Egyszerűen nagyszerű

2008.08.12. 14:07
89 hozzászólás


Valami furcsa véletlen folytán eddig kizárólag olyan helyeken töltöttem a nyáridőt, ahol a közelben gokartpálya is akadt. Ennek persze barátnőm annyira nem örült, de újabban mintha beletörődött volna a ténybe: a móka és benzingőz oltárán ilyenkor is áldozni kell.

Általában kicsi, erős és jó autók esetében szokták a vezetési élményt a „gokartos” jelzővel illetni. Ez nagy általánosságban a közvetlen kormányreakciót, a kitűnő, sportos útfekvést és a komoly kanyarsebességet jelenti.
Haha, de mi lehetne gokartosabb magánál a gokartnál? A seggen csúszás?

Kétféle ember létezik: aki már próbálta és azóta is szereti, és aki még nem próbálta és csak szeretni fogja.

Mert gokartozni nagyon príma szórakozás. Persze tisztában kell lenni azzal, hogy a bérkartok nem profi versenyzőknek készültek, ugyanúgy hajtja őket Walter, a nyugdíjas mannheimi vízvezeték-szerelő, mint a csontig betépett, boldog nyári ifjak. Ennélfogva mind körülbelül ugyanolyan felépítést mutat: röpsúlyos kuplung, 200-220 köbcentiméteres (általában) Honda OHV motor, tárcsafék a hátsó tengelyen, egyszerű és robusztus váz, lökhárítók elől-hátul, körben gumiszoknyával. Szinte kivétel nélkül szét vannak hajtva, lógó kormányművel és csapokkal, csörgő-zörgő motorral. Mégis, belegondolva, mit ki kell bírniuk, azt hiszem, elismerést érdemelnek ezek a kis gépek.

Mindezt azért írom le, hogy sértődés ne essék, mindegyik ilyen, függetlenül attól, hogy Pécsett vagy a Portorozban hajtja-e őket az ember, annyi különbséggel, hogy míg Szlovéniában határozottan elutasították kérelmemet, addig Magyarországon a főnök simán megengedte, hogy kilométernyi Duct-Tape-el henköljük hozzá az ósdi kamerát a vashoz. Amatőrizmus in the air. (Kösz Sanyinak a szalagot)
Gondolom, tudják, mi következik. Egyrészről a következtetés, hogy a fent említett hibák azonnal elfelejtődnek, mihelyst van a környéken egy-két hasonlóan elfogult ember, akik nem bánják, ha esetleg olajos lesz a pólójuk vagy leizzad a burájuk a bukósisakban. Másrészt pedig a tény, hogy újra egy AHA-videóval sértem meg a közízlést. Elnézést.

Eszméletlen jó móka a „pályaversenyzés” mindenki számára legolcsóbban elérhető módja, még akkor is, ha tudatosítjuk, hogy az itt elért 38,62 km/órás átlagsebesség mellett egy kehes, 20 éves Kadet 80-as Comerrel is tízszer körbeautózna minket bármelyik 6–10 éves versenyző kissrác.

És ami tényleg hab a tortán, az az, hogy némi technikai tudással és egy kis zsetonnal felvértezve akár otthon is összerakhatjuk saját masinánkat. Itt a kályha, amitől el lehet indulni.

Hölgyeim, uraim, Önök, akik még nem próbálták (kötve hiszem, hogy akad még olyan, de hátha), szánják rá magukat. Higgyék el, legközelebb már keresni fogják és hiányozni fog a zsibbadt kéz és remegő láb.

(Jut eszembe, tud valaki helyet, ahol elférne a következő találkozó, és kartpálya is van a közelben?)

Csináljon más is szuper gokartozós videót, és töltse fel az indára, tagelje fel, hogy gokart, és legyen ebből valami minikonteszt, nevessünk sokat. Az klassz!

Gokartra fel és mars forgatni! Karotta

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.