Európában igazi lúzertörténetbe csapott át a Mitsubishi szereplése, amikor összefogtak a Mercedesszel, és megkérdezték tőlük, hogyan kell vicces kisautót csinálni Európának. A németekből összeválogatott gegcsapat kitalálta, hogy milyen jó lenne, ha a váltókart türkiz vécépumpának álcáznák, és ez a motívum máshol is visszaköszönne. Sajnos a német költségrészleg a japán fejlesztőket leugatta, szóval ennek a Coltnak az előző generációja nem volt túl jó.
Pedig a régi Colt a legjobb kiskocsi is lehetett volna, amivel tán a Honda Jazzt is eladhatatlanná tehették volna. Közel négy méter, óriási utastér, egyterű-jellegű variálhatóság. Csak az apróságok agyonvágták: a gagyiszürke belső a türkiz budipumpával, az embert intenzíven fojtogató biztonsági öv, a vádlit vágó pohártartó nem tette túl kívánatossá. Aztán ott volt eleinte az 1,3-as motor, a gázpedál legfeljebb a vezérműhang intenzitását volt képes szabályozni, amúgy a motor rugalmatlan volt és kelletlen. És a japános finomság tökéletesen hiányzott belőle.
Szóval kicsit féltem az újtól.
Mi tagadás, elég markáns az új orr, pont olyan, mint az Evo X-é. Igaz, az ember szemmagasságából nézve nem annyira markáns, csak ha lehasalunk – talán a Colt orra nem elég nagy hozzá, de legalább látványos a változás. Ahogy hátul is, bár azt legfeljebb a költségtakarékosság teszi megmagyarázhatóvá, hogy a magasra felfutó lámpatestből mindössze egy kis kocka maradt.
Megszoktuk már, hogy a mai faceliftek kimerülnek néhány új krómcsíkban, ehhez képest a Mitsubishi tényleg kitett magáért, ekkora erőfeszítésből a Toyota a teljes modellpalettáját megújítaná. És akkor még nem is láttam a belét, amit sikerült egyetlen jó húzással emészthetővé tenni. A régi halványszürke-türkiz kombinációt lefeketítették, és lám, egész emberes lett. Mondjuk, tudhatták a Mitsubishinél is, hogy jól áll neki, mert a turbós CZT-é régen is ilyen volt.
A sallangok eltávolítása a hátsó üléseknél folytatódott. Ezeket régen tologatni lehetett előre-hátra, sőt, kivenni, mint egy egyterűben. Ehhez képest most csak előrehajtogatni lehet. Zokoghatnék, hogy mekkora veszteség, de ki a fene használja ezt ki? Aki egyterűt akar, az nem kisautót vesz. Aki variálni szeretne, lejjebb teheti a kalaptartót egy szinttel, és ott a csomagtérpadló alatti rekesz, élvezkedjen. A legjobbat még nem is mondtam: az első ülések támlája teljesen előrehajtható, ami az utasülésnél érthető is, ha valami hosszú dolgot akar hazavinni az ember. De hogy a vezetőét miért lehet? Tudja a fene. Akkor vettem észre, amikor a fotózáskor vissza akartam állítani függőlegesbe, de előrevágódott, és a fejtámla rátámaszkodott a dudára. Ez szokatlan fícsör, de ismerjük el: a variálhatóságból elég ennyi egy kisautóhoz.
A Colt alap pozitívumai így is megmaradtak. A hátsó sorban gigászi a hely, saját magam mögé úgy befértem, hogy a térdemtől egy tenyérnyi maradt a támláig. Elöl az ülések viszont csak keskenyebb embereknek jók, legalábbis széles hírszerkesztőnk, Assur panaszaiból erre következtettem. A kormány nem állítható tengelyirányban, változatlanul csak a magasságát lehet szabályozni, és a kilátás oldalt-előre borzalmasan rossz a vastag dupla A-oszlop miatt, de hát ezt nem lehet egy szimpla facelifttel megoldani. Sajnos a vérszomjas pohártartó is maradt.
Mégis sokkal könnyebb ezeket elfogadni, mert a 95 lóerős motorral csoda történt. Arra nem vennék mérget, hogy most, lehet, hogy már régen updatelték a motorvezérlést, mert a Népítéleten egy ideje már nem panaszkodnak az emberek a lomhaságára, pedig a megjelenésekor feltűnően tetű volt. Most viszont alul elmegy, felül pedig egészen kiválóan húz, és nincs már meg a régi, borzalmas szelephangja sem – egyszóval kellemesen meglepett. A váltó kicsit gumis, de működik, a fék pedig kifejezetten jól fog. Egy kiskocsinál az is fontos, hogy a kuplung ne járjon túl nehezen – a Colttal nem volt gond a Budai alsó rakpart végigporoszkálása. A kormányzás kicsit fura, nem túl élénk és közvetlen, de ne legyünk telhetetlenek, ez nem egy Evo, ugyebár.
A Cleartec utónév arra utal, hogy ez a Colt energiatakarékos verziója, van stop-start automatikája is, meg energiatakarékos abroncsai. Hát szerintem ezért egy fillér felárat sem érdemes adni, mert a motorleállító funkció elég kezdetleges. Más hasonló autóknál (Hyundai i30, Kia Cee'd, Mazda3, BMW 318d) tényleg flottul működik, az ember csak rálép a kuplungra és vramm, már jár is a motor. Ezekhez képest a Colt belekezd az önindítózásba, hogy nyinyinyinyi, és amikor már rég lemondtam róla, akkor jön a vramm. Ráadásul nagyon ritkán hajlandó leállítani a motort, és igazából az ember azt sem tudja, hogy egyszer miért igen, és máskor miért nem. Meleg motorral, kikapcsolt légkondival, 16 fokban például miért nem? Szóval egyszerűbb kikapcsolni ezt a funkciót, de ezt minden egyes újraindításkor meg kell tenni. Hát ezért mondom, hogy nem éri meg a 140 ezer forintot, amennyivel drágább a normál, teljesen korrekt felszereltségű Invite-nál, amit 3,16 millióért adnak. Így, zömében kikapcsolt stop-starttal sem fogyasztott 7,1-nél többet, vegyes üzemben.
Nem mondom, a Colt így ötévesen nem a legfrissebb típus, de a felújítás után egész elfogadható lett – amit elvettek belőle, az nem igazán hiányzik, amit meg kapott, az jót tett neki. Azóta rádöbbentünk, hogy a többi autógyár is ebbe az irányba mozdult el, egyre ridegebbek a belsők és egyre nagyobbak az autók, még ha ez utóbbi a belsejükön nem is mindig érzékelhető. A Colt legalább jól használható méretű, egyedül azt nem tudom, hogy a kisautók elsődleges célközönségénél – a nőknél – mennyire esik le, hogy ez az autó az evós rokonságára próbál rájátszani. De talán megkérdezik a pasijukat.
További cikkeink
