Nem hiszem el a négyzeten

2017.04.15. 13:57
23 hozzászólás

Ezzel a koncepcióautóval jelent meg a Le Sabre név a General Motorsnál. 1951-ben, Harley Earl tervei alapján készült el, és teljes nyugalommal kijelenthetjük, olyan koncepcióautó volt, ami tényleg előrevetítette a jövőt.  

Mondjuk az ember, aki kitalálta, egy átkozott zseni volt. Eleve az ő nevéhez fűződik a koncepcióautó, mint olyan megteremtése. Az 1938-as Buick Y-Job volt a világ első koncepcióautója, ami egy márka jövőképét mutatta be, a következő modellévek fejlesztési irányait lehetett tetten érni rajta. Earl ezen kívül foglalkozott a második világháború alatt az álcafestések tudományával, neki köszönhetjük a fecskefarkakat (amiket bár a sugárhajtású vadászgépek által inspirált stíluselemként szokás emlegetni, valójában a második világháborús, két légcsavaros P–38 Lightning ihlette). És hát ne feledjük a Corvette-et sem, az ő fejéből pattant ki az ötlet, hogy a Chevrolet-nek szüksége van egy sportkocsira.

Na, szóval ez az Earl nevű csóka megdizájnolta a Le Sabre-t, ami 1951-ben elég nagyot ütött, de ha levonjuk belőle azt az 1-2 évet, ami a koncepció kidolgozására és a megépítésére kell, hát a negyvenes évek végén csoda, hogy nem záratták diliházba, aki ilyen formákat álmodott autóra.

És akkor még csak a formáknál tartottunk. De ez az elképesztő, valósággá vált tudományos-fantasztikum működött is. De még hogy. Rendben, a lemezek alatt nem atomreaktor, de még csak nem is gázturbinás sugárhajtómű dolgozott, belsőégésű motor mozgatta az alvázra csavarozott kasznit. De milyen motor. És milyen váltón át! Kompresszoros alumínium V8 blokk (a legendás Rover V8-ak ősanyja) és egy a kocsi hátuljába szerelt automata váltó volt az alumínium, magnézium és üvegszálas műanyag elemek alatt.

Ez az anyaghasználat szerintem egzotikusabb volt akkoriban mint ma bármilyen kompozitból ragasztott karosszériáé. És akkor ott volt a 12 voltos elektromos rendszer (akkoriban szinte minden, a teherautókat leszámítva, 6 volton üzemelt), az ülésfűtés, a beépített kocsiemelő, a hűtőmaszkból előbukkanó fényszórók, a teljesen automatikus kabriótető. A teljesen automatikust nem csak úgy kel érteni, hogy gombnyomásra begombolta magát a kocsi. Mert hogy ha megérezte, hogy esik az eső, akkor magától is megtette ezt. És az ablaktörlő is esőérzékelős volt

És a legdurvább az egészben az, hogy ezt a kocsit a bemutató után használták. Nem úgy, hogy néha beindították, és arrébb álltak vele. Nem. Ez az autó két évig Earl személyes használatú, utcai autója volt. Ami egészen, egészen elképesztő. Már a videón is látszik, hogy elképzelhetetlenül minőségi munkával építették meg, az összes elem szépen illeszkedik, a hátsó kerekeket borító idom alatt is kidolgozott felületeket találni. És hát lásuk be, egy ilyen koncepcióautónak a tervezése, legyártása, baromi költséges dolog, hasonló autók előállítása manapság olyasmi összegekbe kerül, amennyit még Mészáros Lőrinc is csak napok alatt tudna elkölteni. Nem is szokás ilyen autókat járósnak használni.

Az '51-es Le Sabre ma is létezik, élőben is lehet látni a General Motors Heritage Museumban, néha még autós eseményekre is elviszik.

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.