Húszéves BMW-vel nem csak szívni lehet. Ugye?

Éppen négy éve tart már közös utunk ezzel a fekete 320i-vel. Úgy kezdődött, hogy akartam valami napi járós autót, amit tesztautó-hiányos hetekben szívesen nyúzok majd, és mivel nem kell minden egyes nap mennie, bevállalhattam olyat, ami félig projektnek is tekinthető. Úgyhogy vettem egy olyan E46-ot, ami még az E36-omnál is több foglalkozást igényelt és igényel még mindig. Nyilván nem erre számítottam, de ha már elindultunk, végigcsináljuk együtt.

Sok és hosszú cikket írtam már arról, miken mentünk eddig keresztül, csak azokat egy másik portálon találjátok meg. Viszont egy ideje nem volt frissítés a történetben, úgyhogy most igyekszem ezt a szálat kicsit rendbe szedni, és itt folytatni veletek. Mert az én E46-om olyan, amiről sokat lehet beszélni. Biztos, van valakinek olyan, amiről nem lehet, mert annyira jó, de az enyém a másik véglet. 

Múltkor MűhelyPRN forgatáson is jártunk, ahol nagyjából először kellett összegeznem, mivel is áldott meg engem ez az autó. Válogatnom kellett, mert,  ha mindent is elmondok, nem  fértünk volna bele dupla műsoridőbe sem. Ez egy kicsit nekem is megdöbbentő volt, mert mesélés közben jöttem rá arra, hogy lassan nincs olyan alkatrész vagy egység, amihez ne kellett volna hozzányúlnom. 

Felzárkóztatásképpen ez egy 2002-es 320i, 2,2-es M54B22-es sorhatos benzinessel és ötfokozatú ZF automata váltóval, közel 400 000 kilométerrel. Szedán is, fekete is, nem egy vérpezsdítő összeállítás. Amikor megvettem, még szövetüléses, gomb nélküli kormányos, teljesen alapfelszereltségű volt, szóval képzelhetitek. Egyedül az ára volt jó meg a kiállása és az ápoltsága, legalábbis a kínálathoz képest. Mindent egybevetve még az automata váltóval is megbarátkoztam, valahogy illett a képbe. 

Állagra kicsit fáradtnak tűnt, mint mindegyik E46, egy-két hónapig kiválóan elrejtett egy rakás hibát, ami öregedésből és főként a nem karbantartásból ered. Értsétek úgy, hogy olaj- és szűrőcseréken túl az elmúlt legalább 10 évben semmi nem történt vele, sok-sok olyan alkatrész jött ki belőle, ami még az eredeti volt. Innen visszanézve szinte csodálatos, hogy abban az állapotban is autó volt. Ment, megállt, kanyarodott, húzott a motor, váltott a váltó, esküszöm, hogy egyben volt. Ez az előnye és a hátránya is ezeknek az autóknak: rettentően tartják magukat, ezért a legtöbben nem érzik szükségét annak, hogy normálisan karbantartsák. 

Viszont én nem bírom, ha valami rosszul működik, vagy nem úgy, ahogy kellene, és tudom, hogyan kellene. Úgyhogy cseréltünk lengéscsillapítókat, lengőkar szilenteket, stabilizátorokat, fel kellett újítani a kormányművet is - mert a ronggyá kopott szilentek miatt az is tönkrement - aztán jöhetett a motor a még eredeti CCV (Crank Case Ventillation, forgattyúsház szellőztetés) rendszer cseréjével és vákuumcsövek cseréjével, kapott vízpumpát, vezérműlánc feszítőt, főtengely szíjtárcsát és ékszíjat. 

Aztán jött a hűtőrendszer és emiatt az első lerobbanásom. Kicseréltünk minden csövet, kivéve egyet, mert nyilván elfelejtettük megrendelni, és persze, hogy az durrant el, mielőtt oda jutottunk volna. Hűtő, hűtőfolyadék - gyári BMW-re literjét 6000-ért - és még mindig csak az állagmegóvásnál tartunk.

Második lerobbanásom története az automata váltóhoz fűződik, ami az olajpumpájánál lévő rézpersely elkenődése jóvoltából elengedte az összes olajat, majd kapott a helyére egy tűgörgős csapágyat. Mivel ez nem volt igazán pontos, zörgött és vinnyogott, majd annyira kikopott, hogy már lötyögni kezdett a wandler, kapott egy másik váltót, ami jelenleg is tökéletesen működik. Azért másikat, mert így egyszerűen kicseréltük, gyors megoldás kellett. 

Sorozatosan fáradnak el benne az ilyen mechanikai elemek, de mára ott tartunk, hogy nem folyik sehol a motorolaj - olajteknő tömítést is cseréltünk röpke négy óra alatt -, tökéletesen működik a motor és a váltó - utóbbiból azért kicsit csöpög az olaj, az még várat magára. Fékekből nemcsak tárcsákat és betéteket kapott, hanem egy bontott 30i féknyereg szettet is, és az én 20i szettemet meg még egy-két apróságot becseréltem Sróth Lórinál egy teljesen felújított, horganyzott és lakkozott szettre, így már ez is olyan, mint újkorában. 

Minden műszaki mentendő ellenére számtalan ponton nem bírok az igényeimmel, kapott az eredeti, napszítta, fekete szövet kárpit helyére egy teljes, bontott, barna bőr ülésszettet ajtókárpitokkal. Annyira megváltoztatta az egész autó hangulatát, amennyire szerettem volna. Imádom a világos utasterű autókat és a sajátomat is így képzeltem el. Ülésfűtés, multikormány és tempomat is került bele a gyári kábelköteg eredeti kábelekkel való kiegészítésével, szinte mindent meg lehet benne oldani hasonló módon, és ezt szeretem benne igazán! 

Ülésfűtéshez kapcsolópanel és tárolós burkolati elemek is kellettek - persze, nem úszhatom meg egyszerűen és olcsón. Ilyen feljavításokkal szeretek tervezni, mert az E46-oknál már elég sok elérhető elem volt. Kapott gyári rádiót is utólagos kínai Bluetooth egységgel, ami évek óta tökéletesen működik, majd a tél kellős közepén kellett cserélnünk a fűtés előtét ellenállását, mert megszűnt a szellőzés. Tárnoki Peti derékig merült el a műszerfalban, de megoldotta a problémát. Ha ő és a tudása nem lenne, fele ilyen messzire nem jutottam volna ezzel az autóval.

Mindig befigyel valami váratlan, mint a kipufogó illesztésének javítása, ami persze csak másodikra sikerült, mert ez az én autóm, és ez az én szériám. Miért is lett volna másként? Hogy valamit nem kell megcsinálni, vagy mondjuk elsőre sikerül... Kapott új szélvédőt, cseréltem rajta sárvédőt színazonos bontottra, mert valahol meg kell fognom a költségeket, és…talán ennyi? Persze, hogy nem! Már az utasoldali ablak is beesett egyszer - tipikus E46 betegség - és a sofőroldali is kezdett, úgyhogy cseréltünk ablakszerkezeteket is. Políroztattam a fényszórókat, mert olcsóbb volt, mintha új búrákat vettem volna, és a rendszámtábla világítótesteit is ki kellett cserélnem- nem csak az izzókat - mert kiestek a helyükről. 

Ó, majdnem elfelejtettem az indexkar javítását, ami egészen friss! Jellemző gond, hogy a kar végén lévő board computer kapcsoló tönkremegy. Ehhez két vékony vezeték fut a kapcsoló tövében lévő nyák laptól a gombig, amik a kar forgáspontjánál idővel megtörnek. Ez az ékes bizonyítéka annak, hogy a kart használják, én főként irányjelzésre, de ugyanez megtörténhet a végtelen villogtatástól is. Az eredmény, hogy minden karban ugyanott szakad meg a kábel. Aki tud sokat költeni, egyszerűen kicseréli - bontott nem megoldás, új kell - vagy, ha nem tud vagy nem akar, akkor szétszedi és megforrasztja. 

Nem csináltam még ilyet, de szeretek bütykölni, úgyhogy szétbontottam a kart, és lesz, ami lesz alapon megforrasztottam, pontosabban kicseréltem a két vezeték nagy részét azokra, amik a tempomat szereléséből maradtak. Ha nem jön össze, maximum veszek új kart, de végülis sikerült, egyedül a kar két darabból álló testét nehéz szétszedni, de meg lehet oldani. Most működik, szerintem nem is lesz vele gond. Ne kiabáljuk el!

Ha eljutottál idáig, akkor jól látod, hogy iszonyatosan sokat kellett már foglalkoznom vele, és még mindig nem tökéletes. Bár vizsgálatra nem lóg semmi a futóműben elöl, menet közben valami mégis rángatja a kormányt és bizonytalan az úton. Ehhez hozzátesznek a hátsó lengőkar szilentek is, amik már szintén cserére érettek, biztosan a gyáriak vannak még benne. Van egy rozsdafoltja is korábbi igénytelen javításból eredően, amivel még foglalkozni kellene, de sosem jutok oda a műszaki hibák miatt. 

Négy év és majdnem felsorolhatatlan mennyiségű meló egy teljesen átlagosan kinéző BMW-vel. Valahogy mégis kötődöm hozzá. Rohadtul szentimentális vagyok, ez az én bajom, de minél többet foglakozok és foglalkozunk vele Petivel, annál jobban a magaménak érzem, ami nem hasznos, cserébe jó érzés. Majdnem minden javítással érezhetően jobb lett, mióta nálam van, és amikor egy E46 jó, akkor tényleg rohadtul jó. Messze vagyunk még a tökéletestől, mégis szeretek visszagondolni arra a változásra, amin ez az autó eddig végigment. Még fog is, mert folytatjuk együtt, amíg elégedett nem leszek vele. Remélem, egyszer ez is eljön, belátható időn belül. A folytatásokról úgyis tudni fogtok!