Anno a csehektől rengeteg becenevet kapott, nekem a bőregér mellett leginkább a lefordíthatatlan "hadrolet" tetszett. (Ami leginkább rongyrepülőt jelent). Winkler ugyan rémülten konstatálta, hogy a mozgássérülteknek (is) készült jármű használata felért egy rehabilitációs-tornával, ennek ellenére fogyott-fogyogatott a Velorex.
Emlékszem, gyerekkoromban még hébe-hóba feltűnt az utakon, mosolyra fakasztva kicsit és nagyot, sőt, a panelház harmadik emeletéről minden szombaton figyeltem egy bácsit, aki garázsából kitolva cipőkrémmel kenegette-óvta járgányát.
Milumantól kaptam az alábbi videót a "na ez a nem mindegy" címmel és újra rádöbbentett a tényre, hogy a csehek szlávok motorosok autósok Velorexesek kellőképpen őrült mivoltuk mellett még élni is tudnak. Mert mennyire is lehet örülni az életnek, mikor végre kiszáll a sofőr egy Honda CBR600 motorral szerelt háromkerekű babakocsiból!? (És mekkorát nyúlhat a boyracer arca, mikor levillogja az útról?)
Hier ist mein auto avagy born to be wild! (újmagyarul: Naon zselé)
És a híres magyar Velorex:
