Végre! Látjuk a célt!

2012.02.11. 07:23
55 hozzászólás

Most, ahogy ezeket a sorokat pötyögöm, döbbenek rá, hogy milyen régen nem jelentkeztünk már a Shitgun-projekttel. December 18-án volt az utolsó poszt.

Igaz, ünnepek, új év, a munka ellepett minket, azóta csak kétszer voltunk kinn a Sabc műveknél, ami nem sok. Ellenben olyan szintű előrelépések történtek, hogy most már nem szégyelljük kijelenteni, hogy ha eddig a lejtő mélyére, a gödör felé haladtunk, akkor most már egyértelműen a csúcsra támadunk. Az autó lassan, de biztosan összeáll.

Fel kellett mérni a belső küszöb és a futómű-bekötés állapotát


Ehhez persze aljas módon kihasználtam egy kedves jó barátunkat is. Pickapu és kis családja meglátogattak minket, én pedig finom, ráutaló magatartással jeleztem, hogy a két férfiember tök jól meglenne a műhelyben is. A lányok eltraccsolnak, a gyerekek eljátszanak, hát töltsük el hasznosan az időt. A hátsó futómű két kitámasztórúdjának konzolja kirohadás útján szakított a padlólemezzel, úgyhogy hegesztés és flexelés várható.

Pickapunak sem kellett kétszer mondani, így történt, hogy míg ők Bandival karöltve heroikus küzdelmet folytattak a korrózióval, addig én tovább szöszöltem a jobb első féknyereggel, illetve leszereltem a bal hátsót. Itt a kémiai kötés olyan csodás példáját találtam, a szubatomi szeretet és örökkévalóság totemoszlopát, hogy olyan nincs.

Pickapu nagy segítségünkre volt. Megkínlódott a kitámasztórúddal, de megérte

Magyarán iszonyatosan összerohadt minden mindennel. Szétkaptam, de ezt a munkát eltettem a következő alkalomra, hiszen addigra Pickapu végzett a kitámasztórúd kiszedésével (lényegében le kellett vágni a kővé keményedett szilentnél) így az ő segítségével nekiláttunk lebontani az autó elejét. Az ördög sosem alszik, ki tudja, mit találunk ott, na és ha egy kicsit megtisztítjuk a hűtőt valamint az utólagos olajhűtőt, abból baj nem lehet.

Bandi eközben a padlólemez sarkait foltozta be. Sabc készletéből vételeztünk 1-es lemezt, abból lett lehajtva és kalapálva minden apró rész, a CO-hegesztő megnyugtató sziszegése kísért minden munkafázist.

A padlólemez hátsó sarkait is kezelésbe vette Bandi, ezt letudtuk

Eközben elöl folyt a takarítás, lecsiszoltuk az egész homlokfalat, egy-két helyen lecseréltük a rég elporladt és szakadt vezetékelést is. Ilyenkor azért előtűnt a rögvalóság, hiszen a tűzfalból induló vezeték eleinte piros, majd rásodorva némi kék és végül zöld, kinek éppen mi volt kéznél. Színhelyesre cseréltük őket (vezeték hegyekben állt rendelkezésünkre), forrasztottunk, majd a homlokfal kapott egy Hammerite-réteget, biztos, ami biztos.

Lebontottuk az elejét, hogy lássuk, mi van ott. Némi kosz, de alapjában véve minden rendben

Összeraktuk, Bandi közben kihegesztette a bal első sárvédőívet. Az ekkor még mindig meglepően lelkes Pickapuval tovább folytatták a bal hátsó konzol gyártását, én pedig kézbe vettem a csiszológépet, a karosszériakittet és nagyjából helyrepofoztam az ívet. Még becsiszolásra vár, ez már a legkevesebb, van még rá idő. Ezek után kicsit belemártottam a drótkorongot a jobb hátsó ívbe, de itt olyan – paleolitikumból származó – rétegelt kitthalomra bukkantam, hogy inkább csak óvatosan helyrehoztam a károkat. Itt is lesz még utómunka bőven.

Evidens volt, hogy minden megy a levesbe, kalapálás és lemezhajlítás lesz a vége

De a nagy munka alul készült és az új tartókonzol/keresztnyúlvány olyan jól sikerült, hogy a zsírúj, piros szilentes kitámasztórúd (párban kaptuk még Karottától) flottul a helyére csusszant. Bandi jól körbevarrta, tart, mint a hétszentség, egy biztos pont már van az életünkben. Illetve kettő, mert a motor is üzembiztosan, pöcc-röffre indul azóta is. Klasszikusnak mondható felületkezelés után (70 mikronos ecset, Hammerite és fekete rücsi) már késznek is tekintettük ezt a sarkot.

Na, jó lesz ez. Sikerült pontosan az eredeti pozíciót megtartani és bekerült a keményszilentes új kitámasztó

Aztán szöszöltünk még egy kicsit az olajleeresztő-csavar-alátéttel (van egy gyűrődés az olajteknő tömítőfelületén, ezért nem pontosan fekszik fel és a túl kemény alátét nem idomul tökéletesen, ezért egy puhábbra kellett cserélni), majd elfekvő csövekből gyártottunk szívócsövet a borzalmas direktszűrőhöz. Airbox híján ez az egyedüli megoldás, csak azt bánom, hogy a toldásként berakott sörösdoboz olyan puha anyagból készült, hogy nem lehetett megszorítani a szalagbilinccsel.

Majd – mint három boldogságban lefáradt kisdiák tornaóra után – elmentünk haza.

Itt még nagyon örültem, nem derült még ki, hogy a betétek nem passzolnak

A másik vonalon kész csodák történtek. Először is Prokee szerzett féktárcsákat. Ez nagy dolog (feltéve, ha nem a Toyota DIY árait akarjuk megfizetni), nem is tudjuk, hogyan csinálta, de egy megszűnt alkatrész-kereskedés elfekvő készletében akadt még egy pár Bradi féktárcsa. A gyártó, aki annak idején Forma-1 beszállító is volt, már legalább öt éve nem létezik, de a pár féktárcsáért elkért 4000 forintos ár mellett ez már nem zavart minket.

Mindamellett Bandi beszerezte a négy felújítókészletet, Prokee hozzácsapott még nem egész 10 ezer forintért első-hátsó betéteket, Sabc pedig iszonyú szívások árán csodát tett: két teljesen új első fékdugattyút szerzett 5000 forintos darabáron.

Innen már autó

Az autó utolsó tulajdonosát - az AE86 fórumnak köszönhetően – elértük, kiderült, hogy Gödöllőn lakik, ráadásul ismeri Kopaszt, az általunk oly szeretett gecineppert, úgyhogy pár nap múlva kezünkben volt a két rendszám. Papírjait bevonták, épp a vizsgaállomás felé menet meszelték le a srácot, így hivatalos úton is teljesen legálisan forgalomba helyezhető lesz az autó. Műszaki vizsga után.

Sokat nem is tököltünk, ezerrel neki kell zuhanni a karosszériának, mert ott hiány van, máshol pedig nincs.

Nem halogattuk tovább, a küszöbnek már neki kell esni

Ezúttal Pickapu nélkül, ám új fékbetétekkel, a már említett felújítókészletekkel és a havas időtől iszonyatosan inspirálva vágtunk bele. Főleg a karosszériába. A bal oldali küszöb-maradványokat vágta le Bandi, míg én – Sabc szakértő pillantásától kísérve – csúszkát zsíroztam, karmantyút feszítettem óvatosan (az új dugattyúk zseniálisak), majd a céltól három méterre orra buktam: nem jók a betétek. Prokee tette, amit lehetett, de alvázszám híján (igen, én voltam a hülye, hogy nem írtam fel egy papírra) csak hozzávetőlegesen lehetett belőni a portékát. Sebaj, már rajta van az ügyön.

Hohó, a csodálatos, letisztított és hőállóval festett első féknyereg az új csúszkákkal, dugattyúval és karmantyúkkal

Azért amit lehetett, összeraktam, aztán rohantam ecsetkezelni a belső küszöböt. Mégse zárjuk be csak úgy. Előtte még a külső küszöbök belső felét is megküldtük a csodálatos, rozsdaálló fehérrel. Bandi ledrótkorongozta, majd a megszáradt küszöböt iszonyatos türelemmel és nagyon pontosan felvarrta a helyére. Jól lekente, addig én felműtöttem a csomagtér-lehúzókat (köszi Bence!). Direkt kicsit dzsipszisen, jelszavunk a lazaság.

Bandi méltán büszke, alakul és ez boldoggá tesz minket

Jajdejó, jajdejó, nézd, olyan, mint egy autó! Úgy ugráltuk körbe, mint a gyerekek, végre adtunk hozzá, nem elvettünk! Azt már így is sejtettük, hogy valahol lappang még benne anyag, vagy szimplán csak a kétajtós karosszéria olyan merev, hogy felbakolva is csodásan csukódik mindkét ajtó, de most raktunk is hozzá. Tiszta, erős, szép acélt.

Kocka is, csúnya is, de a miénk és szórakoztat minket már most, pedig még csak toljuk az udvaron. És ettől a ponttól kezdve már csak jobb lesz. Szeretjük a kis szutykot.

Utóirat: Bandi épp az imént szólt át a másik asztaltól, hogy legyártották a két hátsó fékdugattyút is. Kicsit húzós, 8000/darab, de ez még belefér. Most a jobb oldala következik. Ja, és TéZé áthozta a négy Rally2000 gumit. Hegyjárók ismerhetik, jó cucc.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.