2013.07.18. 13:21
35 hozzászólás

Ha az öregautón kiütközik egy újabb probléma a legtöbb ember felteszi magának a kérdést: borítsak bele még egy talicska pénzt vagy vegyem tudomásul a hatalmas buktát és adjak túl rajta? Nem is tudom mikor, talán egy éve lehetett az a pillanat, amikor mindent megbocsátottam Aladárnak, az akkor még csak 31 éves Transporteremnek. Nem csak visszamenőleg, a jövőre nézve is. Azóta nem bosszankodok, ha megjelenik egy olajcsepp, elreped vagy elszakad egy gumikéder, vagy zárlatos lesz valami. Az alkatrészesnek és a szerelőnek sem fáj annyira a fizetés, már-már természetes, hogy havi 20-30, olykor 50 ezer forintot kér az öreg kisbusz a használati időszakban. Ilyenkor jó, hogy ez csak öt hónap. Tudomásul vettem, ez egy ilyen buli.

Ma reggel korán keltem, még a munkaidő előtt ki akartam juttatni az autót Buggy Bélához. Titkon remélem, hogy ő lesz az, aki az apró karbantartásoktól a mások által talán eszement hülyeségnek tartott ötleteimet megvalósítja. Találtam már rendes szerelőt, meg olyat is, aki érzi az általam elképzelt vonalat, de akiben ez a kettő egyesülne még nem. Így első nekifutásra nem terveztem komoly dolgokat, épp csak annyit, hogy nyugodt szívvel vághassak neki jövő héten a Belsőség találkozónak. Minimális olajfolyás, a múltkor felbukkant egy kis adagolási probléma, és mintha nem egyenlő arányban és túlzottan is negatív irányba dőlnének a hátsó kerekek. Biztosra akartam menni, hogy ma reggel gond nélkül eljutok Vácra, úgyhogy tegnap este meg is járattam kicsit a Tranyót. Pöcc-röff indult, simán járt, semmi nem folyt, semmi nem zörgött. Mondhatni, gyanúsan jó volt. Ahogy a ma reggel indulásnál is. Nagyjából hatvannal hömpölyögtem a forgalommal a Szentendrei úton, a motorhang még nem nyomta el a rádiót, bevallom hízott is kicsit a májam, hogy milyen fasza minden. Megálltam tankolni, gyors ellenőrzés, csöpögésnek továbbra sincs nyoma, indulás tovább. Fejben már azt tervezgettem, hogy fogom elmagyarázni a problémákat.

Aztán Aquincumnál valami elkezdett gőzölögni a motortér felől. Félreálltam. Mivel a T3 farmotoros, ezért a motor fölött van a csomagtér, amiben most csak egy fóliába csomagolt Renault Twingo faltdach és annak sallangjai voltak csak. Ugye mondtam már, hogy vannak agymenéseim? Körbenéztem, sehol semmi. Megnyugtattam magam, hogy biztos egy kis hajnali pára szorult a fólia alá, és a motor melegedésének a hatására gőzölög. A faltdachot átraktam a hátsó ülésre, visszapattantam, elindultam, de fél szemem innentől a tükröt figyelte, hogy jön-e még gőz.

Persze jött. Leszedtem a nemrég beszerzett műanyag motortérfedelet (ezúton is köszönöm Kusztó!), és akkor már tudtam, hogy munka előtt nem fér bele a váci túra. A víztartályba bemenő csőből ömlött a gőz. Legurultam egy mellékutcába, bezártam az ajtókat és bejöttem a szerkesztőségbe. Ilyen korán még sosem értem be. Munka után visszamegyek és orvosolom a problémát. Lehet, hogy hihetetlen, de egy percig sem bosszankodtam. Talán még örültem is, hogy nem múlt héten hét emberrel, csomagokkal megrakva Sopronból hazafelé repedt el a cső. Öröm az ürömben. Ez egy ilyen buli.

Ha valaki el akarná vinni figyelmeztetném, hogy nincs az autóban hűtővíz, hamar le fognak rohadni vele!

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.