Szofisztikált szörnyeteg

2009.09.17. 07:02
Egy ilyen autót legjobb olyan helyen kipróbálni, ahol jó út van, rendőr viszont egy sincs. Még jobb, ha mindjárt meghajthatjuk betonon és földúton is. Az ádándi ralikrossz pálya pontosan ilyen hely.

Ádándon már jártunk, jól ismerjük ezt a rövid és biztonságos, ennek ellenére nagy figyelmet igénylő pályát. Az aszfaltot sok helyen laza talaj váltja fel, egymást érik a lassú és a közepesen gyors kanyarok. A nagyjából egy kilométeres szakasz inkább technikás, mint gyors, ennek ellenére lehet zúzni és negyediket váltani, de borulni szerencsére nehéz – mi legalábbis megúsztuk már egyszer, amikor a Subaru WRX STi-t gyilkoltuk, majd még egyszer, egy fillérekből épített, mégis zseniális, pehelysúlyú szöcske volánjánál.

Ezúttal a Lancer Evo X-en volt a sor – a Mitsubishi igazából EVOLUTION-nek nevezi, de ha egyszer Evo X, akkor Evo X, kérem, nézzék el nekem, ha így hívom. Mielőtt virtuálisan beülnénk, sőt, még mielőtt vetnénk rá egy pillantást, kötelességemnek érzem, hogy megdöntsek egy városi legendát. Mivel a Mitsubishinek és a Subarunak komoly ralis hagyományai vannak, ráadásul az utcai csúcsmodelleknek, amellett, hogy papíron hasonló teljesítménnyel büszkélkedhetnek, mint a hasonló nevű WRC versenyautók, még összkerék-hajtásuk is van, ezért az emberek hajlamosak azt hinni, hogy ezekkel a kocsikkal bátran mehetünk olyan útfelületen, amilyenen a ralisok versenyeznek.

Ez így ebben a formában igaz is, az akciónak azonban lesznek következményei, a legkülönfélébb alkatrészeket tehetjük ugyanis tönkre. Ezek az autók kiváló alapot szolgáltatnak ahhoz, hogy igazi raliautót építsünk belőlük, de abban a formában, ahogy a szalonból kigördülnek, nem alkalmasak rá, hogy dimbes-dombos, egyenetlen, kövekkel és sok kátyúval tarkított földúton zúzzunk velük, legalábbis huzamosabb ideig biztosan nem.

Háromszáz lóerő ide, raliból származtatott összkerékhajtás oda, ezek valójában utcai autók, melyeket egyértelműen aszfaltra optimalizáltak. Nincs olyan hasmagasságuk és nincs rajtuk igazán komoly kartervédő sem, hogy csak a legalapvetőbb dolgokat említsem. Ettől persze nem dőlt meg az elmélet, mely szerint tetszőleges útfelületen A-ból B-be vagy Impreza WRX STi-vel, vagy Mitsubishi Lancer Evóval lehet eljutni a leggyorsabban, de a tetszőleges felületet kéretik nem szó szerint értelmezni. Egyszerűen csak arról van szó, hogy pocsék minőségű aszfaltúton vagy kevésbé pocsék minőségű földúton – ahol jóérzésű sportkocsi legfeljebb csak poroszkál, ha bemerészkedik egyáltalán – ezeknek a gépeknek nem lesz gondja.

Versenytempóban száguldozni egy ralikrosszpályán azonban még egy STi-nek, vagy egy Lancer Evónak is sok, ez van. Ha ilyen körülmények között szeretnénk használni őket, ki kell cserélnünk néhány alkatrészt. A tesztelt modell már túl volt a szükséges változtatásokon, így bírta a gyűrődést. Nem volt benne motor- vagy féktuning, csak felkeményítették a lengéscsillapítókat és megvédték azokat a kényes területeket – karter, olajhűtő –, melyek megsérülhetnek. A hátsó üléseket kikapták, hogy beférjen a bukócső, mely, ha minden jól megy, csak keseríti az ember életét a ki- és beszállásnál, borulásnál azonban jó szolgálatot tehet.