Budaörsön már szereltünk
Természetes, hogy péntek este még rengeteg tennivaló eszébe jut az embernek, mielőtt másnap két hétre elhúzna Afrikába. Erre számítottunk is, nem képzeltük, hogy este tízkor magunkra húzzuk a takarót; azonban az összes szükséges papír bekészítése, másolatok kinyomtatása, az utolsó vackok összepakolása annyira elhúzódott, hogy alig maradt pár óra alvásra. Igaz, minden egyes tárgynál elgondolkodtunk, hogy valóban szükség van-e rá, mielőtt bedobtuk a hátizsákba, de szerintem így is kétszer annyi cuccot viszünk, mint amire szükségünk lesz.
Így aztán nem hazudtoltuk meg magunkat, már a rajtról majdnem elkéstünk. Óriási mázlink volt, hogy úgy döntöttek a szervezők, elsőként az öt autóból álló Spirit kategóriát indítják útnak, mert így a mai ezeregyszáz kilométernek már nyolc után pár perccel nekivághattunk, így volt esélyünk rá, hogy emberi időben elérjünk Genovába, a mai célpontba.
Viszont a reggel nem indult a legjobb előjelekkel. Amikor beindítottam a fehér Charade-unkat a Hősök terén, már el sem aludt a töltésvisszajelző lámpa, de mint kiderült, ez nem ok az aggodalomra, mert a kézifék visszajelzőjével együtt működik. Vagyis amint leengedtem a racsnit, már nem panaszkodott generátorhibára, de nekem jó reggelt bugnak épp elég volt.
A következő malőrt a fekete GTti szolgáltatta azzal, hogy kicsúszott az utas oldali ablak a sínből, és nem lehetett felhúzni. Ez Budaörsnél kezdett nem vicces lenni, amikor kiértünk a városból, úgyhogy egyből elő is került a szerszámos láda. Nem vacakoltunk sokat, tíz perc alatt már a WD40 is csorgott a visszapattintott ablak mozgó alkatrészeiről. Talán soha nem siklott ilyen akadálytalanul az üveg a helyére, amióta használjuk a feketét.
Még Magyarországon elérkezett az első navigációs bizonytalanságunk ideje is, amikor Letenyénél lezártak egy autópálya-szakaszt. A terelésnél majdnem elindultunk a horvát határ felé, ahogy az előttünk haladó adományozásra szánt mentőautó is tette, de aztán úrrá lettünk gőgünkön, és megkérdeztük a sárga mellényes zászlós emberkét, aki az útjelző táblát helyettesítette, és egyből meglett a helyes útirány.
A szlovén autópálya monoton kilométerei nálam kiestek – miután felcuppantottam mindkét navigációs eszközünket magam elé a szélvédőre, olyan elégedetten dőltem hátra, hogy perceken belül már az akut alváshiányom leküzdésén munkálkodtam előrebillent fejjel.
Röviddel az Olaszországba való átérés előtt vettem át a kormányt a fehérben, és kezdtem ismerkedni autópályás képességeivel. A százat-száztizet szinte mindenhol viszi, de ahol kedvezőek a domborzati viszonyok, beleszalad akár a százharmincba is. Mire kitapasztaltam a különböző morajlások alapján legkedvezőbbnek tűnő gázpedálállásokat, és a fülem süketté vált a bal hátulról folyamatosan idegesítő karosszérianyisznyergésre, már sötétedett is. Odáig csak egyszer töltöttünk utána olajat a motorba. Lehet, hogy megússzuk ezt a napot olajos kéz nélkül? Fölöslegesen paráztam a hosszú autópályázás miatt?
Éppen azzal szórakoztattuk egymást, hogy az egyik autóból a CB-n átrecsegtettünk pár másodpercet az olasz rádióadásból, amiből megpróbáltuk kitalálni a szám címét, amikor kezdett egyre hidegebb lenni, pedig csutkára volt tekerve a fűtés. Ez nem jó jel egy Charade-ban, mert akkor szokott konokul hideget fújni, amikor elfolyik a hűtővíz. Ki is álltunk gyorsan a következő benzinkútra.
A víz szerencsére megvolt, más hibát sem találtunk hirtelen, úgyhogy felvettük a kabátokat, és tovább indultunk. Erre természetesen visszajött a fűtés, de csak egy órára, aztán kezdett megint gyengülni. Márk építette fel az elméletet, hogy valami szmötyi a fűtőradiátornál a folyamatos áramlástól kedvezőtlen helyzetbe kerülhet, és elzárja a beömlőt, majd amikor leállítjuk a motort, és megszűnik a keringtetés, elúszik onnan. Ezt beigazolta második sikeres javítási kísérletünk, amikor menet közben pár másodpercre leállítottuk a motort, amitől megint helyreállt a fűtőteljesítmény.
Nagyjából ennyi izgalom volt a mai etapon, pedig tényleg ettől a kilométerdarálástól tartottam a leginkább, mert akárhogy is vesszük, a motor a leggyengébb, és útszélen legnehezebben javítható része mindkét Charade-nak. Ezeregyszáz a nyolcezerötből kipipálva.
