Heti merítés
A történet ott kezdődik, hogy barátaimmal (19-23 éves kori intervallumba esünk mindnyájan) egy együttest alapítottunk idén (2007) tavasszal, és nagy örömünkre bejutottunk a veszprémi utcazene fesztiválra.
A kiszemelt autót Pécsett találtuk meg, gondos idős házaspártól, kevés kilométerrel, ahogy a nagy könyvben meg van írva. Tehát gyorsan buszra szálltunk és még aznap elhoztuk.
Január, vasárnap du., szakadó hóesés. Telefon megcsörren, már sejtem ki az… Haver hív: -Szeva, -kis szünet- na, megyünk? -Ok, egy óra, és ott vagyok, találkozzunk a garázsnál.
15 évnyi családi használat után végre én is vezethettem a fehér rakétát. Kisgyerekként el sem tudtunk képzelni ennél szebb, gyorsabb, királyabb autót, mindig a kilométerórát lestük mikor apám vezetett és alig vártam hogy én is száguldozhassak.
Kezdjük ott, hogy az átlag úgy van vele, hogy a kispolski nem autó. Ebben teljesen igazuk van. Sokkal több annál! Az enyém érdekesen került a családba. Anyámnak akartunk valami kis szaladgálós autót venni.
