Teszt: Alfa Romeo Mito 1,6 MultiJet

Fiatnak nagy, Alfának kicsi

2009.08.13. 07:14 Módosítva: 2009-08-13 08:01:07
Régen vezettem már Alfát, nem is nagyon emlékszem, mikor. Szépen, lassan leszoktam róluk. Most, hogy beleültem a Mitóba, és eleinte nem tetszett, aztán egyre kevésbé, el is gondolkoztam, mikor lelkesedtem utoljára Alfáért.

Alfa 156 2,0 JTS, 2003? Jó kis autó volt, jó motorral, de így utólag nem kéne. 147-es? Az 2001-ben volt, és akkor nagy élményt jelentett, de inkább csak a korabeli Golf-szerűségek közül lógott ki az autó, önmagában véve nem volt igazán nagy durranás. Lehet, hogy megöregedtem? Persze, nyilván, de az Alfát kapuzárási pánik ellen is ajánlja az orvos; fiatalos öregek is szeretik, ennél a Mitónál viszont nagyon nem érzem, hogy megállna tőle az idő.

Hát akkor? Miért szeretem az Alfákat? Hát ezért: az ék GTV bizony még ma is kéne, mit ma, akár holnapután is, lehetőleg az utolsó igazi Alfa V6-ossal, a háromliteressel. Azon kívül viszont nem tudom elképzelni, hogy valaha is Alfáért pénzt adjak, és a Mito dízel változata sem indított el ezen az úton.

Az 1,6-os dízel jól megy, de nem szépen: egyszerűen lehetetlen vele finoman autózni. Finom autózáson nem a lassúságot értem, hanem amikor normál tempóban sikerül mindent a tökéleteshez közel csinálni. Minden Mitóhoz jár egy kis előválasztó kapcsoló, mellyel dynamic, normal vagy all weather üzemmódba tolhatjuk a motorvezérlést. A kollégák azt ajánlották, csak dynamicban használjam, akkor majd nem fulladok le. És aztán dynamicban le is fulladtam az első lámpánál. Ebben az a még jobb, hogy ha már lefulladtunk, és újraindítjuk, az előválasztó automatikusan visszaáll normál módba, tehát akár kezdhetjük is a lefulladást elölről.

Sok egyéb baj van a Mitóval, elsősorban a súlyelosztásával és az ostoba futóművével, a legnagyobb baj azonban – nálam legalábbis – ez az 1,6-os dízel, ezzel a váltóval. A legnagyobb baja talán, hogy közvetlenül a Mito előtt mentem egy kört az amúgy hányirgerkeltő külsejű és belsejű Hyundai Matrixszal.

És annak sajnos különlegesen jó volt az 1,5-ös dízele. Halk volt, egyenletesen húzott, de leginkább szépen ment, simán elfogadtam volna 1,8-as szívó benzinesnek. 20% gázra 20 százaléknyit gyorsult, 50%-ra félgőzzel ment, 80%-nál egész jól, padlógázra meg padlógázon.

A Fiat 1,6-osa ilyet nem tud. Ha utasként ülünk benne, csak azt érezzük, hogy Jézusom, ez aztán megy, de utasként nem éljük át azt az idegtépő 1-2 másodperces késlekedést, amíg a turbóban felépül a töltőnyomás. Egyébként pedig az autó kettes számrendszerben gondolkozik: vagy hátba vágó erővel ránt előre, vagy semmi: Alfa Mito Neumann János Edition. A dynamic és a normal mód közt egyébként csak annyi a különbség, hogy a gázpedál szükséges útját felére-harmadára vették le, én pedig azért kapcsoltam mégis mindig a sportos állásra, mert a gázpedált egy inkább fitnesztermekbe illő rugó tartja ellen.

Tudom, nyafogásnak hat, de Komáromba menet annyira láttam, hogy Zsolti nem hiszi el, hogy átadtam neki a kormányt, és ő is meglepődött a digitális menésen. És amit ő nem is sejthetett, hogy bár az Alfa váltója talán javult kicsit az utóbbi évekéihez képest, de ha egy Hyundai Matrix 1.5 CRDi után ülünk bele, bizony nem olyan jó az. A koreai szerkezet férfias határozottsággal kattant mindig a megfelelő helyre, az Alfáé még mindig nem elég pontos, és gyors váltásoknál hajlamos a reccsenésre is, tehát a kuplunggal sincs minden rendben.