Csodás vezetni, a többi viszont...
Év Autója-szavazás utolsó fordulós vezetés: Jaguar XE 3.0 S
A dízelnek szörnyű volt a hangja Tannisban, tönkretette az élményt, nagyon vágytam hát a benzines Jag XE-re. Itt megkaptam, toltam neki egy kövéret.
Előrebocsátom - nem vagyok Jaguar-ellenes, sőt, az F-Type-ot őszinte rajongással szeretem, a nagy XF-et nagyon szívesen láttam volna az Év Autója-szavazás hét végzős modellje között, itt az utolsó körben, a nagy mortefontaine-i tesztelésen, mert az egy gyilkosan jó autó. Sajnos az egy mérettel kisebb XE viszont jobban a figyelem fókuszában mozog, Pista is ezt vitte el a Tannistesten próbára, nem pedig az XF-et, amelyik pedig mérföldekkel jobb nála.
Mi több, az a nyomorult egy kétliteres, négyhengeres Ingenium-dízellel szerelt változat volt, amely az erejét és talán a fogyasztását leszámítva egyáltalán nem zseniális, hiszen olyan a hangja, mint egy rakás jancsiszegnek a levehető ajtós NDK turmixgépben, s vibrál is. Ráadásul - mivel mindenhová együtt mozogtunk - az lett az ellenfele a kinti összehasonlítón az Audi A4-nek is, amit én írtam.
Nagyon kíváncsi lettem volna egy benzines változatra, de Tannisby-ben feladtam, hogy hozzáférjek. Most viszont itt van, ráadásul hat hengerrel, kompresszorral, készen rá, hogy erőszakot tegyek rajta. Ez nem lehet rossz. Sőt, akár sorsfordító is lehet a teljes XE-széria megítélése szempontjából. Tessék, itt a hevenyészett és vágatlan videó a próbáról:
