Az első napon, pénteken a gépátvételt követően következett a fekete
leves: mi motorosok, az A5-ös darabokban kézhez kapott itinert
laponként összeragasztottuk, majd igyekeztünk kitalálni, hogy
a szombati 120 kilométeres speciálhoz tartozó papírkígyó belefér-e
majd a road bookba. Persze nem fért bele, de erről majd később.
Délután négy óra tájt megmutatta magát a mezőny a balatonfüredi kikötő
melletti díszes rajtnál, majd gyors iramban haladt a Jutaspusztán
található szuperspeciál (SS) szakaszhoz.
A 7,6 km-es pálya jó ismerkedésnek bizonyult a sziklás, köves, homokos
tereppel, és mivel körpálya volt, így a második, harmadik körben már
egész szép mutatványokat mutattak be a versenyzők a két dobbantón
messzire repülő motorokon. Ezt követően volt időnk szervizelésre,
tankolásra. És természetesen következett az elmaradhatatlan
itinerragasztás.
A háromnapos verseny legkeményebb napja a szombat, 387,92 km teljes
távjából 340 km speciál szakasz volt. Először egy 120 km-es speciállal
kezdtünk, majd egy 50 km-essel folytattuk, és ugyanezeket a szakaszokat
tettük meg még egyszer a nap folyamán. Nap elején mindjárt sikerült
összegyűjtenem 9 perc büntetést, kiderült ugyanis, hogy a már említett
itiner nem fér bele egyben a tartójába, ezért a kifűzés, szétszaggatás,
majd újra befűzés díjazásaként megkaptam, ami járt. Jól kezdődik a
nap.
Kb. 7:45-kor rajtolt el az első speciál. Ez volt az első, igazán
hosszú táv nekem meg a Shercónak. Meg is lett az eredménye, csak
közepes időt sikerült teljesíteni, ráadásul 2x30 perc bünti is járt a
két kihagyott GPS pont miatt. Sebaj legalább tudom, mire kell figyelni
a továbbiakban, nem beszélve arról, hogy
nem kell egy kört se megtenni az elhagyott bányában, amit egy
nem egyértelmű fordulónál véletlen elszakított szalag miatt
elszúrtam.
A második szakasz elég jól sikerült, kezdtem élvezni ezt az
itinerolvasós témát, és
eddigre kitaláltam, hogyan lehet gyorsan menni, olvasni,
méterszámlálót egyeztetni és - a lényeg - nem eltévedni. A harmadik
speciálon sikerült menni egy 5. helyet, ami elég jónak mondható, mivel
pár nagy nevű versenyző mögöttem végzett. A nap utolsó szakaszán már
kezdtem érezni a hosszú táv gyötrelmeit, de mivel a szuperspeciál része
volt ennek a szakasznak, így igazán élvezeteset motoroztunk. Este 7
után fejeztük be teendőinket a depóban, majd nagy élezettel foglaltuk
el ismét a szállásunkat, és ezen a versenyen utoljára hozzákezdtünk a
másnapi itiner ragasztásához.
A vasárnap már lazábban zajlott, délelőtt 120 km-t, majd délután újra
a szuperspeciált kellett megtenni - a nézők nagy örömére. Sajnos az
első szakasz 45. km-énél
első defektet kaptam, és kénytelen voltam a maradék távot így
megtenni. Azt leszámítva, hogy fordulni nem tudtam, az egyenesekben
húztam, ahogy csak tudtam, és a 10. helyre sikerült bejönnöm. Gyors
javítás, kölcsön belsővel, majd tankolás, és rajt a SS-on. A napi
teljes táv, 170 km megtétele után a balatonfüredi mólónál áthajtottunk
a cél pódiumon, és a ceremónia közepette pezsgőztünk egyet, majd
következett a díjkiosztó.
Minden elismerés a rendezőké, a versenyzők igazán minden információt
megkaptak, gördülékenyen zajlott a rendezvény. Egyetlen hiányosság az
volt, hogy útbaigazító táblák híján az érdeklődők nehézkesen találtak
ki a helyszínre. Kijár az elismerés a Shercónak is: a motorok között
összetettben ötödik, M1 kategóriában a második helyet szerezte meg
Frankó Barnával a nyergében.
További cikkeink
