2015.11.08. 15:17 Módosítva: 2015-11-08 17:31:38
15 hozzászólás

Aki olvasta az előző Fortepan-összeállításokat, az nyugodtan ugorja át a bevezetőt, és csapjon a közepébe. Aki nem, annak röviden elmagyarázzuk, mi is ez.

Régi fotókat nézegetni jó, különösen, ha az ember történetet is tud kapcsolni hozzájuk. De mi van, ha megfordítjuk a sorrendet? Kollégáink történeteihez válogattam fényképeket, amik általában csak az évszám miatt kapcsolódnak a delikvenshez.

Megkértem a szerkesztőség tagjait, mondjanak nekem 1914 és 1990 között olyan évszámokat, amik számukra valamilyen oknál fogva érdekesek, fontosak, mondják meg azt is, miért. Nem árultam el, mihez kell a lista, nehogy befolyásolja őket a válogatás közben - 1914-et direkt megtévesztésből jelöltem meg, mert ha 1900 és 1990 közötti évszámot kérek, többen gyanút foghattak volna. Én pedig végiglapoztam a Fortepan, Magyarország legnagyobb online fényképgyűjteményének kollekcióját, ahol 1900 és 1990 közti fotókat böngészhetünk, és képet rendeltem a sztorikhoz.

A gyűjtemény óriási, ezért általában „autó” vagy „motor” szavakkal szűkítettem a listát, de így is baromi hosszú ideig válogattam a képek között. Nehezen ment a gyűjtés, folyton elkalandoztam. De végül csak összeállt: ilyen volt az élet Magyarországon azokban az években, amik a Totalcar szerzőinek valamiért fontosak. Szerzőink, munkatársaink ábécésorrendben, az általuk választott évszámok növekvő sorban követik egymást. 

( Az első részt erre a linkre kattintva olvashatják, a második részt itt találhatják, a harmadik részhez ez a link vezet.)

Perkó Rudolf:

1956: családi vonatkozások: megszülettek a szüleim

Ötvenhatról mindenkinek a forradalom képei jutnak eszébe, a Fortepanon is találni szép számmal, de én inkább most egy könnyedebbet választottam. Egy vidám kis Messerschmitt Kabinenrollert látunk a képen, valahol vidéken. Az első gondolat, ami eszembe jut a kép láttán, hogy lejárt próbarendszám ! Hány, de hány cikk vagy poszt kommentjében olvastam ezeket a szavakat... De hagyjuk a hülyéskedést, inkább próbáljuk meg elképzelni, mennyire furcsán nézhetett ki egy ilyen plexibuborékos aszfaltpattanás a magyar utcákon. Szerintem egy La Ferrari után nem fordulnak meg ma annyian, mint 56-ban a kis KR után. És hogy mit keresett ez a mikroautó nálunk? Csak tippelni tudok: szerintem a honi törpeautó tervezők tesztelhették, hogy így jussanak minél több információhoz. Amiket aztán sosem használhattak fel úgy, ahogy szerették volna, mert a magyar törpeautó-gyártás mintadarabok szintjén rekedt.

1972: mert úgy tűnik, hogy minden akkor történt, ami régen történt, pl. budapesti metrók átadása

Valóban jó sok dolog történt 1972-ben. Például december végén megszüntették a képen látható síneken közlekedő villamos vonalakat, pontosan a 2-es metróra hivatkozva. Ugyanis ebben az évben adták át a metró utolsó, Deák Ferenc tér és Déli Pályaudvar közti szakaszát, emiatt az illetékesek szerint nem volt tovább szükség az Erzsébet hídon (és a Kossuth Lajos utcában, meg a Rákóczi úton) közlekedő villamos vonalakra.

Nem szabad szó nélkül elmenni a Váci utcából kifelé kanyarodó Fiat 1500 Cabriolet mellett. Már azért is érdekes, mert nagyon könnyű Peugeot 404 cabriolet-nek nézni, én is azt hittem. Ilyenkor persze azonnal bebizonyosodik, mennyire jó egy Csikós a háznál, aki azonnal szólt: „sajnos Pininfarina mester kezében egy forma volt, amit mindenre ráhúzott, de ez bizony egy Fiat, nem Peugeot”.

Rendszám nincs az orrán, így ki tudja, lehet akár külföldi autó is, de ha magyar kocsi volt, nem lehetett egyszerű feladat a karambolos sérülések javítása. Hiába volt a maga korában a Fiat 1500 cabriolet ritka és drága autó, nálunk jó eséllyel Ikarus indexekkel, Lada foncsorral és Trabant lámpakerettel javították az ilyen sérüléseket. Ha valami csoda folytán még ma is létezik ez a példány, tökéletes állapotban akár tízmilliót is érhet.

1979: az európai léghűtéses Transporterek gyártásának vége (Búcsúznak a T2b-k, azaz az enyém is)

Érdekes, elgondolkodtató kép ez, amin egy osztrák rendszámú Mercedes-Benz 170S autót láthatunk, amellyel az 1979-es Sopron-Balaton Veterán Rallye-n vettek részt. A Rudi által említett T2-es Transporterek akkor még új autók voltak, ma már bőven veteránok, hiszen a legfiatalabb európai gyártású is 36 éves. A képen látható Mercedes 170S típus legöregebb példánya sem volt 1979-ben több mint 30 éves. Mint ha ma egy 1985-ös autót látnánk. 30 év az autóiparban akkoriban valahogy sokkal nagyobb időnek tűnt.

1989: megszülettem

Azt hiszem, ennél jobb képet nem is találhattam volna Rudi születési évéhez. 89-ben minden szocialista országban komoly változások indultak – Romániában konkrétan forradalom tört ki, amink köszönhetően Ceaușescuékat visszavonhatatlanul elmozdították a hatalomból (halott diktátorok csak a legritkább esetekben rendezik vissza a dolgokat). A forradalom hírére sok magyar és külföldi magánember és segélyszervezet indult el Romániába, élelmiszerrel, gyógyszerrel, kötszerrel és egyéb segélyekkel. Egy ilyen konvojt láthatunk, amit természetesen egy Dacia vezet fel, mögötte pedig két, Rudi számára különösen kedves VW Transporter (egy szimpla busz , illetve egy Westfalia )is adományokkal megrakva vár a határátlépésre. Azt nem lehet mondani, hogy 1989 unalmas év lett volna

Pusztay András

1945: minden felmenőm túlélte

Idén már több helyen is megemlékeztek Budapest ostromának évfordulójáról, de sehol jobban, mint az Utolsó Percek Művészete tumbleren. A város megsemmisülése, a zsidók utolsó pillanatban is zajló deportálása és kivégzései, a németek kitörésének hátborzongató részletei, mind olyan részletességgel van leírva a korabeli naplórészletekben, hogy az ember már nem tud ugyanolyan szemmel nézni Budapest egyes utcáira, tereire, mint a visszaemlékezések elolvasása előtt. Így nézett ki akkor a Széll Kálmán (aztán Moszkva, aztán megint Széll Kálmán) tér. A képen lovaskocsi és egy szovjet Zisz teherautó hajt keresztül a napjainkban ismét átalakuló téren, de a kitöréskor ezen a környéken tízezrek haltak meg a nyílt utcákon.

1956: minden felmenőm itthon maradt

Sok ötvenhatos képet láttam már, de ez egészen új nekem. Nem az a megdöbbentő, hogy egy amerikai Willys Jeep kóricál az Oktogonon (akkoriban November 7. tér), mert Willysből jutott az országba, elég sok. A háború után használtak Jeepeket a rendőrségnél, honvédségnél, jó darabig hozzátartoztak az utcaképhez. De ez a kocsi csillog-villog, szinte újszerű, nagy betűkkel van a géptetőre írva, hogy Willys (katonai jeepeken ilyet sosem láttam), és egy méretes amerikai zászlót feszítettek a motorháztető fölé. Vajon külföldi megfigyelők, vagy segélyeket szállítók használták? Az utas civilben van, a rendszámot pedig kitakarja a Tefu-teherautó platója (gondolom, egy Framóhoz tartozik). Rejtélyes kocsi.

1985: Videoton az UEFA-kupa döntőben

Sosem rajongtam a fociért, meccsen életemben egyszer voltam, egy Angol-Magyaron a Népstadionban, persze akkor is kikaptunk. De emlékszem, haverom édesapja, fél Budapesthez hasonlóan, megveszekedett őrültként tépett le Trabantjával Székesfehérvárra, hogy valamelyik fontos Videoton meccset a helyszínről szurkolhassa végig.

És bizony, aki a nyolcvanas években az ország útjain kocsikázott, az rendszeresen találkozott kiskatonákkal, akik kimenőjükön a lehető leggyorsabban és legolcsóbban szerettek volna hazajutni, ezért stoppoltak. Akkoriban még azt is hallottam, hogy sokan csak azért bújnak katona ruhába, mert az együtt érző autósok így hamarabb felveszik őket. Sőt, mivel állítólag sok hölgy autós nem csak felvette az út szélén stoppoló, hosszú hónapokra a laktanyába zárt fess bakákat, de különös gondoskodással is kezelte őket, az egyenruha nem csak a gyors és költséghatékony utazásban segíthetett (kacsint-kacsint). Hogy ebből mi igaz, illetve hogy mivel jutalmazták az éber katonai rendészek az ilyen stikliket, nem tudom. De a stopposoknak ma is érdemes trükköket bevetniük, ha gyorsan akarnak megérkezni a célhoz,itt írtunk róla.

1990: először jártam Angliában

Kilencvenben minden változott. Az ember még iskolásként is érezte, hogy a világ hétről hétre másmilyen, színesebb, szagosabb, reménytelibb. A szabadságot, ami a rendszerváltással jött, még nem nagyon árnyékolta be a sok gyár, üzem összeomlása, a nagy lendületben sokan kezdtek vállalkozni – ekkor még jórészt önszántukból, és nem azért, mert megszűnt a munkahelyük. Taxisnak lenni nem tűnt nagyon nehéz dolognak, kellett egy kocsi, egy szabadjelző, meg egy taxaméter, aztán lehetett a zsíros fuvarokra várni a Keleti oldalában, akár másodállásban. Azt hiszem, az igazi lehúzós taxis archetípusa is ekkortájt születhetett, neki az évek alatt a szinte belenőtt a tenyerébe a sebváltó gombjába épített mikrokapcsoló (a kapcsolót észrevétlenül megnyomva kettőt ugrott a taxióra, ezzel segítve a személyfuvar rentábilitását).

Rézmányi Balázs

1963: The Great Escape

Aki Magyarországról nyugatra „szökött”, vagy csak turistáskodott, annak úton Bécs felé ez egy nehezen elkerülhető pont volt. Hol volt akkor még akár csak az ötlete is a Győrt elkerülő autópálya szakasznak – arrafelé még autópálya sem volt '63-ban. Minek is lett volna, a kép tökéletesen mutatja a kor forgalmát és jármű felhozatalát: a nyugati turista (talán egy 56-os disszidens) francia rendszámos Peugeot 404-esén kívül csak buszokat, meg katonai teherautókat látni. Hol vannak még a legendás győri dugók, amik az 1-es főúton utazók és a győriek életét keserítették meg?

1976: a szüleim összeházasodtak

Ha csak a képet látom, soha a büdös életben nem mondtam volna meg, melyik utcát, vagy kerületet látjuk, de még a várossal is bajban lettem volna. Pedig nap mint nap járok erre, ez a Váci út-Petneházy utca sarka. Akkor még villamos járt itt, meg Áfor-kút volt a városból kivezető oldalon. Érdekes, hogy akkoriban mennyire nem volt szokás a benzinkutak fölé tetőt szerkeszteni. Végül is, úgy sem a kuncsaft tankolt, a kutas meg hadd ázzon. Azon a ponton, ahol a kép készült, ma már kezdődik a felüljáró, villamos sínek sehol. Így néz ki a hely a google mapsen .

1982: legyártották Doxát

Ez a fotó is gyönyörűen példázza, mi volt nálunk az autós valóság, abban az időben, amikor nyugaton az emberek mondjuk 300-as dízel Mercedeseket vásároltak. Mert itt ugye volt egyrészről az évekig tartó Merkur-várólista, másrészről meg a nagyon más anyagi körülmények. De azért az autóbuzik akkor is autóbuzik voltak, ez is állandó, nem csak a tankönyv-ellátási anomáliák. S ha nem tudsz kényelmes, menő, esetleg sportos autót venni, akkor a meglévő, leharcolt 100-as Škodából alkotsz valami egyedit, olyat, amilyen senkinek nincs. A kilógó S-100 fenék jól mutatja, mi volt akkoriban a tuning-irányzat. Nyomás az autósboltba, hátha épp kapható, amire vágyunk, aztán kis fűrészelés, fúrás-faragás után dupla hátsólámpás, őrülten vagány faros-Skodája lehetett az embernek. Ez ám a fény az éjszakában, messziről láthatta bárki, hogy nem egy akármilyen autó megy elöl. Ráadásul sportos relli-csíkok is kerültek rá, talán épp az akkortájt piacra dobott neolux spray-ből szisszentették a gondosan ápolt dukkóra. Nem csak az autók, de az Október 6. utca is sokat változott azóta , és a tankönyvkiadás is másképp zajlik .

1987: Chicago Bulls leigazolta Scottie Pippent

Ez egy egészen különleges felvétel. Nem a környék miatt, a győri Pálffy és Teleki László utca sarka, ahogy a google mapsen elnézem, nem sokat változott az elmúlt 28 évben. Bár az útburkolat más – a térkő lobbi itt is jól működött –, de nem ezért nehéz azonnal felismerni a környéket. A 87-ben még csak vézna csemetékből terebélyes lombú fasor lett, ezek takarják a házakat. A különlegesség a képen látható autó állomány összetétele. Én bizony egyetlen egy nem szockó kocsit nem látok a képen, csak Wartburg, Trabant, Škoda meg Lada, ameddig az objektív ellát. Ennyire homogén keleti autós utcaképet ezután már soha többet nem lehetett készíteni. 1988-ban megkönnyítették az autóbehozatalt, így nagyon sokan valóra váltották régi álmukat: metál fényezésű, a KGST-ből származóknál fényévekkel modernebb nyugati autót vettek. Ezek után kezdődött el a magyarországi utcák, parkolók képének teljes átalakulása. Ma majdnem olyan kerek szemel néznek meg az emberek egy króm lökhárítós Wartburgot, egy szép ezerkettes Ladát, mint akkoriban egy ezüst-metál Mercedes-t.