Második kiállításomat is sikerrel megnyitottam. Már abban az értelemben, hogy megnyílt, mert igazából, ha így beindul a biznisz, el kéne mennem valami kiállításmegnyitó tanfolyamra, hogy kicsit gördülékenyebb legyek. Nemrég nyitottam már meg kiállítást, de az nem volt olyan nagy volumenű: konkrétan egyetlen kiállítási tárgy volt, ami poénnak nem rossz, de hátraszaltót még olyan se ugrik tőle, aki egyébként tud hátraszaltót ugrani.
A Design Hetet viszont a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem szervezi; ez az, ahol lehet valakiből festő- vagy szobrászművész is, de inkább a dizájnon és az ipari formatervezésen van a hangsúly. Maga a az egyetem hallgatóinak munkáiból válogató kiállítás sem rossz a Batthyány utca 65-ben – ilyesmiket merő sznobságból csak külföldön szoktam megnézni, nagy hiba volt. Néhány tárgyat csak úgy gyorsba’ lefotóztam. Mindez nem jelenti, hogy a többi nem ilyen jó, egyszerűen csak ezek voltak kéznél. Itt van például ez a gyűrű, ami eleve szép, kicsit mint egy Horthy-korszakbeli díva fejfedője, és az alkotó a saját macskája elhullajtott bajusszálait gyűjtögette hozzá össze. Jó, mi? 80% művészet, 20% autizmus.
Aztán ott az Egyik fülén be, másik fülén ki-nyaklánc. Nagyon durva a szemétből készült installáció, amin átvetítve a vásznon kiadja egy mókus és bélrendszerének sziluettjét. (Középen a képre nagyítva látható a bélcsatorna összegyűrt sztaniolja). De még általában kurva sok minden van, például a Leonardo boncolásos grafikái stílusában átdolgozott Disney-figurák, amiből kaptam is a művésztől reprókat, és már ki is raktam otthon a falra a beles Tomot és az agyas Csőrikét.
Plusz találkoztam a kevés magyar Oscar díjas egyikével, Rófusz Ferenccel, aki Kanadában él, és szintén van egy 17 éves, bukólámpás MX-5-öse (fehér), de a fiai nem értik, mi a jó a közúti gokartozásban.
Menjenek, nézzék meg. Mi pedig a közeljövőben körülnézünk egy kicsit a Moholy-Nagy Egyetemen, mert ott is készülnek érdekes tanulmányautók (pl. a Mercedesnek), nem csak Párizsban.
