakzárat. A tanksapka szép fekete krómozása manapság már
ritkaságszámba megy. Hasznos dolog a középtámasz, a
csomagakasztó-kampók, melyek segítségével az utasülésre rögzíthetjük a
csomagokat.

Érdekes megoldás, hogy a hűtőrendszer kiegyenlítő tartálya a hasidom
alsó csúcsába került, ahol ha kell, könnyen hozzáférhetünk
utántöltéskor. Üléspozíciója még az én 187 cm-es magasságommal is
kimondottan kényelmes, bár utódgyártó műszerem nem éppen volt
elkényeztetve és bele sem mertem gondolni egy esetleges vészfékezésbe,
de ami ennél még rosszabb lehet az az, hogy esetleg belerongyolok
valamibe. A tükrök csak egyharmad felületen hasznosak, a többi részen
jól nyomon követhető, mi is történik az alkarunkon.

A hatsebességes váltó pontosan működik, és nem kell izmozni az üres
megtalálásakor még akkor sem, ha megálltunk. Hogy dinamikusan
közlekedhessünk pörgetni kell. Nem nagyon, de nem szabad hagyni
elaludni. Tartsuk minimum 4-5000-es fordulaton, de igazán 7-8000 körül
indul meg. A következő lépcső a csúcsteljesítmény leadására kalibrált
10500-nál van, ahol mintha még jobban befűtenének neki. Meglódul és
jöhet az adrenalin.

A házi tuning kipufogók hangja fokozza a sebességérzetet, így némi
biztonságot adnak, és az sem utolsó szempont, hogy messziről hallani,
hogy épp merre rongyol.

Alapvetően kezes, odaadó teremtés, bár fenntartási költségei az
alkatrészek tekintetében magasra rúghatnak. Akárcsak egy korosodó nő.
Ahogy öregszik, az igényei nőnek, és a hajdani bomba külső
karbantartása is egyre több odafigyelést és ráfordítást követel.
Viszonylag alacsony ára révén megszerezni könnyű, de megtartani annál
nehezebb.