Velem szemben egy kopasz-nagydarab. Ránézésre gengszternek gondolná az ember, és nem is tévedne. Kevésbé drasztikus megfogalmazás szerint másként vállalkozó. Ez a címke valahogy közelebb is van a fiatalember lelkületéhez. Szívesen mesélnék róla, de nem tehetem. Ragaszkodik az inkognitójához. Van miért.
 |
|
 |
|
-A buli egy lopott autóval indul. Na, ezt nem én csinálom.
Nem értek hozzá, és nagyon rizikós is. Van egy közvetítő, akinek
több banda is dolgozik, csak vele vagyunk kapcsolatban a haverommal
együtt, akivel kitaláltuk a bizniszt. Amint megvan a kiszemelt
autó, átvesszük, és egy elhagyott helyen darabjaira szedjük. Ez a
része a legrizikósabb, ilyenkor rajtaüthet az emberen a Gepárd
csoport. De még egy sima közúti ellenőrzésen is megbukhat az ember.
Amint megvan az alkatrésznek való, el kell
sétálni az autókereskedésbe, és
venni egy ugyanilyen újat. Részletre a legegyszerűbb:
minimális pénz kell, a keresetigazolásokat se szokták túlzottan
vizsgálni. Természetesen az autóra meg kell kötni a casco-t, majd
használni pár hétig.
Az első baleset általában az orrán éri az autót. Fa az út szélén
vagy egy betontömb, ilyesmi. Tiszta véletlenül, höhö...!
Amikor több autó is bizniszben van, egymással is ütközhetnek, de
ez ritka. Jó még, ha valakitől tudsz venni betétlapot (baleseti
bejelentőt), de egyre kevesebben vannak, akik hajlandók eladni, drága
is lett az utóbbi időben. Ha tudsz eladót, azonnal szólj nekem, jó? -
bök felém riportalanyom.
A biztosítóknál már megvannak a bejáratott útvonalak. Tíz-tíz
százalék jár az ügyintézőnek és a kárbecslőnek. Ezért a pénzért, hogy
úgy mondjam, korrektül dolgoznak. Amit csak lehet, elemcserére vesznek,
és nem felejtenek ki semmilyen apró műanyagelemet. Ez fontos azoknál az
autóknál, amikkel mi foglalkozunk. És persze így nő a tíz százalékuk
is.
| |
|
| |
|
-Milyenek ezek a kocsik, amiket ti törtök? - kérdezek közbe
óvatosan.
-Viszonylag olcsó,
három-négy millió körüliek, főleg japánok - határozza meg a
publikus információ kereteit.
-Azért olcsók, mert a kárérték abszolút
értékben nem olyan nagy, a biztosító kevésbé néz utána, kevesebbet
ül a pénzen. A japán meg azért, mert méregdrága tud lenni a legtöbb
alkatrész, így a kocsi árához képes mégiscsak jelentős kárt lehet
okozni.
Számoljunk! - kérem beszélgetőtársamat.
Egy hárommillás kis japán elején csináltunk mi már kétmilliós
kárt. Ebből lejött tíz-tíz százalék az ügyintézőnek és a
kárbecslőnek. Másik tíz százalékért lehet számlát venni a szervizben,
amire fizet a biztosító. Ezek fix értékek. Mondjuk most járunk
egymillióhétnél. A többi költség változik. A lopott kocsi az új
értékének tizede. Mondjuk olyan háromszázezer. Nekünk néha már olcsóbb
is, bejáratott tuti vevők vagyunk.
A lopott kocsi alkatrészeiből egy kis lakatosműhelynél megcsinálják
a javítást, lefényezik - ezek a legkisebb tételek.
Néhány hét, és jöhet az új baleset. Ezúttal hátul. Erre
kevesebbet lehet felvenni, nagyjából egymillió körül, nekünk már
sikerült egynégy is, de az egyéni csúcs. A játék hasonló: biztosító
fizet, kocsi elkészül a lopott alkatrészekkel, még egy kicsit használja
az ember, majd meghirdeti eladásra.
-Korrektek szoktunk lenni a vevővel - mondja teljes komolysággal
riportalanyom -, mindig megmondjuk, hogy volt már egy kis baleset a
kocsival. Ezt szokták értékelni a vevők, na meg az ár is jó, így
gyorsan megy az adásvétel. Általában fél évesnél fiatalabban szállunk
ki belőle, olyan kétmillió-ötszázezer körül el szokott menni az újonnan
hárommilliós kocsi.
-Na, nem szállsz be a buliba? - kérdi nem kis büszkeséggel a
hangjában beszélgetőtársam. Nem, még nem - adom a nem teljesen
meggyőzött kuncsaftot, és tovább faggatom: mikor kezdtétek?
Két éve. Egy haverommal. Pár százezerrel. Alig tudtuk összedobni a
pénzt az első kocsira.
Nagyon nehezen ment az elején, meg kellett találni a jó
kapcsolatokat, ki kellett tapasztalni a biztosítók ügymenetét. Menet
közben rájöttünk, hogy egyszerre legalább két autót kell, khm,
ügyintéznünk. Így sokkal jobban pörög. Mostanra már tucatnyinál is több
autóból vettünk ki így pénzt.
-És soha nem buktatok meg? - kérdezem őszinte csodálkozással.
-Majdnem. Az
autótolvajokon. Ezt
a szót egész fura elszántsággal ejti ki beszélgetőtársam, de utána
nyugodtabban folytatja.
-Egyszer egy hét alatt három autónkat is ellopták. Frankón! Kettő
végleg el is tűnt. Azokon buktunk. Elég sokat. Ez majdnem maga volt a
csőd. A harmadik meglett.
Azok vitték el, akiknél rendelni szoktuk a bontandó kocsikat.
Véletlenül. Nem tudták, hogy a miénk. De megengedték, hogy
visszavásároljuk. Azóta simán megy a bolt.
A fiatalember meggyőzött, hogy teljesen bejáratott, évek óta
rendszeresen működő módszere van arra, hogyan szedjen ki elég komoly
összegeket a biztosítókból.
Majdnem hibátlan a módszer. Igen szoros az érdekszövetség az
elkövető-ügyintéző-kárbecslő-javítóműhely láncolatban. Gyakorlatilag
senkinek nem érdeke, hogy megbontsa az igen jól jövedelmező láncolatot.
Én nem találok benne hibát. Talán a rendőrség?
| |
|
| |
|
Opauszki őrnagy a legcsekélyebb meglepetést sem mutatja a
történet hallatán. Ismer hasonlókat. Ez igazából csalás. Amennyiben
kiderül, akkor helyi, kerületi ügy. Nehéz ezekről átfogó képet
adni. Amiről pontosabb adatok vannak, azok az autólopások.
Körülbelül egyharmaduk történik alkatrészszerzés céljából. És ezek
egy része úgy kerül felhasználásra, mint az elmesélt történetben.
De pontos adatokat nem szeretnék adni - csüggeszt el az őrnagy.
-Buktak már hasonló biztosítási csalást elkövetők úgy, hogy
az autótolvajokat kaptuk el, és végigfejtettük a szálat. De
orgazdákat és az ő autószállító brigádjukat is kaptunk már el
lebukott csaló vallomása nyomán. Figyelünk ezekre, de nem túl
gyakori a napi praxisunkban.
A biztosítókkal természetesen napi kapcsolatban vagyunk, jól
működnek az informális csatornák is. Amennyiben valami gyanús, jobban
utána kell nézni,
mi hozzáférhetünk olyan
adatbázisokhoz is, amihez a
biztosítók nem. És ha találunk valamit, természetesen nyomozunk.
-A biztosítóknál mit sikerült megtudni? - szegezi nekem a kérdést
Opauszki őrnagy, és őszintén elcsodálkozik a válaszomon.
Szinte semmit. A biztosítók ilyen esetben körülbelül annyira
zárkózottakká váltak, mint egy betonbunker.
A marketingosztályok jól hallható rémülettel fogadták, hogy
valaki írni akar a témáról, és hosszas csatározások után sem sikerült
találniuk valakit, aki érdemben nyilatkozott volna. Nem hajlandók
megmondani, van-e közöttük valamilyen együttműködés. Nem hajlandók
elmondani, mit tettek, hogyan szigorították az ellenőrzést az elmúlt
években.
| |
|
| |
|
Nem hajlandók megmondani, mekkora összegről lehet is itt
szó. Mindössze némi szociológiai oktatásban részesítették a
válaszra váró újságírót, hogy ez bizony a lelkek elsilányosodásának
része, és ha mindenki erkölcsösebb lenne, hát nem lennének csalók.
Ja, és ha jobban keresnénk, kevésbé zavarna minket. Nem mondanak
semmit, mert minden a csalókat segítheti. Különben is: nagyjából
minden üzleti titok.
Mint magánember, azért közlékenyebbnek
bizonyult néhány, biztosítóknál dolgozó informátor. Valamiféle
feketelista, erősen korlátozott adatáramlás létezik . Minden
biztosító szívesen veszi, ha adatokat kap estleges csalókról,
viszont ilyet kiadni csak nagyon kicsontozott formában hajlandó. A
belső ellenőrzések, a kárbecslések, ellenőrzések hiearchiája egyre
finomodik, de ez természetesen - és érthetően - titok. A biztosítók
általában külső magánnyomozó cégeket foglalkoztatnak,
akiknek fő profilja a nem teljesen tiszta ügyek felderítése.
Legnagyobb megdöbbenésemre egy becslést is kaptam.
Az autóbiztosításokra kifizetett összeg tíz százaléka fekete
pénz, vagyis nincs mögötte valós kár. Ez talán nem is olyan nagy
érték. Viszont az, hogy további harminc százalék a szürke zónába
tartozik, vagyis valami nem stimmel a
kárbecslésnél-kifizetésnél-javításnál.
Ezt az összesen negyven százalékot mi kifizetjük valahogy.
A biztosító nem fogja átvállalni a kárt - beépíti a költségekbe.
Amit szépen ránk, díjfizetőkre terhel. De vajon elég gondosan jár el?
Mindent megtesz, hogy ez a negyven százalék csökkenjen? Nem tudom. Ez a
biztosítók szerint az üzleti titok kategóriájába tartozik.
Opauszki őrnagy az igazság szerint cseppet sem volt lelkes az én
lopós-törős történetemet hallván.
Mondok magának jobbat - csillant fel a szeme, és kimondta a
varázsszót: lízingcsalások.
De ezekről majd legközelebb.
