Mint a futam nevéből is látszik, 36. alkalommal rendeztek OB futamot a
Pécs környéki pályákon. 36 éve folyamatosan összegyűlnek a versenyzők,
a rajongók meg a többiek, és jól érzik magukat, mert ez a verseny
legendásan közkedvelt. Vannak a versenyzők között, akik sorozatosan jól
szerepelnek itt, ezért szeretnek visszajárni, vannak, akiknek itt sosem
sikerül az eltervezett eredmény, ezért évről évre újra megpróbálják. A
köztes érzelműek pedig egyszerűen a kiváló pályák miatt szeretik, ahogy
a nézők sem szoktak csalódni a látványban. És vannak, akik még sosem
jártak erre, nekik készítettük ezt a beszámolót.
Az idei mutatvány - valamilyen oknál fogva - kiegészült a másodosztály
mezőnyével is, ami mindenképpen dicséretes. Márcsak azért is jól jött
nekik, hogy lehetőséget kaptak, mivel az évad során több futamukat is
törölték, így a
foghíjas versenynaptár szerint is egyelőre kilátástalan, hogy mikor
fejeződik be számukra a bajnokság.
Nézzük tehát először is az adatokat. Az elsőosztály 539,01
kilométeres össztávra 12 gyorsaságit kapott, melyek összesen 162 km
hosszúak. A másodosztály 327.56 km össztávon 6 gyorsot, összesen 78,8
versenykilométert kapott. Ja, és a lényeg, mindkét osztálynak 100%-osan
aszfalt burkolatú pályákat jelöltek ki, de ez a pécsi versenyen már
hagyomány. Az előzetes nevezések szerint sokan jelentkeztek a
versengésre, de ez nem meglepő, ahogy arról már szóltunk.
A pénteki gépátvételen már tisztán látszott, hogy jó páran mégsem
tudnak rajthoz állni már a délutáni prológon sem. A többször
elhangzott, jól ismert "nem készült el az autó" szlogen mellett, Turi
Tamásnak ismét a helyszínen állt meg a technika. Már csütörtökön
jelentkezett a motorprobléma, és nem is találtak rá megoldást. A
balesetéből lassacskán felépülő Hideg Krisztián viszont működő autóval,
ám szerb licenccel érkezett. Ezt a licencet pedig nem fogadták el a
szervezők, mivel hiába írtak ki zóna kupát, Szerbia nem tartozik a
zónába... Krisztián kissé csalódottan összepakolt és elindult haza.
Útközben hívták fel, hogy mivel horvát bajnoki futam is ez a verseny, a
horvát bajnokság pedig nyílt, ezért mégis elindulhat. Ő azonban már
javában a hétvégi fotelban ülős csirkecombmajszoláson gondolkodott, így
eszébe sem jutott visszafordulni. Azt sajnos nem tudjuk, hogy a
szervezők fejében milyen majszolás járt, hogy nem tudták kapásból
kezelni a kérdést. Persze az is előfordulhat, hogy valakinek szüksége
volt azokra a pontokra, amik esetleg a bajnokságot tekintve teljesen
érdeketlen Kishideg kezébe kerültek volna. Egy újabb X-akta.
A másodosztály amellett, hogy egyáltalán itt lehetett, újabb kegyet is
kapott. A pénteki prológon ők is helyet kaptak, így 15 óra körül szép
számú versenybringa keringett a Pécs Plaza parkolója körül. Mikor aztán
a kijelölt területre szabadultak a verdák fergeteges műsort tartottak.
A Ladák - ugye - pörögtek-forogtak össze-vissza, a nézők őrjöngtek. A
hangulat leírhatatlan, rég volt ilyen felszabadult örömködés. A
másodosztályban a Kovács-Nagy - Honda trió volt a leggyorsabb, míg az
elsőosztályban a prológ király Asi, de ez egyáltalán nem jelent semmit,
mivel kevesen vették komolyan a dolgot.
Szombat reggel aztán elkezdődött az igazi verseny, a másodikosok
nyitották a pályákat. A bajnokságban vezető Kronome-Monostori kettős
kissé álmatagon kezdett. Aztán a végére belendültek, és a
kategóriagyőzelem mellett bezsebelték az absz. második helyért járó
pontokat is, így tovább erősítették vezető pozíciójukat. A győztes a
Zsolt-Patkó kettős lett. N2-es Peugeot-jukkal felzárkóztak az összetett
második helyére, és még akármi is történhet mivel a pontok arányait
figyelembe véve, nyitott maradt a bajnokság. A
végeredményt tekintve nem is látszik mekkora harcok folytak a
csúszós utakon, pedig de.
Mikor ők félúton jártak a versenyben, bekapcsolódott mögéjük az első
osztály is. A nagyszájúak rögtön elkezdték szidni az utánpótlást, hogy
az általuk a kanyarokban felhordott murva miatt csúszkálnak, és emiatt
futnak rossz időket. Pedig szerintem a rendezők nem takarították le az
utat, ezért csúszik, nem a versenyzőtársak miatt. Ráadásul ha már
murvás, akkor mindenkinek csúszik, tehát nincs senkinek hátránya.
Mindegy, úgy látszik az elsőosztályú licenc kiadásánál cserébe elveszik
az emberek emlékeit. Ezért nem emlékeznek már a "nagyok", hogy az
elnyomott, semmibe vett másodosztály - jövőre állítólag meg is fog
szűnni, egy másik koncepció fogja megoldani a kinevelést - pont a
versenyzőtársaktól nem számít egy újabb rúgásra. Persze akik
bevásárolták magukat - igen, kicsit másképp, de itt is van ilyen - az
élmezőnybe, azok sosem mentek a másodosztályban, így nem is tudják
milyen az.
Az első gyorson Ifj. Tóth Jánosék az élre léptek, és ott is maradtak
végig. Rajt-cél győzelem volt ez a javából. Persze belülről biztosan
nem volt ennyire egyszerű, a végeredmény tekintetében már nem számít.
Második helyre a bajnokságban vezető Benik Balázsék érkeztek. Az első
nap kicsit küzdöttek a beállításokkal, aztán vasárnap reggel két
gyorsot is megnyertek. De gondolom látták, hogy a különbség, amivel
gyorsabbak tudnak lenni, nem elég a hátrány leküzdéséhez, ezért inkább
nem kockáztattak. Az ezüstéremért járó pontokkal továbbra is őrzik
vezető helyüket a bajnokságban, sőt, az utolsó futamra még mindig 10
pontos előnnyel érkeznek majd.
Mögöttük azonban a két nap folyamán többször is átrendeződött a
felállás. Szabó Gergő Skoda Octavia WRC-je Asival vívott nagy csatákat,
amiből végül az A8-as Mitsubishi jött ki győztesen, ami az abszolút
harmadik helyet jelentette. Pedig mindkét oldalon volt kaland. A Skoda
lassítót zúzott, a Micu műszaki problémákkal bajlódott. Szabóék elé még
Ifj. Angyalfi teljesen felújított Subaru WRC-je is befért a negyedik
helyre úgy, hogy az utolsó pályán ők voltak a leggyorsabbak. A Tagai
testvérek még a négyes gyorson tartott árokjárás miatt feladták a
versenyt.
Az F2-ben vezető Bútorék az első gyors utáni etapon elektromos hiba
miatt (kiment egy biztosíték) megállni kényszerültek. Szerencsére
sikerült kijavítaniuk a hibát, azonban 14 percet késtek a következő
rajtról, mert még meg is kellett keresni, hogy mi a baj. Az ezért
kapott büntetéssel jelentősen hátracsúsztak (a 28. helyre). Úgyhogy
innentől fogva még a szemét is kinyomták a kis Saxónak, hiszen az
összetettben közel álló Herczighék haladtak rendesen.
Úgy lett vége, hogy a két nap alatt 17 helyezést javítva Bútorék a 11.
helyen végezetek. Az F2 második, az A6 első helyével együtt. Herczighék
váltója megadta magát a 10. gyorson, így az F2 éléről kiállni
kényszerültek. A győzelmet Dicsa Tibor kaparintotta meg a VW Golffal.
Az N4-ben legalább ugyanekkora harc folyt. Oroszlánék 1 pontnyi
előnnyel Spitzmüllerék előtt érkeztek a versenyre. Ebből a végére két
pont hátrány lett, mivel Spiciék nyerték a futamot, az Oroszlán
testvérek a második helyre futottak be.
Az N3-ban már bajnok Krózsérék kiestek, a célba épphogy 5 autó
érkezett a kategóriából. Az első helyen Hadik András Opel Astrája. Az
N2-ben is hasonló volt a helyzet. A bajnokságban vezető Hostyánszki
mögé most Boroznakiék futottak be, akiknek ez volt idén a második
pontszerzős futama.
A H csoportban eseménnyel kezdődött a verseny. A bajnokságot vezető
Pethőék a második gyorson estek egy embereset. Meghempergették a
VFTS-t minden
oldalán, ahol csak lehetett. A végén a négy kerék négyfelé állt.
Levánszorogtak a gyorsról, és megállapították, hogy többek között
eltört a hátsóhíd, de még működik az autó. Ezért nekivágtak a következő
gyorsnak, ahol azonban eltörtek a féltengelyek, így kiestek. Az
összetett második helyén álló Matics VFTS-e kicsit fellélegezhetett.
Élt is a lehetőséggel és az utolsó gyorsnak még a H9 éléről vágott
neki. Itt azonban defektet kapott, és az előny elrepült. A második
helyen ért célba Osváth - szintén VFTS - mögött, ami viszont mosolyt
csalt Pethőék arcára, mert a következő, utolsó futamon így kisebb
teherrel állhatnak rajthoz. A H csoportot Varga Cigány nyerte, aki
végre annyi esés után begurította a BMW M3-at a célba, nem is
lassan.
Következő futam, a bajnokság utolsó versenye a Zemplén Rali lesz
október végén.
