Az autógyártók évtizedek óta fáradoznak azon, hogy a kerekeket minden körülmények között – még a legsúlyosabb ütközésekkor is – az autóhoz rögzítve tartsák. A Ferrari mérnökei azonban most egy teljesen ellentétes, elsőre merésznek tűnő logikával próbálkoznak: az Amerikai Szabadalmi és Védjegyhivatalhoz benyújtott friss dokumentációjuk szerint a következő generációs szupersportautóik biztonságát azzal növelnék, ha a kerekek egy része egy durva ütközés során szándékosan és kontrolláltan leválna az autóról.
A magyarázat szerint a problémát a féloldalas, szögben történő frontális ütközések jelentik (amilyeneket például az amerikai IIHS biztonsági intézet is tesztel). Ilyenkor az akadályt eltaláló első kerékre hatalmas, aszimmetrikus erő hat, ami visszapattanva valósággal összenyomja a karosszériát, súlyos szerkezeti károkat okozva az utascella lábterében. A Ferrari megoldása lényegében egy „irányított törési zóna” a futómű rögzítésénél: a felfüggesztés alsó lengőkarjának rögzítőcsapját két ponton szándékosan legyengítették, így egy nagy erejű becsapódáskor ez a konzol egyszerűen eltörik.
Az így elszabaduló kerék az ütközés erejétől kifelé, a kerékjáratból kifordulva lökődik el, így nem préselődik rá a vázra és nem gyűri össze a karosszériát. A mérnökök természetesen gondoltak arra is, hogy a súlyos felnik és a karbon-kerámia fékek ne repüljenek el ellenőrizetlenül, veszélyeztetve a járókelőket vagy a szembejövő forgalmat. Mivel a kormányösszekötők és a lengőkar hátsó rögzítési pontjai sértetlenek maradnak, a kerék strukturálisan az autóhoz láncolva marad, csupán a merev kapcsolat szűnik meg.
A technológia változást hozhat a szupersportautók tervezésében. A szigorú törésteszteken a gyártók eddig csak úgy tudtak átmenni, ha masszív és nehéz erősítésekkel bástyázták körbe a vázat. A Ferrari kontrollált futómű-leválási rendszere viszont elvileg lehetővé teszi, hogy a jövő modelljei plusz súly nélkül nyújtsanak maximális védelmet az utasoknak.









