Mit vársz három kilóért?

Használtteszt: Opel Corsa B 1.2 (2000)

2012.11.19. 05:45
Ahány Corsa-tulajt ismerek, mind imádja az autóját. Akárhogy is nézzük, ennél nagyobb dicséret nem is kell egy autónak. Viszont azt is tudjuk, hogy a használtpiac szenvtelenül, érsebészi pontossággal árazza be a típusokat, és három kilóért már egész jó B Corsákat kapni.

Kedvenc importautóink

A regadócsökkentés óta fellendült használtautó-import toplistáját dolgozzuk fel használtteszt-sorozatunkban. A legnagyobb darabszámban behozott típusok közül a leggyakoribb évjáratokat, motortípusokat nézzük meg közelebbről, érdemes-e válogatni közülük. Eddig megjelent:

  1. BMW 316i (E36)
  2. Volkswagen Golf III 1.9 TDI 90 PS (1996)
  3. Volkswagen Passat TDI 1997-2000
  4. Opel Astra H 1.7 CDTI (2008)
  5. Audi A4 1,9 TDI (1996)
  6. BMW 525 TDS E39 (1999)
  7. Opel Corsa B 1.2 (2000)
  8. Ford Focus 1.8 TDCi (2002)
  9. Mercedes-Benz E osztály (1995-2003, W210, S210)
  10. Ford Mondeo IV. 2.0TDCi (2008)

Meglehetős hazai populációval bír a B Corsa, és annak ellenére, hogy már mind vastagon a tízes éveit tapossa, még mindig rendületlenül talicskázzák be őket az országba. Azt gondolnánk, hogy egy félmillió alatti értékű autóért nem érdemes külföldön kajtatni, de a számok mást mondanak: az év első nyolc hónapjában behozott 773 Corsa 44 darab ezer köbcentis, 99-es évjáratú B Corsa volt. A háromhengeres iránti vonzalmat nehéz megmagyarázni, de az látszik, hogy még most is keresik a kis gombócot.

Tízpontos dizájn, ez kétségtelen, meggyőződésem, hogy a mai napig a testéből él. Azt mondjuk nem állítanám, hogy mindkét nemre azonos csábító erővel bír, de a kisautók nagy rajongóit általában leveszi a lábáról. És innen már nyert ügye van, hiszen tudjuk, hogy az alfások is elnézőek még a legborzalmasabb hibákkal szemben is. Hiszen egy Alfa még a tréleren is jól mutat. Mindennél többet ér, ha egy autó meg tudja szerettetni magát.

A kis Corsa pedig egy javíthatatlan sármőr. Hízeleg a kis bumszli orrával, a hűséges kölyökkutya-nézésével, a gömbölyű, paskolni való fenekével. Odabent meg bármilyen régimódiak is a gombok, kapcsolók, a kicsit jobban felszerelt változatoknál már plüssszerű szövet van az ajtókon is, a kerekded formák rímelnek a külső dizájnra, hátul is el lehet férni, és még csomagtartója is van. Különben is, ez egy Opel, tisztességes, megbízható autó: drágám, ezt vesszük meg!

Valahogy így képzelem el egy B Corsa megvásárlását. Innentől már hiába hápog drágám a próbaúton, hogy béna a kormányzás, lötyögős a váltó, billegős a futómű, hiába sorolja a szerelő a potenciális taposóaknákat, a gombócot meg kell venni.

De térjünk vissza a realitást kegyetlenül tükröző használtautó-árakhoz. Öt éve még egymillió körül mentek a jobb Corsák. Rácz Tamás, amikor 2005-ben bábáskodott egy tízéves B Corsa vásárlásnál, meg is jegyezte, hogy ilyet érdemes venni, ha el is akarja egyszer adni az ember, bár ő sem igazán értette, miért ilyen túlárazott. Azóta persze kicsit átrendeződött a piac, de sokat mond, hogy ma ötszázért már a legeslegjobb, klímás, szervós ötajtósok közül válogathatunk. Rendben, nem tíz, hanem tizenkét évesek a legfiatalabbak, de ilyen korban az évjárat már nem is annyira meghatározó.

Tesztautónk is a crème de la crème kategóriába tartozik, 2000-es, vagyis utolsó évjáratos, lufis, klímás, szervós, villanyablakos. Az Opel századik születésnapja alkalmából kiadott, rogyásig extrázott modellek egyike, és hála istennek nem az importlistát vezető háromhengeres, hanem egy jó erőben levő 1,2-es Ecotec. A mindig segítőkész MOTE-n keresztül találtuk meg a tulajdonost, Viktort, aki négy éve vette az autót, motorhibásan. Nem kergült meg, helyzeti előnyben van, hiszen opeles alkatrésznagykerrel kombinált szervizben dolgozik.

A vételkor fő szempont volt, hogy ne legyen törött az eleje, ami elmondása alapján elég ritka a B Corsák között. Az áldott állapot azóta meg is szűnt, volt egy lökhárító- és lámpazúzás, és ahogy körbejárjuk az autót, minden elemen látszik a tizenkét év intenzív használat nyoma. A vezetőoldali ajtó talán egy felfeszítési kísérlet miatt áll csálén, a csomagtérfedél feltehetően egy koccanás miatt rohad, a tetőről foltokban hámlik a lakk. Műszakilag viszont rendben van tartva, kevés Corsának van például ilyen pöpec motorhangja - mondja Viktor. Valóban, csak egy kis surrogás hallatszik, amikor járó motor mellett beszélgetünk.

De miért lenne ronda hangja egy tizenéves Opelnek, ami egyszerű, mint a bevert szög? A vezérműlánc szokott csörögni a 97 utáni, láncos motoroknál, ez egy elég gyakori probléma már 100-120 ezret futott autóknál is, meséli Viktor. Érzékeny a motorolaj minőségére, és a corsások bizony nem arról híresek, hogy pedánsan betartják a szervizintervallumokat. 5W-30-as vagy 5W-40-es olajat illik használni, akkor tovább bírja.

Ha már a motornál tartunk, kifaggatom a szervizeseket, mik a jellemző hibák. EGR-szelep, trafósor, légtömegmérő, sorolják egyből, és ez a hármas bizony ismerősen csenghet az opelesek fülében. A főtengely-jeladó is szokott tébolyító hibajelenségeket produkálni, az sem ritka probléma, de a lambda-szonda is el tud fáradni ilyen korban. Ezek egy része könnyen megállapítható hiba, de aki komolyan gondolja a Corsa-vásárlást, érdemes kiolvastatnia előtte a hibakódokat, több tízezres tételekről van szó. Egy alapos átnézés a Csergő kft.-nél, ahol alámentünk az autónak, megvan egy ötezresből, és az Opelekre szakosodott szervizben tudják, hová kell nézni.

A B Corsánál például a hátsó rugótámaszokat és az első lengőkarok bekötési pontjait kell alaposan megnézni, mert ha itt komoly rozsda van, azt nem könnyű és főleg nem olcsó javítani. A szokásos helyeken, a küszöbnél és a sárvédőíveknél is szokott csámcsogni a korrózió, de az felemelés nélkül is egyből szemet szúr.

Népítélet - Opel Corsa