Egy éles nyelvű autótörténész szerint csak kötőjeles nevű autógyár gyárthatott elegáns automobilokat: Hispano-Suiza, Rolls-Royce, Mercedes-Benz stb. A sorba tökéletesen illeszkedik az amerikai Pierce-Arrow is. George N. Pierce 1878-ban alapította kis műhelyét, ahol először mindenféle háztartási termékeket készített: bádogdobozokat, madárkalickákat stb. Utóbbi tudása jól jött, amikor Amerikában elharapózott a bicikli-láz. Jól jött a küllőkészítésnél, hogy Pierce bánni tudott a vékony fémszálakkal.

hirdetés

Az első Pierce a kis Motorette még Franciaországból származó DeDion erőforrással.

Milyen a hely, ahol különleges automobilok
készülnek? Példának okáért kínos gondossággal ügyelnek a minőségre:
az összeszerelő üzemcsarnok mentén húzódott egy szintén hatalmas
szoba, ahol
135 munkás csak az alkatrészeket nézte át - hibás darab nem
kerülhetett ki a gyárkapun. A kész autót reflektorfénybe állították
és úgy vizsgálták meg a fényezést, az üléskárpitot és az
illesztéseket. Vagy említhetnénk a szervizhálózatot is: na ilyen
nem volt. Helyette a gyár saját szerelőit lehetett hívni bárhonnan,
bármikor. Akár egy csavar meghúzásáért képesek voltak átszelni
egész Amerikát. Az a gyár, amely minderre és még többre képes volt:
a Pierce-Arrow. 100 éve jelent meg első automobiljuk a piacon.

	Néhány évig autók mellett motorok is készültek a buffaloi gyárban

A Pierce kerékpárok hamar kitűntek
minőségükkel. Hamarosan már többkerekű járművek születtek, ahogy a
kétkerekűek után kitört az automobil-őrület. Az első Pierce
kisautók még részben Oldsmobile, részben európai, leginkább DeDion
hatást tükröztek.

Azonban a Pierce cég, amelynek összes
tulajdonosa úgy vélekedett, hogy
a legkitűnőbb minőség sem lehet elég jó, exkluzív és elegáns
automobilokat akart készíteni. A kis Motorette után ezért először
négy, majd hathengeres luxuskivitelű túrakocsikat kínáltak Arrow
illetve Great Arrow néven. Az Arrow (nyíl) hamarosan a cégnév része
és jelvénye lett.

Jellegzetes amerikai túrakocsi az első világháború előtti időkből. A minőség emelte ki a Pierce-Arrow-t az amerikai autógyárak tömegéből

Ekkor lett Amerika-szerte ismert a Pierce név.
Charles J. Glidden, aki telefonok révén vált milliomossá, inkább a
megbízhtóságban, mint a gyorsaságban hitt, és 1905-ben egy 11 kilós
ezüstből készült díjat ajánlott fel annak, aki az általa kijelölt
1700 kilométeres távot az általa megszabott követelményeknek
leginkább megfelelően teljesíti. Ezt
a túrát pontosan az ekkor már Pierce-Arrow-nak nevezett autókra
tervezték - öt egymást követő évben is győztek. A kiírásban
szerepelt, hogy a vetélytársaknak nyilatkozniuk kell, melyik autó
volt a legnehezebb vetélytársuk. Szinte mindenki a Pierce típusokra
szavazott.

A Glidden túragyőzelmekkel felhívták magára az
elnöki hivatal figyelmét, akik két Pierce-Arrow-t is rendeltek Taft
elnök személyes használatára. Időközben 1906-felépítettek
Buffalo-ban egy irdatlan nagy gyártelepet. Itt jutott hely a
bevezetőben is említett ellenőrzési eljárásokra.

A tulajdonosok elragadtatott leveleket küldtek
a gyárnak. Egy figyelmetlen vezető felborult az autójával: "a tető
teljesen szétesett ... amikor ismét kerekekre állítottuk az autót
és megpróbáltunk egy kis benzint beletölteni, majd beindítani, a
motor hiba nélkül pöfögött. Bár a kormánymű összetört, de a váltó
épségben maradt. Mintha a mechanikai részeket óvatosan vasdobozba
csomagolták volna".

Az első ezüst nyíl, a Silver Arrow 1933-ból. Aerodinamikus formája és különleges műszaki megoldásai elbűvölték az autósvilágot

1913-ban született meg a Pierce-Arrow
szabadalmaztatott jellemvonása: a sárhányó tetejére helyezett
fényszóró. A kor divatjának megfelelően az autó lámpáit elöl, a
hűtőrács két oldalára rögzítették. Ez körülbelül annyit ért, hogy
mire a sofőr bevette a kanyart, a végéből látott is valamit. Azzal,
hogy a fényszórókat egymástól távolabbra és az autó sarkára
helyezték, sokkal jobban belátható lett az autó környezete is.
Persze a luxus nem jött olcsón: 1919-ben egy gazdagon felszerelt
Pierce-Arrow 6500 dollárba került, míg egy Ford Model T 525-be. Mit
is jelentett a "gazdag felszereltség"?

	Csupán öt készült a Silver Arrow-ból, ez is nagyban növeli exkluzivitását.

Álljon itt egy rövid ismertető az 1917-es New
Yorki Autókiállítás fénypontjáról a Pierce-Arrow 48-B-4 Suburban
típusról: "A legnemesebb kocsigyártó hagyományokat elevenítették
fel.
Egy szövőgépet újraépítettek, hogy a belső kárpitozás úgy nézzen
ki, mint egykor, amikor még kézzel szőtték a vásznat. Csak a
plafon 5120 szálirányú és 13000 keresztöltésből állt össze... A
hátsó ülést mahagónifából készült keret szegélyezte. További
mahagónidarabokat helyeztek el az ablakok alatt és az ajtók
oldalában. A különböző tartódobozok is ebből az anyagból készültek.
Kékre és ezüstárnyalatúra fényezték a belső fémfelületeket, hogy
harmonizáljon a kárpittal."

Persze mindennek az volt az ára, hogy a cég
hosszú távon képtelen volt gazdaságosan működni. Nemcsak a
vetélytársak, mint a Cadillac vagy a Duesenberg, hanem az egyre
rosszabbodó gazdasági helyzet is aláásta a Pierce-Arrow
"egészségét". 1928-ban a cég részvényeit megvásárolta a Studebaker,
amelynek szüksége volt egy luxustípura. Persze a gazdasági válság
miatt a legrosszabbkor spájzoltak be és így 1933-ban továbbadták
egy csapat buffalói üzletembernek, akik még öt évig próbálkoztak,
azután feladták.

Az utolsó Pierce luxusautók egyike

E végső korszak legszebb terméke, egyben mementó a
Pierce-Arrow nagysága előtt az 1933-ban bemutatott Silver Arrow.
Még a Studebaker-éra alatt fejlesztették ki azért, hogy
bebizonyítsák, a Pierce-Arrow nemcsak a hagyományokból él; és
mechanikailag megbízható, de csodálatos formákra is képesek. Az
aerodinamikus formájú Silver Arrow, amelyből mindössze öt darab
készült, kora egyik legkiválóbb automobilja. Persze csak szigorúan
esztétikai szempontból, hiszen a szépen ívelő hátsórészen ablak
helyett csak lőrésnek jutott hely... Az ajtókilincseket
besüllyesztették, a hátsó kerekeket letakarták, hogy kevésbé
akadjon bele a menetszél. A 7.6 literes V12-es motor 175 lóerőt
teljesített és bár korábban már más típusokban is jó szolgálatot
tett, igazán az "Ezüstnyíl" esetében játszott jelentős szerepet.

Csodálatos módon a Pierce-Arrow-t
rövid ideig még Magyarországon is árusították, legalábbis a
Zsille testvérek 1934-es reklámjai erről tanúskodnak. Azonban a
Pierce ekkor már leszálló ágban volt, és hamarosan meg is szűnt.
Szerencsére a '90-es évek retro-lázában sem akadt senki, aki
meggyalázta volna a nyilak emlékét valami hi-tech
luxusgagyival.