Fiat Albea

Amikor az importőr átadta az autót, megtudtuk, hogy korábban valaki lekolbászzsír-színűzte teszt-Albeánkat. Igaza volt! És milyen jól állt neki! Egy pillanatra szinte el is feledtük, hogy az alapformát, a lépcsőtlen Palio világautót 1996-ban építette a Fiat, főként a kevésbé igényes brazil piac számára.

Egyszer már járt nálam teszten, azóta átesett egy modellfrissítésen, nem egyértelműen előnyére. Motorja két decivel nagyobb, de öt lóerővel gyengébb, arca simább, de (még) kevésbé karakteres. A két kivitelből a drágábbat hoztuk el, de néhai tesztautóm plüsskárpitja helyett még ebben is csak olcsó műszálat találtunk.

Az első ülések egész kényelmesek lennének, ha a Fiat nem próbált volna valami oldaltámasz-utánzatot beügyeskedni a támlába, ettől a szék mintha kilökni igyekezne magából az embert. Hátul elfértünk, de nem volt jó, külméretei alapján tágasabbnak hittük. A gyerekülés is csak ímmel-ámmal ment be Winkler háta mögé.

A csomagtartó viszont elképesztő. Az egyik autó a kettőből, amelybe hosszában befért a babakocsi, átlósan pedig még a gereblyét is be lehetett ügyeskedni. A zsanér az Albeánál is primitív, de az olaszok figyelmesen eltakarták az útját egy kárpitelemmel, így nem fordulhat elő, hogy rácsukjuk valamire.

A jávorszarvasteszten a nagy tempónál tapasztalt országúti dülöngélést és oldalszél-érzékenységet meghazudtolóan stabilan viselkedett, persze nagyrészt mert olyan iszonyatosan szélérzékeny, hogy ahhoz képest tulajdonképpen stabil. 70-nél sem volt halálfélelmünk, és ami még fontosabb, kézben is lehetett tartani az autót. Pirellik voltak rajta, ők is jól vizsgáztak.

Honda City

A Hondával nem volt nehéz dolgunk: a City mindössze egy motorral készül, az 1,4 literes, duplagyújtású kis benzinessel. 84 lóerejével ez volt a legerősebb a mezőnyben, de gyorsulásban, rugalmasságban a dízel Thalia többet tudott. Egy jól felszerelt, de még nem automata váltós példányt kaptunk az árlista közepéről, 3,13 millió forint értékben. Durva, csak a dízel Thalia volt drágább, de a kis Honda ezért a pénzért teljesen mást kínál, mint a többi faros.

A formán nagyon sokat dolgozhattak a Hondánál, ember meg nem mondaná, hogy ez egy Jazz, annyira átrajzolták. Érzik rajta, hogy ötajtósból lett puttonyos, nem ilyennek készült, jellegtelenségből is magas osztályzatot érdemel. Összességében csúnya, mégsem kellemetlen jelenség. Valahogy olyan, mintha koreai lenne. A belseje viszont kifogástalan, puha plüss-szerű kárpit, lágy, kellemes tapintású műanyagok, ergonomikus kezelőszervek: látszik, hogy kultúrembernek szánták, nem vadkeleti birkapásztoroknak. Egyedül a depressziós szürkeségbe lehet belekötni.

Hátul hárman nem fértünk el kényelmesen, a szép ülést láthatóan és érezhetően két felnőttre formázták. A gyermekülés nagyon lazán befért Winkler háta mögé. A csomagtérről a külső alapján nem gondolná az ember, milyen nagy; 500 literes. A zsanér itt is beér a csomagok közé, de a babakocsi behelyezése keresztben egy pillanatig sem okozott gondot.

Derék kis kapám pár milliméterrel lóg csak be a kabinba. A támlák lehajtása (osztva, természetesen) fantasztikusan egyszerű, ráadásul a fejtámlák fentmaradnak a kalaptartó előtt, nem kell befeszegetni őket az első ülés mögé. Zseniális. Visszahajtáskor az ülőlap a támlához rögzítve felcsukódik, ha kell, a kabin padlójára is pakolhatunk mocskos dolgokat, nem veszélyeztetjük az üléskárpitot. Újfent zseniális.

Nagy összegben kötöttünk volna előzetesen fogadásokat arra, hogy a feszes futóművű, Yokohama gumikkal szerelt City könnyen, magabiztosan veszi majd az akadályt. Aztán, ABS, EBD, két légzsák ide vagy oda, ebben éltük át a legnagyobb rettegést. A jó guminak ugyanis megvan az az átka, hogy tapad, nem csúszik, tapad, tapad, aztán ahogy nő a terhelés, egyszercsak íííííí, és hirtelen már keresztben is áll az autó.

A rosszabb (a gyártók erre azt mondják: alacsony gördülési ellenállású, gazdaságos), keményebb gumi ugyanazon az íven hamarabb, kisebb tempónál csúszik meg, a csúszáshatár elmosódottabb, ezért könnyebb megbirkózni a kitöréssel. Hetven-hetvenötig egyáltalán nem volt gond, utána viszont hirtelen lett nagy.

Renault Thalia

A Thalia hátuljára nincs bocsánat. Amúgy meg egy lépcsős Clio, de csak kívül. Belül rettentő műanyagok, rettentő kárpitok, amerre a szem ellát. A leglélektelenebb autó, hogy mást ne mondjak, még a Dacia is jóval több egyediséget, jellemet hordoz. Kárpótlásul ez a kocsi kapta a mezőny leghatékonyabb motorját, a másfél literes dCi nyolcvanlóerős változatát - ezzel, és a legmagasabb létező felszereltséggel ez volt a legtakarékosabb és a legdrágább is.

Úgy alakult, hogy a teszt után ezzel a kocsival mentem el Debrecenbe, még némely egyéb helyekre, és jöttem vissza. A 800 kilométer alatt 110-130-as tempóval, sok előzéssel, nyúzással a Thalia 4,7 literes fogyasztást produkált. A kútnál egy pillanatra szinte nem is gyűlöltem.

A hátsó traktusban a Daciánál kevesebb, az Albeánál talán több a hely: kényelmesen elfértünk mi is, a gyerekülés is (persze nem egyszerre). Egyedül a középső utas panaszkodott, hogy rettentően nyomja a biztonsági öv csatja, középre tehát hosszú út előtt nem árt bekészíteni egy kispárnát.

A csomagtartóba a babakocsi keresztben simán elfért, bár a rendkívül szűk bemeneti nyíláson nagyon sokat kellett tuszkolni szegényt. A zsanér itt is belóg a térbe, törik a befőtt, horpad a Samsonite. A kapa a ledöntött üléstámla egynegyedéig ért, ja, és 3,28 millióért a támla csak egyben dönthető. A többiben - kivéve persze a Daciát - mindenütt osztott volt a támla.

ABS, vészfékrásegítő is próbálja segíteni a vezetőt a bajban, de mi ezeket most nem vettük igénybe. A Thalia messze várakozásainkon alul szerepelt, 75-nél elsodort egy bóját, teljesen bizonytalanul viselkedett a kormányrángatásra. Jávorszarvasok, ha Thaliát láttok közeledni, vigyázzatok!

Skoda Fabia Sedan

"Különleges vonalvezetése azonban leginkább azokban kelt meghatározó benyomást, akik a lépcsős hátú autókat kedvelik." Ezt mondja róla a Skoda. Még ők sem merik azt írni, hogy szép. Pedig annyira nem is szörnyű, csak a hátulnézet nyomasztó a túl mélyre került lámpatestek miatt. Kecsességről, bájról nem beszélhetünk, de a Fabia Sedan határozottságot, komolyságot, nyugalmat sugároz.

Belül is ilyen. Igazi autó, sőt igazi német autó. Árában is: az 1,2-es fapados alappal is magasabban indul a lista, mint az eleve jól felszerelt Honda Cityé, és akár ötmillió forint feletti listaáron is találunk még Fabiát.

Komoly kormány, komoly középkonzol, komoly bajszok. Az üléskárpit egyszerű, de érezhetően tartós, a rideg, nyomasztó feketeség pedig akár egy Audiban. Motorja a leggyengébb volt a csapatban, de előzésekkor szokni kell, hogy amikor eléri azt a fordulatszámot, ahol egész jól húzna, nagyon gyorsan eljön a leszabályozás ideje. 64 lóerő, ez van.

A beltér helykínálata elöl kimondottan nagyautós, hátul pedig, hát, el lehet férni. A végig magasan tartott tetővonal alatt a fejtér egész kellemes, csípőben azért három felnőttnek igen szűk. A gyerekülés is elfért, csont nélkül. A puttony nagyon kulturáltan nyílik, nincs zsanér, csak láthatóan drága gázteleszkópos szerkezet, de az épp, hogy csak beférő babakocsi mosolyt keltő látvány. Aztán majd nem mosolyogtunk, amikor a Skoda hosszában úgy nyelte el a kocsit, mint semmi más a mezőnyben. Kicsi, csak 438 liter, de nagyon praktikus.

Ezt a kocsit vittük először jávorszarvasozni. 65, 70, 75: semmit nem éreztünk. Ekkor még nem is képzeltük, hogy ugyanez ugyanilyen tempónál más farosban milyen izgalmas lehet. A Skoda műszakilag is megmutatta, hogy kilóg a sorból, nem Wartburg-pótléknak készült. Nem is csoda, hogy Németországban is rendelhető.

A szerkesztőség rangsora

1: Dacia Logan, 2: Honda City, 3: Fiat Albea - Skoda Fabia, 4: Renault Thalia, 5: Chevy Aveo

Rácz Tamás újságíró egyéni rangsora és véleménye:

1.

City
A Hondát most már ki kell zárni az ilyesfajta versenyekből. Ahogy korábbi kisautó-összehasonlításunkból a Jazz, most a farosok közül a lépcsős Jazz került ki győztesen. Nem az a minőség, finomabb, tudatosabb, autóbb. Nem olcsó, az igaz, de a teszt-City nem is egyszerűen csak 439 ezer forinttal drágább, mint mondjuk a teszt-Albea: más szintet képvisel.

2.

Fabia
A Skoda sem ugyanaz a kategória, mint a lentebb következők, de hiába súlyos, masszív és igazi német (gyártsák bárhol is, hívják bárminek is), árára nincs mentsége, ha tudását, különösen a motorjáét a Hondához viszonyítom. Csak azért nem sorolom még eggyel lejjebb, mert még nem sikerült levetkőznöm a régi előítéleteket. Inkább egy Skoda álljon a garázsomban, mint egy Dacia.

3.

Logan
A Daciát remek ár-érték arányáért és őszinteségért kedvelem, nagy hátránya a nem dönthető hátsó üléstámla. Nagy előnye viszont, hogy dízelmotorral is versenytársa tud maradni mondjuk az Albeának, árban mindenképpen, de még menettulajdonságokban is.

4.

Thalia
A Thalia kopogós keménysége, izzasztó kárpitozása csak hajszállal jobb a Dacia kínálta minőségnél, ha jobb egyáltalán. Ugyanaz a dízelmotor egy fokozattal erősebb változatban található meg benne, de a 12 pluszló és a 25 pluszNm hol ér már 541 ezer forintot? Az pedig már tényleg kicsinyesség a Renault-tól, hogy a Thalia hátsó üléstámláját engedte lehajthatóvá tervezte: akkora rést, ami itt keletkezik, a Logan keresztmerevítője alatt vagy felett is találnánk. És szerintem ez a legcsúnyább mind közül.

5.

Albea
Az Albea csomagtartója a legnagyobb mind közül és - a Cityt leszámítva - még talán erről a típusról tudom leginkább elképzelni, hogy valaki képes legyen őszintén szeretni. Az olcsóságra törekvő tervezés után is sikerült megőriznie egy nagyon picit az olasz stílusból - vagy csak a tesztautó színe miatt tűnt így? Ja nem: ott van még a gyenge, de pörgős motor is.

6.

Aveo
Na és a, sosem fogom megszokni, koreai Chevrolet. Nem megy, szörnyű a futóműve, felháborítóan giccses rajta a hatalmas aranykereszt. Mentségére szól a szép beltér, ellene minden más.

Winkler Róbert sorrendje:

1.

Dacia Logan
Ár/érték arány, rokonszenves csúnyaság, tágasság, kényelem, jó futómű, nagy csomagtartó.

2.

Fiat Albea
Alacsony induló ár, következetes kispolgári dizájn, irtózatos csomagtartó, dönthető hátsó üléstámla, kényelem, és persze a kolbázszsír-metál szín miatt.

3.

Honda City
Igazi kultúrlény belül, súlyos borzalom kívül. A kategóriában osztályon felüli műszaki megoldások.

4.

Skoda Fabia
Majdnem olyan jó, mint a Honda.

5.

Renault Thalia
Sajnos lehetetlen szeretni, főleg a Logan után.

6.

Chevrolet Aveo
A General Motors illetékes tervezőinek illene elszámolniuk vele, hogy az istenbe is képzelték ezt. A váltója mintha bontott csepp Kadettből lenne. Ez a nyolcszelepes motor anakronisztikusan rosszul megy, kicsi a csomagtartója, annak is szűk a nyílása.

Nínó Karotta sorrendje:

1.

Dacia Logan
Az elejétől kezdve szeretem a Daciát. A világ legkényelmesebb futóművű autója, de nem életveszélyes. Hatalmas belül, olcsó és csúnya, de az egyik legrokonszenvesebb, legőszintébb ajánlat a piacon. Kevés pénzt családi autóra nem nagyon lehet jobban elkölteni, különösen ha belevesszük a 3 év garanciát. Csak a dönthetetlen hátsó támla ökörség.

2.

Honda City
A külső dermesztő. Beülve viszont egészen más birodalom, mint a többi. Olyan finomság, kimunkáltság, minőségérzet van benne, amiről a többiek itt nem is álmodnak. Az ülésdöntési rendszere páratlanul zseniális. A kis 1,4 es meglepően jól megy és keveset fogyaszt. A helyzet az, hogy a többieket hiába extrázzuk rogyásig, soha nem fognak olyan minőségi tárgynak érződni, mint a City. Egyedül a futóműve nem az igazi, kényelmes, de Hondához méltatlanul bicebóca.

3.

Fiat Albea
Jó hangulatú tárgy, kolbászmetálban, szemből nézve nem is csúnya. Semmi különös, de ez részben jó hír is, csak a rémisztő szarvasteszt ne lett volna.

4.

Skoda Fabia
Kellemes, a Hondához hasonlóan autószerű, csak ridegebb, sokkal gyengébb és kicsit rosszabb. És mókásan drága.

5.

Renault Thalia
Idomtalan külső, vénnek ható, olcsó belső. Ezt a kérdést ma könnyű jobban megoldani.

6.

Chevrolet Aveo
Én viszonylag kedvelem a külsejét, de a motorja, a váltója és a futóműve is rossz, elöl és hátul is keskeny, és ilyen gyilkos töréstesztű autót forgalomba hozni 2006-ban amúgy is bűn. Nem kéne.