2011.03.06. 07:48
244 hozzászólás


Tudom, tudom, másfél hónap telt el az utolsó Dezső-jelentés óta. Ez a karosszériarestaurálás már csak ilyen. Eddig öles léptekkel lehetett haladni, jobbra-balra estek kifele az A oszlop-aljak, szakadtak ki a padlólemezek, hullott az alvázvédő, csendben kotyogott a csapszeg-zenekar. Lehetett hüledezni, látványosan lépegetni, szörnyülködni, terveket szőni, fejben földbe állni, felszedett parketta alól előhúzott utolsó ötezresből gömbcsuklót venni, zokogni, örömünnepni.

Egy foltocska oda

Január közepétől azonban lassú, elmélyült munka folyt a Csabi-műhelyben. Szöszmötölős, csak kissé látványos, időrabló, araszoló léptekkel haladt a folyamat. Ez a poszt is elsősorban a február eleje után elkészült dolgokról szól inkább.

Hol is tartottunk legutoljára? Kész volt a teljes padló, a merevítések, a rugóbakok, a motortér, az első doblemezek, félig-meddig a kesztyűtartó környéke is. Amikor december 30-án Egerben jártunk, nagy ünnepként éltük meg Katival a karosszéria legszörnyűbb részének, a bal oldali A oszlop aljának az újjászületését.

Keretrendszer kiszedve, bal oldali A oszlop készen

Arról egy január közepi posztban írtam, s az élesedésének másnapján ismét Csabihoz vitt a kíváncsiság és a zsebüríthetnék. Sipos Zoli már korábban megígérte, hogy velem tart, Szilvási Peti klubtársam (nem azonos a Winkler Viragóját építő Szilvássy Pistivel, aki a Sipos haverja, viszont azonos a Dakaron korábban párszor elindult Szilvási Péterrel, aki különben fanatikus Mercedes-roncs gyűjtő) pedig szintén feliratkozott, mert szóban már kapott korábban egy ígéretet, hogy az én Pontonom után két projekttel az övé is begurulhat Csabi műhelyébe. Most végre élőben is szeretett volna találkozni a kivételes mesteremberrel. Aki, ugye, Csabi.

Peti klubunk egyik legüdébb színfoltja, mindig épp valami abszolút használhatatlan, de felettébb érdekes dolog vásárlásán töri a fejét (a múltkor egy MIG-21-est akart leütni az ebay-en, most épp valami ős-Daf teherautót vett kis híján, talán Hollandiában). Két igazán gyenge pontja van – a régi salakmotorok és a régi Mercedesek. Minden, de tényleg minden öreg Mercit megvesz, amit megpillant. Amikor Németországban bontót látogat a csapat, ő nagyjából minden alkalommal visszamegy az utolsó percben, és húsz perc alku után vesz még valami roncsot, amiért egy héttel később visszatér trélerrel. A társaság olyankor persze már rég bent ül a kocsiban, és vár. De ki tudna haragudni rá, aki tényleg mindenkinek, mindig segít, ha kérik. Rettentő pörgős életet él, de valahogy mindig jut ideje mások hülyeségére – ne feledjük, ő (és Sanyika, a Papp Tibi-féle Baleno-bölcső feltámasztója) várta meg tavaly, hogy Sipos Zoli leüthesse a 108-as Mercijét az ornbaui, vasárnap késő délutáni aukción. Jó kis maffia, mi?

Próbából fent a sárvédők

Szóval jó volt a csapat, láttunk már szétszedett autót mindhárman, gondoltam, nem riasztja majd őket a látvány. Nem is volt ott semmi riasztó. Csabi időközben azt tette, amit megjósoltam – szétbontotta a teljesen épnek tűnő jobb oldali A oszlopot is. És közel ugyanolyan horrort talált ott, mint ami a bal oldalon volt, csak emezt ügyesebben beburkolták. Tartani nem tartott semmit a sok heftölt lemez, de úgy tűnt, mintha autó lenne ott. Két hétig gyártotta ide az elemeket, méricskélt, hegesztett, köszörült, aztán szépen összeállt. Kicsit szégyenkezett ugyan, hogy otthagyott egy tisztességesen tartó, de az ő mércéje szerint nem valami szép, és kissé ügyetlenül hegesztett foltot, de rám hivatkozott, hogy én kértem, maradjon, ami jó. Hát… Maradt. Kábé két mobiltelefonnyi felületről van szó, ami burkolat alatt lakik normálisan.

Jobb oldali A oszlop újjáépítve

Nekikezdett az első sárvédőknek is, amelyek tényleg hibátlannak látszottak még odakint, Sunénál. Aha. Sejtettem, hogy lesz ott is gond. Bárki, akinek piszkálatlan öreg autója van, ilyeneket talál majd, ha belenyúl a kocsijába, ezt jegyezze meg. Szinte biztosan lel majd kendácsolás-nyomokat, és még örülhet, ha csak rákitteltek a lyukakra, mert akkor legalább az eredeti méretek meglesznek. Ha szerepet kapott ott korábban a hegesztőpisztoly is, jó eséllyel ki kell találni, mi hogy, hol mehetett. Mi, ott a januári kandallótűz pattogásával aláfestve már a félig-meddig kilakatolt első sárvédőkön élvezkedhettünk, de – „van rajtuk még munka bőven” – tette hozzá Csabi két füstös szippantás között. Ha nem állok neki szétszedni Dezsőt, ezek a sárvédők tőlem még évekig úgy maradhattak volna.

Kicsit már január közepére is toldva volt a sárvédő

Nekiállt közben üléssín-bakokat is gyártani, mert azokat is irgalmatlanul meggyepálták valamikor korábban. Sejtem, miért – amikor én bontottam a másik Pontont, egyszerűen nem lehetett emberi eszközökkel kivenni a sínek csavarjait, roncsoltam is akkor, hogy legalább egy-két kicsi alkatrészt ki tudjak menteni. Érdemes belelapozni a galériába, megnézni, hogyan készül egy egyszerű ülésbak Csabinál. Például úgy kezdi – tervrajzot gyárt…

Méretre készül

Miközben mi Sipos úrral részletesen végignyálaztuk a legújabb fejleményeket Dezső testén, Szilvási Peti és Csabi fejben pedig már egy másik Pontont épített. Annyira belehevültek, hogy alig lehetett szétrobbantani a beszélgetésüket. Az eredeti tervek egyébként úgy szóltak, hogy február közepére (talán) kész lesz a kaszni, de Csabi már ott, a január közepi viziten jelezte, hogy március eleje lesz a leghamarabbi időpont, de inkább még később.

A következő hónap alatt többször váltottunk telefont, minden alkalommal újabb apró, de tökölve kijavítható hibák jöttek elő. A küszöbburkolatok, a csomagtérfedél, a C oszlopok – mind rossz. De, mintegy vigasztalásul - kaptam egy olvasótól egy kiváló linket. Abban egy svéd csávó újítja fel az apja 1957-es, 219-es Pontonját (ugyanaz a kaszni, bél, mint Dezső, de az orra nyújtott, és hathengeres motor van benne). Részletesen végigmegy minden fázison, képekkel dokumentálja, tanulságos. Az a megkímélt, családi autó pontosan azokon a részeken volt rossz, mint az enyém. A oszlopok alja, C oszlopok töve, taposó, bal első hossztartó. Neki még az ajtói is rohadtak, én legalább azt megúsztam.

Hogy 7 mm? Muhaha. Lesz az 2 is...

És azt is írja, hogy mániásan végigmért egy csomó eredeti Pontont, és egyiken sem találta a gyár által specifikált 4,2 mm-es ajtóillesztési hézagokat, sőt, volt, ahogy a tökéletes állapotú, eredeti autó hézagja 7 milliméter volt. Hiba az is mindnél, hogy a kalaptartó két vége máshogy hajlik, a csomagtér-fedél sem követi rendesen a hátfal vonalát, és persze, hogy a teljesen kezeletlen, szellőztetetlen üregekben őrjöngve csámcsog a rozsdás, sáros nedvesség, mind. Az én autóm tényleg egy csodálatos darab volt, most már azt mondom megint - megérte.

A jobb oldali küszöb hátsó vége. Broáf

De mostani fejjel már nem mernék Ponton-Mercit venni, csak ha olyan fényképes dokumentáció jár mellé, mint az enyémhez fog. Annyi rejtett ürege van ennek a kaszninak, semelyikből se tud kifolyni a víz. Teljesen más autóépítési filozófia szerint készült kocsi ez, mint amit ismerünk, az elmúlt harminc évben edződött nepperi szem elsiklik a hibák fölött. Itt például nincs klasszikus doblemez, tartóelemként működő küszöb (csak egy merevítés van beljebb). A Ponton külső lemezei emiatt alig-alig rozsdásodnak, a sárvédőperemeknél nem jelenik meg vörös csipa (mert ott nem csatlakozik semmi a doblemezekhez), a küszöb illesztéseinél rozsda (mert az csak egy díszítő lemez), a karosszéria egészen tűrhetően néz ki, még ha az autó váza réges rég szét is mállott odabent.

Ezzel a csatlakozással még baj lesz

Ponton megvételekor igazság szerint illene lecsavarozni a négy sárvédőt, levenni az első bölcsőt és a hátsó futóművet, akkor lehet sejteni valamit a lakatolnivaló mennyiségéről. És most már nekem is dereng, miért kerül az egyik szép Ponton 10 ezer, a másik 25 ezer euróba. Itt-ott látom rajtuk azokat az apróságokat, amik miatt előbbiek valójában 5-öt se, utóbbiak inkább 35-öt érnek. Okkult dolog ez a veteránozás, igazából minden autót meg kell tanulni, ha az ember valami komolyat szeretne vele. Persze, csak ha jót akar, mert az igénytelen kókányolóknak mindig egyszerűbb a dolguk. Ők azok, akik nem értik, mi kerül egy ilyen kocsin ennyi pénzbe és időbe. Nem is szükséges, hogy értsék.

Egy hónap eltelt, eljött a februári alkalom is, ezúttal Tibby szeretett volna valamikor május végére kieszközölni vagy másfél hétnyi ránézést Csabitól, hogy a BMW-jén néhány gyanús rész gatyába rázódjon. Ha pedig jött Tibbi, hát hozzánk csapódott Balázs Vitya is. Még utoljára vezethettem Tibby E28-asát lógó első futóművel, rosszul betett hátsó bölcsőgumikkal, de némi fari bizonytalanságot és orri kopogást leszámítva nem is volt rossz. Másnap délutánra már helyükre kerültek ezek, állítólag.

Már szinte autó. Vagy csak én látom bele?

Ami a többieknek egy nagyjából összehajigált, összefilcezett, hátsósárvédő-hiányos Ponton-kaszninak tűnt, az számomra Dezsőke egyre inkább adoniszi alakzatot öltő teste volt. A drága barát egy hónap gyilkos munkájával rendbe tette a C oszlopok, hátsó doblemezek és ajtózár-lemezek találkozásánál levő gócpontokat. Több rétegnyi, rejtett lemez találkozik itt. Kívülről ez tökéletesnek tűnt Domsjőben, a sárvédők leszerelése után már látszott, hogy akadnak majd bajok bőven, de azért azt, hogy a fél autót ki kell vágni, nem gondoltam volna. És 12 ezer euró alatt MINDEN Ponton rohad itt, a német ebay-en szuper eredeti, igen jó állapotúként árult példányok is. Néha még a jóval drágábbak is. De nem az enyém.

Jobb hátsó C oszlop körüli csomópont. Senki nem mondta volna meg, hogy itt baj van, amikor az autó egyben volt

A küszöbborításokról is úgy véltem, minimális beavatkozással, szinte eredeti állapotukban megtarthatók lesznek. Egy frászt. Itt molekuláris szinten támad a rozsda, alattomosan, épen hagyva a felületeket, bentről pusztítva, elemi szinten, maga Heisenberg sem tudta volna modellezni az itt végbemenő, sunyi folyamatokat még egy Cray szuperszámítógép segítségével sem. Szörnyű. Végül mindkét küszöbborítás szinte teljes fölső felületét és az összes merevítést le kellett gyártania Csabinak.

Volt rajta kitt bőven

Az olyan apróságok pedig szinte szóra sem érdemesek, hogy a jobb első fényszóró lámpabilije körös-körül szét volt rohadva, a lámpa alatt félujjnyi kitt adta ki a Dezső-arcélet. Na meg, hogy a hibbbátlan motorházfedél maszk melletti részén óriási repedések bújtak meg a kitt alatt. És a homloklemez is bagatell ügy, amelyen szintén akadt bőven lakatolni való, holott az utólagos ködlámpa-lyukakat leszámítva tökéletesnek tűnt.

Megint arca van!

Brutális munkát végzett Csabi a hónap során, be se engedett másik autót, még a B vágányra sem, nem akarta, hogy megzavarják. Amikor mi megérkeztünk a csekkolásra, a maszk, a fényszórók már fent voltak. Furcsa volt, megint látni Dezső arcát. Mint amikor a súlyos arcsérülések utáni gyógyulást követően leveszik valakinek a fejéről a gézburkot.

Kész a csomagtartó, csak fényezni kell

Ja, és készen lett a csomagtartó is, holott a doblemezek végeit szintén javítani kellett. A bal oldalit azért, mert a kamion megnyomta, a jobb oldalit, mert elrohadt. Rettenetesen sok állítgatással Csabi elérte, hogy a csomagtér-fedél zárható lett. De nem kóser a cucc. Dezső valamikor régebben kapott egy puffot középen, látszik a csomagtér-fogantyún az óriási ütés nyoma. Ezért is volt annyi kitt a hátfalon.

Még mindig nem teljesen követi a két ív egymást 

Most, hogy a hátfal szép, azért a sok tökölés ellenére sem illeszkedik olyan jól a fedél. „Ez nem lesz könnyű” – fűzte hozzá a szent ember – „sem a függőleges, sem a vízszintes irányú domborodása nem stimmel. Lehet, hogy szét kell majd bontanom fedőlemezre és vázra az egészet, úgy beállítani, majd visszahegeszteni egybe, ha máshogy nem adja ki.”

Kész küszöbök, félkész sárvédő

Elméletileg már csak pár hét van hátra Csabinál. Március közepe táján vihetem fényezőhöz a Botox-kúrán átesett Ponton-testet. Még a két hátsó sárvédő van, mint nagy munka, no meg a csomagtér-fedél, illetve az illesztgetés, beállítás, a tucatnyi pukli huplitlanítása, vagy, hogy is van ez.

Letakarítva a kamionlátta sárvédő. Lesz ebből valami?

Újabb hír – azóta kaptam – nagyon tákolt a bontott Pontonról származó bal hátsó sárvédő, Csabi nem akarja használni. Azt mondta: inkább kikalapálja a kamion-lenyomatost…

Szurkolok.

A jobb hátsó doblemez belülről

Ja, és ennek a posztnak az az érdekessége, hogy a képgalériába Csabi saját képeit is sikerült beletennem (most jó ütemben készült el a CD). Láthatjuk azokat a fázisokat, amiket mi különben sosem, a részleteket, amiket általában csak egyedül a Mester lát.


Megjelent posztok azóta, hogy Dezső a hazánkban állomásozik (időrendben visszafelé):

2011.01.15. A oszlopom már van
2010.12.19. Pokoli örömtűz az alagútban
2010.11.21. A kút neve Dezső
2010.10.03. Dezső a műtőasztalon
2010.08.21. Mozgásba lendül a Ponton ügye!
2010.04.15. Zaba a Ponton árnyékában
2010.04.01. Ponton Dezső először a klubban
2010:03.17. Ponton Dezső zuglói polgár lett
2010.03.12. Négy hülye és a guruló krumpli esete
2010.03.11. Dezső önerős lett!
2010.03.10. Megint röfög a Dezső. És hogy!
2010.03.10. Ennyivel volt csak hosszabb a lánc
2010.03.09. Megjött a diagnózis a motorról
2010.03.08. Végállomás, nem megy tovább 

 
 
 

 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.