Az elsőhöz képest elképesztően iciri-piciri motorral jött meg hozzánk a második Skoda Yeti. Gondoltam, a fotókat Budapest belterületén kellene elkészíteni, de úgy, hogy legyen egy kis vadregény körülötte, elvégre ez egy kamuterepjáró, aminek akkor sem alacsony a hasa, ha fronthajtásos. A Soroksári-Duna mellett jó kis horgászós környék, földutakkal, dimbekkel-dombokkal , ott készültek a „Skoda a zöldben” témájú fotók. (Igaz, csináltam képeket lábszárközépig érő tócsákkal is, ezekért nem mentem ilyen messzire, a házunktól húsz méterre találtam nagyszerű időszakos tavakat.)
A Duna-parton frissen nyírták le a füvet, és találtam egy fészekalj csigát valahol. Gondoltam, érzékeltetni kellene, hogy ez nem a leggyorsabb Yeti. A csiga remek hűtődísz lehetne.
Csakhogy ez egy önfejű lény, és nehezen instruálható cukros víz nélkül. A csiga nem akart Spirit of Ecstasyként nekifeszülni a szélnek a Skoda orrán, hanem – saját mércéje szerint – minden irányba elkezdett futkározni. Így készült ez a kép, amikor pont párhuzamosan halad a Skoda-embléma nyilával. Persze, ilyenkor az ember nem nézegeti alaposan a fotót, csak utólag vettem észre, hogy mekkora a hasonlóság… bár, nem biztos, hogy ez passzol a Skoda-logo történelmébe. Vagy rosszul látom?
Végül a teszt képanyagából kihagytam a képet, mert az 1,2-es Yeti nem csigalassú.
A többit a tesztben.
