Itt a második könyv a Csikóstól

Könyv: Feljegyzések a Titanicról

2019.10.03. 12:59
38 hozzászólás

Könyvrendelési lehetőségek
Webshop:                                       Rendelési oldal itt
Vatera (magyarországiaknak):   Rendelési oldal itt
eBay (távolban élőknek):            Rendelési oldal itt

"Miért nem írod meg könyvben, olyan szívesen elolvasnám ezt papíron!" - szólt több komment is, amikor megírtam a Zöld Merga titka című sztorit, majd kaptam hasonló leveleket a 2043-as időutazós cikkre, a Dire Straits-es/Fiat 500-asos írásra meg egy csomó egyébre is. Úgy látszik, páran még mindig csak a hard copyban hisznek.

De az ember kap egy tucat... oké négy... levelet, ami még mindig csak 48 ember, ha jól számolok, 48 példányban kiadni bármit pedig öngyilkosság. Vagy rettentő költséges. Ezért nem mertem meglépni a dolgot, helyette úgyis akartam írni mást, azokból a sztorikból született meg az első könyvem, az Életemet egy rozsdás roncsért című. Annak akkora lett a sikere, amire speciel egyáltalán nem készültem, s erős lett a nyomás, hogy hamar jöjjön a második könyv is. Ám egy ilyet én három-négy év alatt tudok megírni, ezért úgy döntöttem - eljött az idő, hogy megszülessen végre az a könyv, amit az a négy tucat - most már inkább hat - olvasó kért, folyton-folyvást, a válogatás. Tök jó, hetvenkét olvasóra már biztos számíthatok. Utána meg hetvenkedhetek mindenkinek.

Azt hittem akkor, 2018. karácsonyára meglesz, hiszen csak előtúrok tíz, oké, tizenöt cikket a múltból, kicsit kivasalom belőlük a gyűrődéseket, aztán mehet nyomdába. Hát, nem egészen így történt.

Heteken át csak mindenféle cikkek után kutattam, amelyeket már nem lehet előásni a szerkesztőrendszerből, én meg csak a témájukra emlékeztem, a címükre meg nem, ezért a Google-kereséseim rendre zátonyra futottak. Mire meglett a csomag, beleőszültem. Volna, ha nem lennék eleve kopasz.

Utólag elolvasva őket rá kellett jönnöm, hogy hiába voltam tele jó szándékkal, amikor megírtam mindet, a slendriánság árnyéka nem vetült messze a ténykedésemtől. Mindet újra kellett írnom, a cikkek jókora hányadát az utolsó betűig, annyira, hogy az eredetikhez képest szinte felismerhetetlenek lettek. Aztán rájöttem arra is: amióta megjelentek, egy csomó minden megváltozott. Más fénybe került. Kiegészült. Vagy éppenséggel már elmondhatom, mi állt a dolgok hátterében. Alakult egy elég érdekes szerkezet, minden cikk újraírva, mindegyik után egy blokknyi plusz. Baromira élveztem a munkát, fel se tűnt, hogy két hónap híján egy teljes év eltelt a szerkesztéssel, újraírással. De szerintem most, most lett végre olyan minden, amilyennek szántam eredetileg.

A népszerű, zöld mergás, afitos, Kati néni 170-es Mercije sztorik mellé megtaláltam egy csomó, rég elfeledett írást is, amelyek szerintem legalább olyan jók, mint amelyek akkor keltek szárnyra, amikor a TC-nek már jó sok olvasója lett, de szerencsétlenségükre azoknál korábban keletkeztek, ezért csak alig páran látták őket - ezekről is kapta egyébként a címét is a könyv. Legjobb tesztelőm, írásaim mindenkori olvasója a feleségem, Kati volt, aki többször is rácsodálkozott - ezt már tényleg megjelent? Ezt pedig nemcsak elmesélted nekem, hanem meg is írtad? Szóval lesznek meglepetések.

S hogy mindenki elégedett legyen, írtam bele új sztorit is, igazi, tiszta papírlapra, mert az a módi, hogy a könyvolvasónak járjon az extra, ha már egyszer megvette azt a sok papírt. Itt az ideje az olvasásnak, mert van még egy teljes hasonló adag újraírásra váró cikkem - az talán majd a negyedik könyv anyaga lesz, pár év múlva.

Hogy miért nem kerültek bele ebbe a könyvbe azok is? Mert ez a mostani kiadvány eleve kétszer olyan vastag, mint az előző volt, és amellett, hogy tárolni, cipelni, pakolni is kell, ami már így is jóval problémásabb, sokkal drágább lett volna, mi több, idén el se készültem volna vele.

Álljon hát itt tizenöt sztori - néhány a slágerek közül, némelyik ismeretlen, de az én szívem csücske, némelyik meg új. 272 oldal, A5-ös méret, puha, kihajthatós borító, ahogy az előzőnél is, az ára 4500 forint - csak a plusz nyomdaköltséget hárítom át az olvasókra. A megszokott formátum remekül sorba illeszthető lesz a többi közé, ha majd megíródik a harmadik, a negyedik is - előbbiből egy fejezetet már azóta összekalapáltam, utóbbinak a teljes címlistája megvan. A beltartalom főleg betű, de van kép is, mint mindig, mert szerencsére elég sokat fotóztam már a korábbi életszakaszaimban, bár tagadhatatlanul nem ínyenceknek való minőségben. Távolról sem.

A könyv ettől a pillanattól megrendelhető ugyanott, ahol az előző, ugyanazzal a módszerrel, tehát a szokásos webáruházas címen, bár az igazi, hivatalos bemutató a most szombati, tehát október 5-i Parkoló Parádén lesz, a Hungexpón.

A menet, mint tavaly: pacsi, dedikálás, sorban állás, s ott tudunk pár szót váltani is. Azt is tudom, hogy az előző könyvnél szállítási nehézségek adódtak a távoli országok vevőinek, s emiatt csomóan hónapokig mindenféle trükkös megoldásokhoz folyamodtak, hogy a hazai ismerősök megvegyék, majd kiküldjék nekik a könyveket. Ezt a faramuci helyzetet csak jóval később orvosoltam vaterás és eBay-es rendelési lehetőségekkel, de itt most helyből meglesznek ezek az opciók is.

EBayről itt lehet rendelni annak, aki túlságosan messze él, aki pedig a jó öreg Vaterában hisz, annak meg itt. Előre szólok, hogy a könyv vastagsága miatt távoli országokba a postaköltség a 4500 forintos vételárhoz lesz fogható mértékű.

Aki dedikáltatni szeretne, de nem tud eljönni az idei utolsó Parkoló Parádéra személyesen, az tüntesse fel az igényét a webshopos megrendelő űrlap kommentmezejében (és ne személyes üzenetben, mert nem megy úgy) megpróbálok minden kérelmet teljesíteni, bár ez az extra a küldést hátráltatja, mert csak heti egyszer járok át dedikálni a Feminába, ha pedig valaki a Vaterát vagy az eBayt választja, a megrendelőlapon (nem mailben, úgy garantáltan elkallódik, mert képtelen leszek összekapcsolni a szétszórt e-maileket a megrendelőkkel) meg tudja írni nekem személyesen is, hogy kér-e bele firkát. Remélem, kint találkozunk az év utolsó Parkoló Parádéján!

Köszi az érdeklődést, most már rajtam a sor, hogy izguljak - hogyan fogadjátok majd. Remélem, jó lesz, nekem jobban tetszik, mint az előző - bár a sebtében készült, korrektor nem látta kihajtható fülszövegben már most találtam egy elütést, basszus.

Fontos információk az aktuális Totalcar Parkoló Parádéról (2020-ban találkozunk!)

Köszönjük az egész éves részvételt! 2020-ban találkozunk!

Addig is nézegessétek, milyen volt a 2019-es Parkoló Parádé szezon!