Jó az UAZ, mert könnyű szerelni. Csak hát kell is

2020.03.20. 18:14 Módosítva: 2020.03.20. 18:14
13 hozzászólás

Voltam már párszor a közmondásos halál farkán, de azt hiszem, Szibériával minden rekordomat megdöntöttem. Nem is feltétlen a távolság miatt, hiszen a Google szerint mindössze 7450 kilométerre volt a végállomás Budapesttől, hanem inkább a semmiben levés élménye. A Bajkál-tó és a szibériai vadon annyira hatalmas és olyan kevesen lakják, hogy az egyszemélyes orgia már tömegrendezvénynek számít.

Legutóbb ott hagytuk abba, hogy véget ért a moszkvai program, kivonultuk a Seremetyevó reptérre. Több családtagom járt már erre, mindenki mondta, hogy hatalmas, de ez is egy olyan kijelentés, hogy az ember csak akkor érti meg, ha maga is látja. Le merném fogadni, hogy csak a reptér parkolóháza akkora, mint a teljes Liszt Ferihegy komplexum. Moszkvából Irkutszkig jó öt órát repültünk.

Valamivel éjfél után indultunk és 11 felé érkeztünk Irkutszkba, hiszen volt öt óra időeltolódás is. Nagyon éles a kontraszt, Moszkva (legalábbis, amit mi láttunk belőle) egy komoly történelmi hagyományokkal bíró, fejlett nyugati nagyvárosnak tűnt, Irkutszk viszont... Most kiket sértsek meg... hát Ózd egy rosszabb környéke egy rosszabb napon. De Ózdon több a Lada. Ez egy Orosz léptékkel kicsi, 600 ezres város, két fő bevételi forrása a hadiipar és a turizmus. Bizony, a kínaiak tömegével áramlanak ide a Bajkál-tó miatt, mondjuk most pont nem, hiszen Oroszország felfüggesztette a vízumok kiadását kínaiaknak, hála a vírusnak.

Érdekes az autópark, kicsit olyan, mintha valamilyen arab országban, tízből nyolc autó Toyota vagy Lexus. Ennél is érdekesebb, hogy minden második autó jobbkormányos, mint később kiderült azért, mert az innen mindössze 4000 kilométerre fekvő Vlagyivosztokba dőlnek a japán használt autók, amiket előszeretettel vásárol egész Szibéria. Nagyon a furcsa, ahogy a lekoszlott, kopott szocreál házakkal szegélyezett, saras utakon egyszer csak szembejön egy Nissan Skyline, egy Toyota Chaser, esetleg egy Toyota Altezza.

Mivel nem nehéz hozzájutni a JDM sportautókhoz, időről időre feltűnik valami durvaság is, és senkinek sincs problémája a közlekedéssel. Egyes keletebbi régiókban a városvezetések felvetették, hogy át kéne állni a bal oldali közlekedésre, akkora a jobbkormányos autók penetrációja. Nem egy tehetős régió ez, egy 150 ezer forintnak megfelelő fizetés már jónak számít, a Lexus egyik helyi munkatársa szerint itt legalább húsz évre viszik az autót, így fontos, hogy tartós, megbízható legyen. Viszont akármennyire is népszerű a Toyota, egyszerűen nincsenek hibridek.

Rengeteg a Camry, a Highlander, mégis mind sima benzines. Eleinte azt gondoltam, hogy az extrém hidegek miatt van, de mint kiderült, azon már rég túl van a HSD, hogy zavarja a -20. A hibridtelenség oka ennél prózaibb: olcsó a benzin. 44 rubel a 95-ös, azaz úgy 220 forint, ráadásul se környezetvédelmi megkötések, se más állami ösztönző nincs a takarékosabb autók használatára. Jó pár dízel is fut, ezekhez sokan elektromos előmelegítőt használnak, ezek sima fűtőtestek, amiket éjszakára az autó alá tesznek, hogy ne legyen gond az indítással extrém hidegben sem.

Márpedig errefelé a hideget komolyan veszik, telente, ha olyanok a körülmények, egyedül nem szabad elindulni, csak konvojban, hiszen ha az autó elakad, netán műszaki hiba történik, a hatalmas távolságok és a kis népsűrűség miatt az ember könnyen ott hagyhatja a fogát. Pár nappal később leautóztunk az Olkhon-sziget déli csücskétől Irkutszkig, és tényleg előfordul, hogy 30-40 kilométeren keresztül a civilizáció összes jele pár telefonpózna.

A japánok mellett még az UAZ viszonylag gyakori az utakon. Előfordul pár Hunter, vicces, ahogy a modern, műanyag kasznielemek alól elővillannak a régi merev tengelyek, még ledes nappali menetfénye is van. Népszerű még a 452-es kisbusz is, igaz, nem azért, mert különösebben jó lenne. Megkérdeztem pár tulajt, akik többnyire túrázók szállítására használják őket, ők is szidták, mint a bokrot, egy eltagadhatatlan előnye van: bárhol meg lehet szerelni, és hát kell is. 2009-óta benzinbefecskendezésesek, optimista 150 lóerőt emlegetnek a használók, meg valamivel 10 ezer dollár (mai árfolyamon 3,27 millió Ft) alatti vételárat.

Irkutszkból helikopterrel mentünk Endemicbe, ez egy pár tíz fős település a Bajkál-tó déli részén. Őszintén reméltem, hogy valami klasszikus ruszki helikopterszörnnyel megyünk majd, Mi-8-assal, vagy hasonlóval, de nem: egy modern Airbus jutott. A pilóta szerint azért, mert az orosz helikoptergyártás szállító, és katonai helikopterekre korlátozódik, kis személyszállító gépük nincs. Az megvolt, hogy helikopterezni nem olcsó, de amikor a pilótánk bemondta a 3,5 millió eurós vételárat, azért megdöbbentem.

Felzúgott a hajtómű, a pilótánk felcsapta a Ray-Bant, és ami ezután következett, azt sosem fogom elfelejteni. Ez lesz a következő poszt témája.

Minek mentünk oda? Kiderül az előző részből. 

Hirdetésblokkolóval néznéd éppen a Totalcart, és ettől mi éhen halunk.

A TC olvasása ingyen van, de a működtetése nem: szerzőink és családjaik táplálkoznak, és ami fontosabb: rendszeresen tankolnak, pénzért.

Kérjük, engedélyezd a TC-n a hirdetések megjelenítését, vagy ellehetetleníted a működését annak, amit épp olvasni szeretnél.