Állítsd be, hogy a Totalcar az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az amerikai Autópálya-biztonsági Biztosító Intézet (IIHS) egy szaftos törésteszttel emlékeztet, hogy mennyit számít a munkájuk: a Chevrolet Blazerből küldtek egymásnak egy csodás állapotú 1996-os és egy 2026-os változatot, látványos a biztonságtechnikai különbség.
Az intézet szabványos, részleges átfedéses frontális tesztje szerint ütköztették egymásnak a két SUV-t. Az eredmény jól szemlélteti, passzív biztonság terén mekkorát fejlődött az autóipar harminc év alatt. Miközben a modern, 2026-os modell utastere szinte sértetlen maradt, az öreg SUV utastere összerogyott.
A mérések szerint a 2026-os Blazer sofőrje a légzsákoknak és a túlélőcellának köszönhetően néhány kisebb zúzódással szállt volna ki az autóból, az 1996-os autó tesztbábúja viszont nem járt ilyen jól: a gyűrődési zónák hiánya miatt a tűzfal, a műszerfal és a kormányoszlop mélyen benyomult az utastérbe, a kinyíló légzsák ráadásul szerencsétlen szögben csapta állon a bábut. Egy valódi sofőr számára ez a baleset valószínűleg végzetes lett volna.
Az IIHS kiemelte, hogy a működésük 1995-ös megkezdése óta - többek között - az egyre szigorodó strukturális elvárásoknak és a modern energiaelnyelő zónáknak köszönhetően közel 50 ezer ember és több mint 500 milliárd dollárnyi társadalmi költség menekült meg az utakon. Tehát hiába törnek látványosabban ripityára a modern autók, a pontosan kiszámított gyűrődő zónák mérföldekkel nagyobb biztonságot nyújtanak, mint a rideg, merev lemezek.
További cikkeink
