Már a XIX. században voltak próbálkozások az omnibusz motoros közlekedési eszközökkel való felváltására. 1897-ben Székesfehérvár városának csöndjét verte fel néhány hónapig egy Daimler motorjának durrogása. Az 1900-as évek elején egyre gyakrabban jelennek meg híradások egyes városok között meginduló "automobil-közlekedésről".
 |
|
| |
|
| Csonka János által tervezett postaautomobil személyszállításra alkalmas felépítménnyel, amelyet Glattfelder Jakab kocsigyára készített. |
|
Az első magyar autókiállítás nyitotta meg a
magyar motorizáció fejlődését. A rákövetkező évtizedben számosan
kísérleteztek autógyártással, sőt, motorkerékpárok készítésével is.
Mire 1905 tavaszán a második Budapesti Nemzetközi Autókiállítás
megnyitotta kapuit, az automobil lassan beszivárgott a köztudatba.
Még mindig nem jelentett sokkal többet úri passziónál, ám közhasznú
jelentősége, ha lassan is, de növekedésnek indult.
Már a XIX. században voltak próbálkozások az
omnibusz motoros közlekedési eszközökkel való felváltására.
1897-ben
Székesfehérvár városának csöndjét verte fel néhány hónapig egy
Daimler motorjának durrogása. Az 1900-as évek elején egyre
gyakrabban jelennek meg híradások egyes városok között meginduló
"automobil-közlekedésről". E hírekkel azonban óvatosan kell bánni,
hiszen az egykorú sajtóban éveken keresztül nemcsak a közúti
közlekedésben használt gépjárművek megjelölésére használták az
automobil kifejezést, hanem a kötöttpályás, azaz vasúti közlekedés
benzinmotorral hajtott kocsijaira is.
| |
|
|
|
| Dedics Ferenc elsô levélpapírja rajta saját készĄtésű motorkerékpárjával... |
|
Ez utóbbira végül sikerült megkülönböztető
jelzést találni, így 1905-tôl már a motorkocsi megnevezéssel
illették az önjáró vasúti kocsikat. Debrecen és Nagyvárad között
az egyik legelső magyar automobilkereskedő, Bárdi József
létesített közvetlen járatot, mások Szatmár és Mátészalka, illetve
Beregszász és Munkács között kísérleteztek. Ezek voltak a
legközismertebb próbálkozások.
A csecsemőkorú magyar autóipart e
kezdeményezések még hidegen hagyták.
A Magyar Posta 1902-ben vásárolt néhány négykerekű
automobilt, köztük Szám Géza legújabb alkotását. Valószínű,
hogy a kísérletező kedvű mechanikus ismét francia mankót vett
igénybe postaautója elkészítéséhez. Az újabb próba oda vezetett,
hogy 1904-ben a Posta ismét versenytárgyalást hirdetett négykerekű
postajárművek beszerzésére. A győztes Csonka János konstrukciója
lett.
| |
|
| |
|
A Posta először 8, majd 40 gépkocsit rendelt
meg, amelyekkel "a levélzárlatok közvetítésén kívül, egyrészt a
székesfővárosba érkező express postai csomag-küldemények lesznek
kézbesítve ... másrészt pénzes zárlatok sűrű közvetítésére fog
használtatni s így
a pénzesanyag kapkodás nélkül, nagyobb biztonsággal, de egy
úttal a megkívánt gyorsasággal lesz a mozgópóstákhoz közvetíthető".
Ezeket a járműveket a Röck István Gépgyár, és a győri Magyar
Waggon- és Gépgyár Rt. készítette el. Győrött már 1903-ban készült
az osztrák hadsereg megrendelésére egy négykerékhajtású és
-kormányzású teherautó, sőt szintén osztrák kérésre több alvázat is
összeszereltek.
| |
|
|
|
| Dedics Ferenc kísérleti automobilja... |
|
E két gyártó mellett egy malomipari
berendezések készítésével foglalkozó cég is színre lépett, amely
ekkor még jóval kevesebb figyelmet kapott. 1904 végén több lap is
megírta, hogy a Podvinecz és Heisler malomipari gépgyár
megvásárolta az aacheni Cudell gyár berendezéseit, és hamarosan
megkezdi az automobilok gyártását. Évekkel később a cég úgy
hirdette magát, hogy
"Magyarország legrégibb autógyára, 1898-ban", egy 1930-ban
megjelent autós évkönyv szerint már 1900-ban szereltek össze
automobilokat. Első szélesebb nyilvánosságot kapott hadműveletükre
azonban csak 1905 folyamán került sor.
| |
|
| |
|
| ... és kortársa Bory József díjnyertes kiskocsija. |
|
A fővárosi próbálkozásokon kívül
vidéken is éltek kísérletező kedvű mesteremberek. Szárits
János Délvidéken, Szabadkán élt és alkotott. Imádta a
kerékpárversenyzést, majd amikor megjelentek az első
motorkerékpárok az Osztrák-Magyar Monarchia területén, ő is
vásárolt magának egyet. Az 1900-as évek elején összeeszkábált pár
motorkerékpárt, és egy roppant primitív formájú autócskát, de
fizetőképes kereslet híján visszatért a versenyzéshez. Bory József,
aki egy rövid ideig "Első Magyar Automobil Gyár" néven hirdette
magát, Székesfehérváron próbálta megteremteni a hazai autógyártás
alapjait.
Miután kitanulta a géplakatos, és mechanikus
mesterséget, 1901-ben átvette édesapja gépműhelyét, amelyet "több
szerszámgéppel felszerelve, motorikus erőre rendeztünk be. Az egyéb
gépmunkákon kívül új kerékpárokat kezdtünk készíteni.
Tavaly óta motoros kerékpárokat is készítünk" - írja
1904-ben kelt ösztöndíjkérelmében. Az utazási ösztöndíjat megkapván
Németországba ment, ahol a galvánplasztika és a cseppfolyós levegő
ipari felhasználhatóságán túl az automobiltechnikát is
tanulmányozta.
| |
|
|
|
| Bory József levélpapírja a merész megjelöléssel: "Elsô magyar automobilgyár". |
|
A Berliner Motorwagen Fabrik Gmbh. cégnél állt
alkalmazásban, mint szerelő. Itt alkotta meg, és szabadalmaztatta
fogaskerék nélküli váltóművét. Amikor 1906-ban hazatért, egy Fái
nevű ember finanszírozásával automobilgyárrá alakította a
székesfehérvári műhelyt. A "Bory és Fái Első Magyar Automobilgyár
Székesfehérvár" még állami segélyt is kapott, ezen kívül 1907-ben,
a III. Budapesti Nemzetközi Autókiállításon a Bory féle kisautó
díjban is részesült. E háttér birtokában vágtak bele egy kisebb
széria elkészítésébe, azonban amilyen szép volt az elmélet, oly
csúfosan sikerült a gyakorlat. 1911-re Bory feladta gépjárművekkel
kapcsolatos álmait, és Budapestre költözött. A műhelyt testvére,
Pál vezette tovább.
A sajtó megnövekedett szerepéről, és a hazai
gépjármű-kereskedelem első képviselőiről olvashatnak a következő
részben.
