A nagyapa Kadettje

A szülőknek nem volt autója, így válhatott meghatározó élménnyé a nagypapa Kadettje. És ne feledjék: a buli napja közeleg...

Nagypapám vett 1994-ben egy piros színű, 1986-os E Kadettet, 1,6-os dízelmotorral, tetőablakkal, Hollandiából. Mivel szüleimnek nincs autója, ő vitt minket mindenhova, ha autózni kellett, így gyerekkorom egyik meghatározó autója tulajdonképpen ez Opel lett.

2009-ben letettem a jogsit. A rutinvizsga előtt elmentünk egyet gyakorolni a nagyapámmal, Csillebércre. Mindent a fejembe vert, amit a tökkelütött oktató nem tudott. Akkor a nagypapám már 75 éves volt, titkon reméltem, hogy leteszi az autót, és akkor majd az enyém lehet. Végül nem tette le, még ma is használja a 25 éves Kadettet – igazából ez így van jól. Én pedig vettem egy saját Zsigulit, amit imádok.

Viszont a Kadett felújításának gondolata még mindig foglalkoztat, csak az a baj, hogy műszakilag kezd reménytelenné válni. 250 ezer van a motorban, és már nagyon-nagyon gyenge szegény, 70-80-nál többet nem megy, és már az Istenhegyi út is komoly gondot okoz neki, a 21-es buszt is feltartja néha. Viszont még mindig eljár 5,5 literrel városon kívül. Ráadásul a már egyszer cserélt küszöb elkezdett megint elég komolyan rozsdállni. Szerencsére a többi karosszériaelem jó, majdnem hibátlan. A kép egy telefonos rettenet, hirtelen csak ezt találtam, bocsánat érte. A 2009-es gyakorláson készült.

Üdv
Bakondi Tamás