Már hetekkel ezelőtt kérdezgették olvasóink, hogy érdemes-e kimenni az idei motorkiállításra. Kik lesznek ott, kik nem állítanak ki, mit lehet kipróbálni? Biztos volt, hogy egyesek nem vesznek részt – még sosem volt olyan expó Magyarországon, ahová mindenki eljött volna. A háromnegyedig megtelt csarnok azonban még minket is meglepett: a szakma fele el sem jött.
Dicséretes a rendezők igyekezte, óvodai játszósaroktól kezdve a
streetfighter-bemutatóig van minden: csak éppen a lényeg, az hiányzik.
Aki ott van, panaszkodik, de hát ilyen a magyar – genetikailag görbül
sírásra a szája akkor is, ha minden rendben. Most viszont semmi sincs
rendben. A Budapest Motor Kiállítás egy tükör, a válsággal vert piac
arcát mutatja.
Nézze meg hogyan bóklászunk a Budapest
Motor Kiállításon!
Csillog, hisz világítják, de ha közelről nézzük, itt-ott már tompul
a fénye, valahol tenyérnyi darabok hiányoznak a foncsorból. Ott kaptak
helyet azok, akik most nem állítanak ki a Hungexpón: sajnos elég hosszú
a lista. Hiába keressük a BMW fehérjét, a Kawasaki zöldjét, a Ducati
vörösét, a KTM narancsát, a Triumph kékjét – korántsem teljes nélkülük
a paletta. Nemcsak a teli színek hiányoznak, a kis márkák árnyalatai
nélkül fakó az összkép, nincs Gas Gas, Royal Enfield, Sherco, MV Agusta
sem.
Nincs min csodálkozni: aki teheti, a kiadásokon igyekszik spórolni,
kevesebb pénz jut a versenyzőknek, kedvesebb jut marketingre is. A
Hungexpo sem szociális intézmény, nagyon is megkéri a négyzetméterek
díját. Nem mindenki képes arra, hogy csak úgy bedobja egy-két új motor
árát – egyáltalán nem biztos, hogy megtérül, a marketingeszközök hatása
nehezen tetten érhető dolog. A Budapest Motor Kiállításon való
részvétel sokkal inkább presztízs, mint valós haszon: egyre többen
gondolják úgy, hogy köszönik nem, majd hirdetnek inkább újságban.
Aki ott van, igyekszik mindent megtenni: óriási standok, erős
fények, forgó pódiumok és csillogó motorok. A Harley-Davidson
nyereménymotort kínál, a krómra fogékony látogatók egymás után
fészkelődnek föl az állványra állított gépekre. Van Sportster Iron,
V-Rod Muscle, rendőrségi Glide-ok és utánfutós, esküvői fogat is.
A Suzukinál minden csillog, hiába új a Gladius, a vendégek leginkább
a cruiserek meg a sportmotorok körül kattintgatják a fényképezőt. Nincs
ez másként a Hondánál sem, hiába áll az ováldugattyús NR a pódiumon: a
kisebb-nagyobb csoportokból könnyen leszűrhető, mi a
közízlés.
A Yamaha is több száz négyzetméteren terpeszkedik, a karbonnal
cicomázott VMax és az R1 a két középpont. Örömteli, hogy egyre többen
érdeklődnek a 125-ösök iránt, a vékonydongájú gépek körül szinte mindig
áll valaki. Páran kacsintgatnak a friss Diversionre is, de a magyarok
még mindig nehezen veszik észre a meztelen motorokat.
Az Aprilia sztárja az RSV4 – nem csoda, a kiállítás egyik legszebb
motorja az egzotikus négyhengeres. A Derbi jelenléte örömteli; akárcsak
a Guzzit, most már a spanyol márkát is a Mille Motor hozza be
Magyarországra.
Aki robogót keres, talál. Vespa, Gilera, Keeway és még néhány kínai
is – nemcsak minőségben, árban is óriási ugrás van a két végpont
között. Hátul, a csarnok sarkában elektromos robogók cikáznak – furcsa
látni a hang nélkül cikázó gépeket. Szintén villanymotor hajtja a
Quantya és Vectrix motorokat, egyre több konkurense akad a belső égésű
motoroknak.
A csarnok harmadát a kiegészítők töltik meg – cipőpasztától kezdve a
kengurubőr versenyoverallig minden van. A motorosok nézelődnek, és
sokan nem is titkolják: nincsenek megelégedve az árakkal. A tartósan
gyalázatos forint-euró árfolyam nem maradt nyom nélkül, egyre
észrevétlenebbek a vevőcsalogató vásári akciók.
Winklerrel bolyongtunk vagy három órát, aztán feladtuk: a kamerán
rajta maradt a lényeg, a fényképezőgép memóriakártyáján is ott
sorakozott bináris rendben a sok pixel. Megnéztünk mindent, de
elégedettek nem lehettünk – túl hiányos bemutató volt ez. Kedvencet
persze találtunk: a Bimota Tesit mindketten hazavittük volna.
További cikkeink
