Az ausztriai szállásunkat direkt úgy kerestük, hogy félúton legyen Hallstatt városa és nekem egy régi nagy vágyam, a Hochalpenstrasse között. Egyszer már jártam arra, de akkor még nem vezettem, anyám mellett ültem a jobb egyen egy 1.5 dCi Renault Kangooban, de ennek már bő tíz éve, nem is rémlik milyen volt pontosan. Éppen ezért ideje volt feleleveníteni az élményt immár nem csak a kormány mögött ülve, de a saját autómmal, egyben szerelemprojektemmel, a Bogárral.

A tervet még itthon összeraktam és sokáig biztos voltam a dolgomban, de valahogy, ahogy elértem a panorámaút kapuját egyszerűen elgyengültem. Kifutott a végtagjaimból a vér, csak álltam a sorban, bambán meredtem a 12-18 százalékos emelkedőket előrejelző táblákra és rettegtem. Nem szerettem volna vonattal hazamenni csak azért, mert a Bogár esetleg nem bírja, illetve az autót sem szívesen hagytam volna kint. Nagyon féltem, de elindultam és nem csak a bizonyításvágy motivált, de az a csodálatos új világ is, amit csak az ilyen két-háromezer méter magas hegyek között élhetsz át.

Sturcz Bertalan
Sturcz Bertalan
Újságíró
A féltudásom már félsiker, a többit internettel és szakértőkkel kompenzálom. Ami technika az érdekel, mindennek utánanézek és páros lábbal viccelődök sztereotípiákon. Autózok, motorozok, biciklizek, rollerezek, gyalogolok, így egy kicsit valamiért minden közlekedő utálhat, közben írok, kiabálok, műsort vezetek és kamerázok, tehát felületet is adok hozzá.