Minden évre jut egy olyan tesztmotor, amire az ember már az átvételkor azt mondja, hogy úristen, erről nem sok jót fogok írni. Aztán az egyhetes teszt alatt úgy összebarátkozik a motorral, hogy nem akarja visszaadni. A DL650 2007-es (ABS-szel szerelt) változata ilyen.
DIV.kepre2
{
background-image:
url('http://index.hu/cikkepek/totalbike/tesztek/uj//suzudl650abs/.gdata/cikk/suzudl650abs_001.jpg');
background-repeat: no-repeat;
padding: 8px 4px;
color: black;
height: 630px;
}
DIV.kepre2 P
{
margin-top: 10px;
margin-left: 10px;
width: 490px;
}
A DL650, vagy ha úgy tetszik, a kis V-Strom nem új modell.
Az ős a 2002-ben megjelent DL1000, ami a keresztségben a V-Strom
nevet kapta. (A V betű még érthető a 90 fokos elrendezésű
V-motor miatt, de a Strom hallatán - még most is emlékszem -, sokan
elnyomtak egy félmosolyt, gondolván, hogy a japán "keresztapa"
összekeverte a betűket és Storm helyett valahogy Strom-ot sikerült
begépelnie a számítógépébe. A hivatalos verzió persze úgy szólt,
hogy ezzel a névvel a gyár gesztust kíván tenni az egyik legnagyobb
európai felvevőpiacnak, a németnek. Jó witz.) Mindegy, vihar
(angolul storm) helyett folyó (németül strom) lett a DL-sorozat
neve, ami a gépek ismeretében azért nem is annyira mellélövés.
A közepes sikert arató DL1000-t megjelenése után két évvel, 2004-ben
követte a középkategóriás DL650, ami viszont igazi telitalálat lett.
Azóta is az egyik legkedveltebb és legmegbízhatóbb Suzuki modell.
A kis V-Stromot az idei modellévre szerelte fel ABS-szel a
gyártó. (Hozzá kell tenni persze, hogy az ABS a konkurensek nagy
részénél lassan alapfelszereléssé válik ebben a kategóriában.) Ez a
modellfrissítés adott alkalmat a tesztre.
Az rögtön látszik, hogy
a DL650 nem a formatervezők legjobb pillanatában született, sőt
kifejezetten csúnyácska. Az első idom mint egy nagyrobogóé, a blokk
kesze-kusza csövektől ölelt, a váz bumfordi, szögletes aluelemekből
áll, a kipufogó borítása esetlen, a hátsó villa egyszerű mint az
ácskapocs. A nagy, löbbös első idom látszatra fejnehézzé teszi az egész
gépet, az ülés jóval hátrébb esik, mint egy endurónál szokás.
Felpattanva a nyeregbe azt érzi a vezető, hogy a széles ülés kissé
szétnyomja a combjait, furcsa a kicsit csopperszerű, hátra eső pozíció.
Elindulva az érzés fokozódik, menetközben
az ember önkéntelenül is gyakrabban támaszkodik a kezére, mint
ahogyan egy endurón vagy egy supermotón szokás, a tankra nem simul
rá a motoros lába, kissé idegenül domborodik ki a combok között.
Némi városi motorozás után azért kijönnek a DL650 előnyei is. A 67
lóerős, nyomatékos V-motor alacsony,
2000-3000-es fordulattól szép folyamatosan húz a 10 500-as
letiltásig. Jól fordul, jól tartja az utat, a vezető hamar nagy
biztonságban és kényelmesen érezheti magát rajta. Erre még rátesz egy
lapáttal az ABS is, ami nagy esőben is magabiztosságot kölcsönöz a
vezetőnek. A váltó mint a vaj, könnyedén veszi a sebességet. A motornak
jellegzetes zörgős-morgós hangja van, ami jól megy a kompaktnak éppen
nem nevezhető blokkhoz, amiből szanaszét áll ki mindenféle az
olajhűtőtől a vízcsőig.
Bár a városban is otthon van, legjobban a túrázást lehet élvezni a
kis V-Strommal. Ha a nyerget beülte az ember, olyan kényelmes lesz,
hogy a világból ki lehet motorozni vele. A bumfordi idom jól teszi a
dolgát, iszonyatos jó a szélvédelme. A vezető szinte észre sem veszi,
hogy már 120-140-160 km/órás sebességnél jár, 180-nál akár még rá lehet
gyújtani a plexi mögött.
Az aránylag hosszú és súlyos DL650 meglepően gyorsan eléri a 190
km/órás sebességet az 5. sebességig felváltva, ám hatodikban már
nem nagyon tud rátenni. (Körülbelül 200-ig viszi hosszas nyüstöléssel.)
Egy ilyen jellegű túramotortól - mert a V-Strom, nyugodtan mondjuk ki,
leginkább ebbe a kategóriába tartozik -, ez nem rossz. A tesztmodell
ugyan az aszfalton a keresztbe fekvő úthibákat, kátyúkat eleinte
csuklásszerű bakugrással vette, ám a könnyen állítható rugóelőfeszítés
segített ezen.
Az aszfalton mutatott megbízható teljesítmény után már nem is olyan
félve hajtottam le az útról a géppel. S lám a kis bumfordi meglepően
jól ment a könnyű-félnehéz terepen, annak ellenére, hogy a
tervezéskor kissé elhanyagolták a hasi részek védelmét. Érzékeny
helyekre került az önindító, a kipufogócsövet sem védi semmi a
felcsapódó kövek ellen, ráadásul a váz legalacsonyabb pontja a
lengéscsillapító lefelé dudorodó alsó bakja. Nehezebb terepre akkor se
merészkedjen vele a motoros, ha egy stadion biztatja, hacsak nem
szeretné nyomorítani a blokkot.
Aki tehát nem villogni akar, hanem jókat kalandozni meg motorozni,
akkor a kategóriában barátinak nevezhető áron tehet szert egy
megbízható útitársra, ha az új DL650-est választja.
Műszaki adatok:
Motor típusa:
négyütemű, vízhűtéses, DOHC, 90 fokos V2-es, 4 szeleppel
Furat x löket: 81,0 x 62,6 mm
Hengerűrtartalom: 645 cm
3
Teljesítmény: 67 LE 8800 1/min-nél
Nyomaték: 60 Nm 6400 1/min-nél
Végsebesség: 200 km/óra
Keverékképzés: benzin befecskendezéses (39 mm-es szívótorok
átmérő)
Váz: alumínium váz
Felfüggesztés elöl: teleszkópos, tekercs-rugós, állítható
rugó-előfeszítés és lengéscsillapítás
Felfüggesztés hátul: központi rugóstag, hidraulikus
lengéscsillapítók, tekercsrugók, teljesen állítható
rugó-előfeszítés és húzó lengéscsillapítás
Kerékabroncs elöl: 19M/C x MT2,5 colos, öntött
alumínium-ötvözet
Kerékabroncs hátul: 17M/C x MT4.0 colos, öntött
alumínium-ötvözet
Fékek elöl: kétdugattyús féknyergek, 310 mm-es dupla
tárcsával
Fékek hátul: egydugattyús 260 mm-es tárcsa
Hosszúság: 2290 mm
Szélesség: 840 mm
Magasság: 1390 mm
Tengelytáv: 1540 mm
Ülésmagasság: 820 mm
Önsúly: 189 kg
Ár: 1 998 000 Ft
További cikkeink










