A feltaláló által kiötlött elektrolitból pár gyűszűnyi két liter csapvíz áramfelvételét a tízszeresére emeli. A vízbontással fejlesztett gázt szilikoncsövön keresztül a légszűrőházba vezetik, a motor pedig elnyeli. Körülbelül ebből áll a Burn-R gázfejlesztő kütyü, amelyet a Totalcar tartós tesztelésnek vetett alá.
 |
A teszt 15+15 ezer kilométerén
rá kellett jönnünk, hogy az elv tényleg működik, minden
fordulaton jobban húz az autó, csak a megvalósítás döcög kissé. A
6,5 (városban 7,5) literes fogyasztást kellett a készüléknek még
lejjebb rugdosnia. Fénykorában ez sikerült is.
 |
|
| |
|
Állítólag dízelekhez és taxikhoz nagyon viszik, amúgy pedig
kerül belőle mindenféle rendű és rangú járműbe. Kétüteműeknél a
szennyezés csökkenését, más autóknál a teljesítmény javulását
várják a csapvizet lassan lebontó szerkezettől. Köbcentitől függően
növekszik az alkalmazott elektróda mérete és a készülék ára.
Az általunk tesztelt példány -
valljuk be őszintén - rémesen fest. Leánykorában valami
mikrohullámú sütővel dacoló tárolóedény, vagy mosóporos doboz
lehetett, de az inkognitóját előttünk is megőrző feltaláló kezei
között acéllemezből hajlított elektródák kerültek bele, majd
olvasztott műanyaggal körben leforrasztotta.
| |
|
|
|
A doboz egyik sarka felnyitható, ott megy bele a víz.
Ragaszkodtunk hozzá, hogy erről a darabról készült fényképekkel
díszítsük a beszámolót, bár időközben elkészült egy tetszetősebb és
gáztömörebb fémdobozos kivitel. A teszt alanya fél év után is
ideiglenesen kijelölt helyén, az ötliteres ablakmosó tartály
helyére pántolva tartózkodik. A készülékkel még nem kellett műszaki
vizsgán megjelenni, de állítólag nem számít engedélykötelesnek,
mert a beszerelése nem jár a motor megbontásával.
A Burn-R (a továbbiakban: készülék) gyújtást ráadva mindenféle
elektronika mellőzésével közvetlenül kapja 12V-ot. Az ismeretlen
összetételű elektrolit (a továbbiakban: vegyszer)
néhány ampernyi áram hatására durranógázt fejleszt. A doboz
belsejében műanyag távtartóval egymásra tekert fémlemezek sejlenek.
A víz a gyújtás ráadása után meggyőző erővel
kezd pezsegni . Az se árt meg neki, ha mínusz 20 fokban befagy
az egész. A vízmelegítő elvét hasznosító elektródák az elindulást
követően gyorsan lebeszélik erről az ostobaságról.
| |
|
| |
|
Kiszáradni viszont a doboz nem szeret, tudtuk meg tavaly
májusban, amikor a készülék bekerült a tesztelésre használt autóba.
Utóbbiról legyen elég annyi, hogy 1986-os Lada 2107, széria motor
MM vezérműtengellyel,
teljesen síkba burkolt fenéklemezzel, kiegyenlített
benzinszállítással, utánporlasztóval (UIS), és a teszt hónapjai
alatt egyre hatékonyabbá váló gyújtással. A 6,5 (városban 7,5)
literes fogyasztást kellett a készüléknek még lejjebb vinnie.
Fénykorában ez sikerült is.
A beszerelés előtti hétvégén Berlinben jártunk,
2500 kilométeren 6,5 liter alatti átlagfogyasztás jött ki, részben
több száz kiló teherrel. Utána városban 7,2-7,3 litert evett, de
amikor nem volt benne a naponta teljesített hegymenet, 7 alatt
maradt. Innen nyitott a Burn-R.
A feltöltés-beállításnál a sima csapvízhez néhány csepp
(anya)tejszerű, sárgásfehér vegyszert (a
kép bal szélén) tettek, amitől az áramfelvétel nyomban felment
0,36A -ról 4A fölé.
Utána nem sokkal kicsit zavarossá vált (romlott zöldségleves
színű, fehéressárga alapon zöld pöttyökkel), néhány nap alatt pedig
leült az aljára egy néhány mm vastag vörös zaccréteg. Ezen kívül az
elektróda rozsdaszerű réteget növesztett, mint utóbb kiderült, a
vegyszer rozsdásodást gátló alkotórésze nem muzsikált jól.
| |
|
|
|
Menet közben az első kilométereken
tényleg meglepően élénkült tőle az autó. Az első hétvégén
aztán szelephézagot állítottam, kitisztítottam a gyorsítófúvókát,
sőt kipakoltam a csomagtartóból, így tényleg jobb lett. A
gumicsőben 3 centis vízdugó keletkezett a párától, a gáz ezt
emelgette keservesen, hogy átjusson. Érdemes egy irányban
folyamatosan emelkednie a csőnek.
Az első időben nyomban belekerült egy 1300
km-es németországi út. Rögtön 6 literes fogyasztást vártam, de
kifelé szembeszél volt (7 liter), hazafelé pedig 100 kiló plusz
csomaggal, osztrák benzinnel és hátszéllel 6,1 liter jött
ki.
A visszaúton derült ki, hogy nem működött a cucc végig
(besokallhatott az egy nap alatt 1300 km-től). Azt vettem észre, hogy
nem bugyog a készülék, és nem akar fogyni a víz. A 20 amperes
biztosíték volt kilazulva. Utána ugyanazon az úton (A1 autópálya Bécs
felé) továbbmenve
tényleg élénkebb lett. Az győzött meg végképp, ahogy a kocka
Lada széria Econ műszerén világosan látszott: kisebb gázadás mellett
kezd el húzni. Mintha a pár perccel korábbihoz képesz valami plusz erő
kezdte volna tolni (100 kmh tartós, a műszer mutatója a sárga határán -
remember hátszél).
| |
|
| |
|
Ezt követően városban naponta 50 km került
bele, de a bugyogás teljesen lehalkult. A beszerelésnél
figyelmeztettek, hogy a bejáratás ezzel jár, és meg kell megint
nézetnem, hogy kicsit rádúsítsanak a vegyszerrel. Az egyik
elektródáról csillogó lapokban lepergett, és a doboz aljába hullott
a külső felszín, ezért teljesen kimosták az egészet.
|
Mielőtt valaki emailt ragad, hogy a vízbontás
útján nyert hidrogén csakis veszteséggel hasznosítható, és az egész
egy csalás, össze kell foglalni,
mit okoz az égéstérbe jutó durranógáz. Tényleg nem ez hajtja
az autót, és az én ízlésemhez képest túl kevés is képződik belőle,
de a hatását lehet érezni a motor üzemén. A hidrogén és az oxigén
keveréke katalizálja az égésfolyamatot, és ahogy tapasztaltam,
néhány hetes használat után egy kicsit valahogy fel is gyorsítja.
Legalábbis hagyományos Hall jeladós elosztó mellett egyre inkább
becsörgött, visszább kellett vennem az alapelőgyújtást. Van, aki
szerint fehér lerakódás (vízkő?) képződik a motorban, és emiatt
nőne a kompresszió, de ellenőrizni most nem tudom, mert a
hengerfejem 150e km óta nem volt levéve, és ez nincs is tervben még
egy ideig.
| |
|
|
|
Annyit még lehet tundni, hogy
a durranógáz szélsőséges koncentrációk mellett belobban. A
benzin-levegő keverék sokkal makrancosabb, ráadásul nagyobb
energiájú szikrát igényel. Ha már működő láng van az égéstérben,
azzal bármilyen keverék meggyújtható, lásd a réteges keverékképzésű
motorokat. Ez így együtt esetünkben azt jelenti, hogy a csökken a
HC értéket emelő, égés nélküli halott munkaütemek száma.
A vízbefecskendezés nem vethető össze a
durranógáz bevezetésével, mert a víznek a hengerbe jutás közben
apró cseppekre kell bomlania. A gőzbefecskendezés, sőt a
benzingőzök forró gőzzel macerálása már érdekesebb, de ez most
mellékszál.
Valószínűnek tartom, hogy a vegyszer koncentrációja a berakás utáni
ellenőrzésnél túl lett emelve. Ezután alakult ki ugyanis az a
kellemetlen szokása, hogy jól bírta a több órás országúti haladást, de
10 percnyi dugóban állástól felborult benne valami egyensúly.
Főtt és habosodott , miközben bármilyen magas fordulaton képes volt
a piros tartományba nyomni a feszmérőt. Mindig azt hittem, hogy a
töltés tojt be, de nem, a doboz ilyenkor néhány száz wattot vehetett
fel. Egy ilyen rohama alkalmából volt kedves leütni a 20 amperes
biztosítékot.
| |
|
| |
|
Az állandó felforrás olyan mumus lett, hogy saját
szakállamra megfeleztem, és vízzel felöntöttem a benne lévő
elektrolitot. Ekkor egy ideig teljesen jó volt, majd onnan számítva
két hónap és 10 ezer km múlva leállt a működése, és az elektrolit
áramfelvétele valahogy visszagyengült a csapvíz szintjére.
Nyár közepén a Hallos gyújtást felváltotta a mai napig használt
világbajnok
orosz rendszer , ami miatt később Szentpétervárig zarándokoltam, hogy
beszélhessek a feltalálóval.
Az orosz fejlesztők fejcsóválva vizsgálták a
motortér bal sarkában meghúzódó fura szerzetet. Azt viszont
elismerték, hogy porlasztós Ladán a hengerek között ennyire
egyenletes
keverékeloszlást még nem láttak.
| |
|
|
|
A berakás után néhány ezer kilométerrel a
készülék doboza meglehetősen szétrázódott.
A folytonos felforrástól a kimenő cső forrasztása fellazult,
és kicsit folyni kezdett a doboz rozsdaportól vörösre festett
tartalma. Lehet, hogy ekkor a légszűrőig már alig jutott el a
gázból, hiába próbáltam tömíteni.
Június végén még jó volt minden, Németországot 6,5 (magyar
benzin) és 6,2 literrel (osztrák benzin) megjártam, 120-as utazót
tartva. Ez volt az egész tesztperiódus csúcsa. Július végén
Oroszországba menet gyengén ugyan, de még működött a készülék, hazafelé
viszont már levettem a csatlakozóját, mert egyáltalán nem pezsgett. Az
egyhetes szabadságom 5000 kilométerén 6,6-os átlagfogyasztás jött
ki.
Augusztus elejétől decemberig ki volt kötve a készülék. Ez alatt az
idő alatt garantáltan elmúlt minden utóhatása is, úgyhogy a vegyszer
újbóli feltámasztása megint hirtelen javított az autó gyorsulásán.
| |
|
| |
|
Egy ideig mechanikus áramkorlátozóval használtam (a
feltöltés után fél órával máris forrni kezdett) percenként többször
néhány másodpercre lekapcsolt. Végül az hozta be viszonylag
stabilra, hogy házilag megint megfeleztem az elektrolitot, és
vízzel kipótolva most sem vesz föl többet 6A-nál. Bár még nem
sikerült elérni a nyári állapotot, amikor minden rendben volt
(hónapok óta szenvedek a porlasztóban egy vándorló dugulástól), a
fogyasztás ismét fél litert javult, 8 alá ment.
Hiába most a rossz idő, a cél megint az, amikor július vegén
városban is 7 liter alatt fogyasztott, országúton 100-as tempó körül
pedig 6 alatt.
|
|
|
