Teszt: Chevy Aveo, Dacia Logan, Fiat Albea, Honda City, Renault Thalia, Skoda Fabia összehasonlítás

Fenékverseny a reptéren

2006. május 15., hétfő 07:20
Vannak piacok, amelyeken mindent meghatároz a konzervativizmus. Az asszony követi az ő urát (az se baj, ha csadort hord), a homoszexualitás bűn, az autó három dobozból áll.

Számos autógyár törekszik arra, hogy a finnyás európai és amerikai fogyasztók igényeinek kiszolgálása mellett a kelet-európai, orosz, észak-afrikai, kínai és a többi piacból is tányérjára tegyen egy lehetőleg minél nagyobb szeletet. Ezeken a vidékeken pedig a Peugeot 504-en, 123-as Mercin, Zsigulin cseperedett autóvásárlók olyat keresnek, ami olcsó, igénytelen, tágas, futóműve jól bírja a nem épp tükörsima aszfaltot (már ahol van aszfalt), és a karbantartását még a csúcstechnikában kevéssé járatos helyi szakemberek is képesek ellátni.

Magyarország sok esetben a legkeletibb nyugati ország, ahol már, és a legnyugatibb keleti, ahol még el lehet adni az ilyesmit. Úgy tudjuk, például, Fiat Albeát a Lajtán túl már egyáltalán nem is lehet kapni, de Daciából is kevés szaladgál, mondjuk, a Diadalív körül. Vagy próbáljanak egy Thaliát összekonfigurálni a Renault francia webjén !

Vagy kutassanak csak a City után a német Honda-szájton ! Bezzeg nálunk van! Nemrég jelent meg itthon a Honda-kereskedésekben a Jazz lépcsősített és egyebekben is a fent említett keleti piacok igényeihez reszelt változata. Ennek apropóján úgy gondoltuk, összeszedjük a nagy fenekű gnómokat, és megpróbáljuk kitalálni, melyikkel jár legjobban az ember ma Magyarországon.

Megróbáltuk mindenből a legolcsóbbat, legegyszerűbbet, legfapadosabbat kérni, de nem ment, mindenki csak azt tudta adni, amije volt. Így hát mindegyik tesztautó klímás, cédés rádióval, és teljesítményszintjük is csak nagyjából hasonló. Cikkünkből tehát az profitálhat elsősorban, aki nem a legolcsóbb nagy seggűek közül próbálja megtalálni szíve és pénztárcája választottját, hanem hajlandó a kényelemért némi többletforint kicsengetésére.

A teméntelen tesztautó összeszervezése csaknem reménytelen feladat volt. Kis ország, kis foci, kis és kihasznált géppark az importőröknél. Egyetlen napot kaptunk csupán a Sorstól, hogy egymás mellé tehessük a kis gyöszöket, ráadásul a magazinunk címével fémjelzett tévéprodukció is igényt tartott a show-ra, sok idő ment el vágóképkészítéssel. Így a farosok gyakorlati összehasonlításakor a tágasságra, a kényelemre, a csomagtér méretére és variálhatóságára, és a jávorszarvas-kikerülési vészmanőver biztonságosságára koncentráltunk.

Előbbihez négy bójakaput állítottunk fel egymástól 30 méter távolságban, a középsőt a szomszéd sávban felállítva. A teszt azt az élethelyzetet modellezte, amikor kiugrik a szarvas, az állatvédő elrántja a kormányt, de szemből meg jön a kamion, ezért gyorsan vissza is rántja. Gáz, fék közben nincs, a pilóta tartja a beesési sebességet. Sikeres a teszt, ha az autó az adott sebességnél se fel nem borul, se meg nem pördül, se le nem esik az útról. Először 65, aztán 70 és 75 km/h sebességgel próbálkoztunk.

A pakolhatóság és az utastér méretének felmérésében egy átlagos nyélhosszúságú kapa és egy gereblye (elvégre a farosok tulajdonosi körében nem ritka a telekre járó), valamint egy babakocsi és egy menetiránynak háttal bekötendő gyermekülés volt segítségünkre. Meg persze öt meglett férfiember. A többi lényegtelen paraméter (teljesítmény, fogyasztás, végsebesség, ilyesmi) összeméréséhez katalógusokat, illetve szubjektív véleményeket vettünk alapul.

Chevy Aveo

Nemrég abban a szerencsében volt részem, hogy ott lehettem a büszke koreai-amerikai márka, a Chevrolet kis farosának nemzetközi bemutatóján . Már akkor sem tetszett. Az Aveót kétféle motorral gyártják, a Chevy cseppet sem haladó hagyományának megfelelően nincs dízel, csak egy 1,4 és egy 1,2 literes négyhengeres benzines. A kisebbet kaptuk, 72 lóerővel, 2,649 millió forintos árcédulával.

Külleme megosztja az emberiséget. Van, aki szerint kimondottan szép, van, aki szerint komikusan otromba, egy biztos: fotókon sokkal jobban néz ki, mint az életben. Belül is. Szép, rendezett belső, komoly négyküllős kormány, hatásos rücskös műszerfalborítás, kiegyensúlyozott műszeregység. Egészen valami - bármi - megtapintásáig titok marad, hogy minden rettenetes minőségű egyenműanyagból készült.

Elöl - ahogy a többi autóban is - kényelmesen elfér az átlagos, 170-180 centi körüli férfi. Hátul hármunknak összefeszült csípőnk, vállunk, a két szélen ülő fejterét pedig a befelé dőlő tetőoszlopok korlátozták. A lábtérre viszont nem lehetett panasz. A gyerekülés befért hátra a Winklerhez igazított utasülés mögé, de csak épphogy, főszerkesztőnk szundikálni már nem tudna kényelmesen egy kisgyermek előtt egy hosszú úton. És nem csak a sírás miatt.

A csomagtartó ebben az autóban volt a legkisebb, mindössze 400 literes. A referencia-babakocsit hosszában sem, keresztben sem bírtuk beszuszakolni. Arra is vigyázni kell a puttonyban, hogy a mélyen belógó zsanérok ne törjenek össze rajta valamit. A kapa a lehajtott üléstámla feléig beért.

Az Aveo az euro NCAP minősítésén 1999 óta a legrosszabb eredményt érte el: két csillag, abból is utólag egyet megvontak. Hm. A kisebbik változat még arra sem képes, hogy kimeneküljön a bajból; motorja szánalmasan gyenge, gyakorlatilag csak 120 km/h sebességig lehet rá számítani, innen már a szélre, a lejtésre és a csodára kell bíznia magát a pilótának. ABS nincs, még nem alapmodell tesztautónkban is feláras extra lett volna.

Igazi istenkísértés volt hát, amikor megpróbálkoztunk egy jó kis jávorszarvasteszttel a reptéren. Kiraktuk a bójákat, beültünk öten az autóba - hangulatjelentés a következő bekezdésben -, és nekivágtunk. Először 65 km/h sebességgel. A jóféle Hankook gumik se különösen jól, se rosszul nem viselkedtek, a kormányzás is kellően direkt egy hirtelen manőverhez. Viszont a futómű, hát az nem jó. Lágy rugók, minimális csillapítás: 70-nél még nem borultunk fel, de szépen repült a bója. A legkevésbé ez elé kívánnék hirtelen felbukkanó állatot.

Dacia Logan

Legolcsóbb, papíron leglomhább, de egyáltalán nem legrosszabb tesztautónk. Megjelenésére jótékony hatással van, hogy eleve szedánnak tervezték. Kicsit talán túl magas, de nem olyan bántóan idomtalan, mint a többiek. Belseje olcsó hatású, de mivel az autó olcsó, nincs mit felróni neki. A Dacia Logant már számtalanszor megírtuk , mindig is elismertük, most sem okozott csalódást. A Renault másfél literes dízelmotorja féltékenységből csak 68 lóerővel jár hozzá, de ez is bőven elég a hétköznapi jövés-menéshez.

Helykínálata elöl-hátul fejedelmi, a beltér kialakítása rég letűnt világot idéz. Minimális formázás, csak két fotel elöl, egy széles pad hátul. Minden dimenzióban bőven elég helyet talál három felnőtt hátul, csak a rettenetes könyöklő-ajtóbehúzó fogantyú kombó töri meg a jókedvet. Gyerekülés? Piha, simán.

A csomagtartó is keletiesen tágas: nagy, de alig burkolt, a zsanérok mélyen belógnak a cuccok közé. A babakocsi keresztben simán befért, a kapa viszont - lehajtható hátsó üléstámla híján - hosszában sehogy. 510 liter, több, mint a Thaliában, 5-tel kevesebb, mint az Albeában.

Kissé félve mentünk jávorszarvasozni, elvégre ez deklaráltan a rossz világvégi utakra szánt, kultúrkörnyezetből származó alap nélkül, a semmiből kreált fejlesztés: mit szól vajon a hirtelen kormánytekergetéshez? Szerencsére tesztautónk nem a leges-leges-legolcsóbb Dacia, így hát volt benne kanyarstabilizátor. 65-tel, 70-nel végig csúszkálva, de kézben tarthatóan, végletes viselkedés nélkül megette az akadályt. Csak ámultunk. 75-tel is vette a bójákat, itt aztán be is fejeztük: többre nem, de ennyire jó volt a futómű és a gumi. A legjobb volt a négy olcsó között.

Fiat Albea

Amikor az importőr átadta az autót, megtudtuk, hogy korábban valaki lekolbászzsír-színűzte teszt-Albeánkat. Igaza volt! És milyen jól állt neki! Egy pillanatra szinte el is feledtük, hogy az alapformát, a lépcsőtlen Palio világautót 1996-ban építette a Fiat, főként a kevésbé igényes brazil piac számára.

Egyszer már járt nálam teszten, azóta átesett egy modellfrissítésen, nem egyértelműen előnyére. Motorja két decivel nagyobb, de öt lóerővel gyengébb, arca simább, de (még) kevésbé karakteres. A két kivitelből a drágábbat hoztuk el, de néhai tesztautóm plüsskárpitja helyett még ebben is csak olcsó műszálat találtunk.

Az első ülések egész kényelmesek lennének, ha a Fiat nem próbált volna valami oldaltámasz-utánzatot beügyeskedni a támlába, ettől a szék mintha kilökni igyekezne magából az embert. Hátul elfértünk, de nem volt jó, külméretei alapján tágasabbnak hittük. A gyerekülés is csak ímmel-ámmal ment be Winkler háta mögé.

A csomagtartó viszont elképesztő. Az egyik autó a kettőből, amelybe hosszában befért a babakocsi, átlósan pedig még a gereblyét is be lehetett ügyeskedni. A zsanér az Albeánál is primitív, de az olaszok figyelmesen eltakarták az útját egy kárpitelemmel, így nem fordulhat elő, hogy rácsukjuk valamire.

A jávorszarvasteszten a nagy tempónál tapasztalt országúti dülöngélést és oldalszél-érzékenységet meghazudtolóan stabilan viselkedett, persze nagyrészt mert olyan iszonyatosan szélérzékeny, hogy ahhoz képest tulajdonképpen stabil. 70-nél sem volt halálfélelmünk, és ami még fontosabb, kézben is lehetett tartani az autót. Pirellik voltak rajta, ők is jól vizsgáztak.

Honda City

A Hondával nem volt nehéz dolgunk: a City mindössze egy motorral készül, az 1,4 literes, duplagyújtású kis benzinessel. 84 lóerejével ez volt a legerősebb a mezőnyben, de gyorsulásban, rugalmasságban a dízel Thalia többet tudott. Egy jól felszerelt, de még nem automata váltós példányt kaptunk az árlista közepéről, 3,13 millió forint értékben. Durva, csak a dízel Thalia volt drágább, de a kis Honda ezért a pénzért teljesen mást kínál, mint a többi faros.

A formán nagyon sokat dolgozhattak a Hondánál, ember meg nem mondaná, hogy ez egy Jazz, annyira átrajzolták. Érzik rajta, hogy ötajtósból lett puttonyos, nem ilyennek készült, jellegtelenségből is magas osztályzatot érdemel. Összességében csúnya, mégsem kellemetlen jelenség. Valahogy olyan, mintha koreai lenne. A belseje viszont kifogástalan, puha plüss-szerű kárpit, lágy, kellemes tapintású műanyagok, ergonomikus kezelőszervek: látszik, hogy kultúrembernek szánták, nem vadkeleti birkapásztoroknak. Egyedül a depressziós szürkeségbe lehet belekötni.

Hátul hárman nem fértünk el kényelmesen, a szép ülést láthatóan és érezhetően két felnőttre formázták. A gyermekülés nagyon lazán befért Winkler háta mögé. A csomagtérről a külső alapján nem gondolná az ember, milyen nagy; 500 literes. A zsanér itt is beér a csomagok közé, de a babakocsi behelyezése keresztben egy pillanatig sem okozott gondot.

Derék kis kapám pár milliméterrel lóg csak be a kabinba. A támlák lehajtása (osztva, természetesen) fantasztikusan egyszerű, ráadásul a fejtámlák fentmaradnak a kalaptartó előtt, nem kell befeszegetni őket az első ülés mögé. Zseniális. Visszahajtáskor az ülőlap a támlához rögzítve felcsukódik, ha kell, a kabin padlójára is pakolhatunk mocskos dolgokat, nem veszélyeztetjük az üléskárpitot. Újfent zseniális.

Nagy összegben kötöttünk volna előzetesen fogadásokat arra, hogy a feszes futóművű, Yokohama gumikkal szerelt City könnyen, magabiztosan veszi majd az akadályt. Aztán, ABS, EBD, két légzsák ide vagy oda, ebben éltük át a legnagyobb rettegést. A jó guminak ugyanis megvan az az átka, hogy tapad, nem csúszik, tapad, tapad, aztán ahogy nő a terhelés, egyszercsak íííííí, és hirtelen már keresztben is áll az autó.

A rosszabb (a gyártók erre azt mondják: alacsony gördülési ellenállású, gazdaságos), keményebb gumi ugyanazon az íven hamarabb, kisebb tempónál csúszik meg, a csúszáshatár elmosódottabb, ezért könnyebb megbirkózni a kitöréssel. Hetven-hetvenötig egyáltalán nem volt gond, utána viszont hirtelen lett nagy.

Renault Thalia

A Thalia hátuljára nincs bocsánat. Amúgy meg egy lépcsős Clio, de csak kívül. Belül rettentő műanyagok, rettentő kárpitok, amerre a szem ellát. A leglélektelenebb autó, hogy mást ne mondjak, még a Dacia is jóval több egyediséget, jellemet hordoz. Kárpótlásul ez a kocsi kapta a mezőny leghatékonyabb motorját, a másfél literes dCi nyolcvanlóerős változatát - ezzel, és a legmagasabb létező felszereltséggel ez volt a legtakarékosabb és a legdrágább is.

Úgy alakult, hogy a teszt után ezzel a kocsival mentem el Debrecenbe, még némely egyéb helyekre, és jöttem vissza. A 800 kilométer alatt 110-130-as tempóval, sok előzéssel, nyúzással a Thalia 4,7 literes fogyasztást produkált. A kútnál egy pillanatra szinte nem is gyűlöltem.

A hátsó traktusban a Daciánál kevesebb, az Albeánál talán több a hely: kényelmesen elfértünk mi is, a gyerekülés is (persze nem egyszerre). Egyedül a középső utas panaszkodott, hogy rettentően nyomja a biztonsági öv csatja, középre tehát hosszú út előtt nem árt bekészíteni egy kispárnát.

A csomagtartóba a babakocsi keresztben simán elfért, bár a rendkívül szűk bemeneti nyíláson nagyon sokat kellett tuszkolni szegényt. A zsanér itt is belóg a térbe, törik a befőtt, horpad a Samsonite. A kapa a ledöntött üléstámla egynegyedéig ért, ja, és 3,28 millióért a támla csak egyben dönthető. A többiben - kivéve persze a Daciát - mindenütt osztott volt a támla.

ABS, vészfékrásegítő is próbálja segíteni a vezetőt a bajban, de mi ezeket most nem vettük igénybe. A Thalia messze várakozásainkon alul szerepelt, 75-nél elsodort egy bóját, teljesen bizonytalanul viselkedett a kormányrángatásra. Jávorszarvasok, ha Thaliát láttok közeledni, vigyázzatok!

Skoda Fabia Sedan

"Különleges vonalvezetése azonban leginkább azokban kelt meghatározó benyomást, akik a lépcsős hátú autókat kedvelik." Ezt mondja róla a Skoda. Még ők sem merik azt írni, hogy szép. Pedig annyira nem is szörnyű, csak a hátulnézet nyomasztó a túl mélyre került lámpatestek miatt. Kecsességről, bájról nem beszélhetünk, de a Fabia Sedan határozottságot, komolyságot, nyugalmat sugároz.

Belül is ilyen. Igazi autó, sőt igazi német autó. Árában is: az 1,2-es fapados alappal is magasabban indul a lista, mint az eleve jól felszerelt Honda Cityé, és akár ötmillió forint feletti listaáron is találunk még Fabiát.

Komoly kormány, komoly középkonzol, komoly bajszok. Az üléskárpit egyszerű, de érezhetően tartós, a rideg, nyomasztó feketeség pedig akár egy Audiban. Motorja a leggyengébb volt a csapatban, de előzésekkor szokni kell, hogy amikor eléri azt a fordulatszámot, ahol egész jól húzna, nagyon gyorsan eljön a leszabályozás ideje. 64 lóerő, ez van.

A beltér helykínálata elöl kimondottan nagyautós, hátul pedig, hát, el lehet férni. A végig magasan tartott tetővonal alatt a fejtér egész kellemes, csípőben azért három felnőttnek igen szűk. A gyerekülés is elfért, csont nélkül. A puttony nagyon kulturáltan nyílik, nincs zsanér, csak láthatóan drága gázteleszkópos szerkezet, de az épp, hogy csak beférő babakocsi mosolyt keltő látvány. Aztán majd nem mosolyogtunk, amikor a Skoda hosszában úgy nyelte el a kocsit, mint semmi más a mezőnyben. Kicsi, csak 438 liter, de nagyon praktikus.

Ezt a kocsit vittük először jávorszarvasozni. 65, 70, 75: semmit nem éreztünk. Ekkor még nem is képzeltük, hogy ugyanez ugyanilyen tempónál más farosban milyen izgalmas lehet. A Skoda műszakilag is megmutatta, hogy kilóg a sorból, nem Wartburg-pótléknak készült. Nem is csoda, hogy Németországban is rendelhető.

Ár, felszereltség

   Chevrolet Aveo Dacia Logan Fiat Albea Honda City Renault Thalia Skoda Fabia
Legolcsóbb 2 099 000 1 899 000 2 390 000 2 889 000
(1,4i S)
2 199 000 2 930 000
Legdrágább 3 234 000 2 659 000 2 690 000 3 649 000
(1,4i ES CVT)
3 280 000 5 100 000
Tesztautó 1,2 Elite Ambiance Arctic 1,5 dCi Active 1,4 i LS Perfect 1,5 dCi 80 LE 1,2 Ambiente
Tesztautó ára 2 649 000 2 499 000 2 690 000 3 129 000 3 280 000 3 065 200
Légzsák 1 1 2 2 2 2
ABS nincs nincs nincs van van van
Klíma, CD van van van van van van

A szerkesztőség rangsora

1: Dacia Logan, 2: Honda City, 3: Fiat Albea - Skoda Fabia, 4: Renault Thalia, 5: Chevy Aveo

Rácz Tamás újságíró egyéni rangsora és véleménye:

1.

City
A Hondát most már ki kell zárni az ilyesfajta versenyekből. Ahogy korábbi kisautó-összehasonlításunkból a Jazz, most a farosok közül a lépcsős Jazz került ki győztesen. Nem az a minőség, finomabb, tudatosabb, autóbb. Nem olcsó, az igaz, de a teszt-City nem is egyszerűen csak 439 ezer forinttal drágább, mint mondjuk a teszt-Albea: más szintet képvisel.

2.

Fabia
A Skoda sem ugyanaz a kategória, mint a lentebb következők, de hiába súlyos, masszív és igazi német (gyártsák bárhol is, hívják bárminek is), árára nincs mentsége, ha tudását, különösen a motorjáét a Hondához viszonyítom. Csak azért nem sorolom még eggyel lejjebb, mert még nem sikerült levetkőznöm a régi előítéleteket. Inkább egy Skoda álljon a garázsomban, mint egy Dacia.

3.

Logan
A Daciát remek ár-érték arányáért és őszinteségért kedvelem, nagy hátránya a nem dönthető hátsó üléstámla. Nagy előnye viszont, hogy dízelmotorral is versenytársa tud maradni mondjuk az Albeának, árban mindenképpen, de még menettulajdonságokban is.

4.

Thalia
A Thalia kopogós keménysége, izzasztó kárpitozása csak hajszállal jobb a Dacia kínálta minőségnél, ha jobb egyáltalán. Ugyanaz a dízelmotor egy fokozattal erősebb változatban található meg benne, de a 12 pluszló és a 25 pluszNm hol ér már 541 ezer forintot? Az pedig már tényleg kicsinyesség a Renault-tól, hogy a Thalia hátsó üléstámláját engedte lehajthatóvá tervezte: akkora rést, ami itt keletkezik, a Logan keresztmerevítője alatt vagy felett is találnánk. És szerintem ez a legcsúnyább mind közül.

5.

Albea
Az Albea csomagtartója a legnagyobb mind közül és - a Cityt leszámítva - még talán erről a típusról tudom leginkább elképzelni, hogy valaki képes legyen őszintén szeretni. Az olcsóságra törekvő tervezés után is sikerült megőriznie egy nagyon picit az olasz stílusból - vagy csak a tesztautó színe miatt tűnt így? Ja nem: ott van még a gyenge, de pörgős motor is.

6.

Aveo
Na és a, sosem fogom megszokni, koreai Chevrolet. Nem megy, szörnyű a futóműve, felháborítóan giccses rajta a hatalmas aranykereszt. Mentségére szól a szép beltér, ellene minden más.

Adatok

   Chevrolet Aveo Dacia Logan Fiat Albea Honda City Renault Thalia Skoda Fabia
Motor 1,2 benzin 1,5 dízel 1,4 benzin 1,4 benzin 1,5 dízel 1,2 benzin
Teljesítmény (LE) 72/5400 68/4000 77/6000 83/5700 80/4000 64/5400
Nyomaték (Nm) 104/4400 160/1700 115/3000 119/2800 185/1700 112/3000
Végsebesség (km/h) 157 158 162 175 175 160
Gyorsulás (s, 0-100 km/h) 13,7 15 13,5 13,7 12,2 16,3
Vegyes átlagfogyasztás (l/100km, gyári érték) 6,4 4,7 6,2 5,6 4,6 5,9
Csomagtér (l) 400 510 515 500 500 438

Winkler Róbert sorrendje:

1.

Dacia Logan
Ár/érték arány, rokonszenves csúnyaság, tágasság, kényelem, jó futómű, nagy csomagtartó.

2.

Fiat Albea
Alacsony induló ár, következetes kispolgári dizájn, irtózatos csomagtartó, dönthető hátsó üléstámla, kényelem, és persze a kolbázszsír-metál szín miatt.

3.

Honda City
Igazi kultúrlény belül, súlyos borzalom kívül. A kategóriában osztályon felüli műszaki megoldások.

4.

Skoda Fabia
Majdnem olyan jó, mint a Honda.

5.

Renault Thalia
Sajnos lehetetlen szeretni, főleg a Logan után.

6.

Chevrolet Aveo
A General Motors illetékes tervezőinek illene elszámolniuk vele, hogy az istenbe is képzelték ezt. A váltója mintha bontott csepp Kadettből lenne. Ez a nyolcszelepes motor anakronisztikusan rosszul megy, kicsi a csomagtartója, annak is szűk a nyílása.

Nínó Karotta sorrendje:

1.

Dacia Logan
Az elejétől kezdve szeretem a Daciát. A világ legkényelmesebb futóművű autója, de nem életveszélyes. Hatalmas belül, olcsó és csúnya, de az egyik legrokonszenvesebb, legőszintébb ajánlat a piacon. Kevés pénzt családi autóra nem nagyon lehet jobban elkölteni, különösen ha belevesszük a 3 év garanciát. Csak a dönthetetlen hátsó támla ökörség.

2.

Honda City
A külső dermesztő. Beülve viszont egészen más birodalom, mint a többi. Olyan finomság, kimunkáltság, minőségérzet van benne, amiről a többiek itt nem is álmodnak. Az ülésdöntési rendszere páratlanul zseniális. A kis 1,4 es meglepően jól megy és keveset fogyaszt. A helyzet az, hogy a többieket hiába extrázzuk rogyásig, soha nem fognak olyan minőségi tárgynak érződni, mint a City. Egyedül a futóműve nem az igazi, kényelmes, de Hondához méltatlanul bicebóca.

3.

Fiat Albea
Jó hangulatú tárgy, kolbászmetálban, szemből nézve nem is csúnya. Semmi különös, de ez részben jó hír is, csak a rémisztő szarvasteszt ne lett volna.

4.

Skoda Fabia
Kellemes, a Hondához hasonlóan autószerű, csak ridegebb, sokkal gyengébb és kicsit rosszabb. És mókásan drága.

5.

Renault Thalia
Idomtalan külső, vénnek ható, olcsó belső. Ezt a kérdést ma könnyű jobban megoldani.

6.

Chevrolet Aveo
Én viszonylag kedvelem a külsejét, de a motorja, a váltója és a futóműve is rossz, elöl és hátul is keskeny, és ilyen gyilkos töréstesztű autót forgalomba hozni 2006-ban amúgy is bűn. Nem kéne.

Címkék:


h i r d e t é s

Totalcar áruház

fékbetét készlet, tárcsafék
HONDA CIVIC Aerodeck 1.4 16V Kombi 1998-2001
9104 Ft
termosztát, hűtőfolyadék
HONDA ACCORD 1.6 L/EX Ferdehátú 1979-1983
3062 Ft
További termékek »

Totalcar Magazine

The loneliest race track
Sitges-Terramar, the old, abandoned Gand Prix track in Spain with a sad history.