Színvonalához méltó befejezéssel ért véget az idei nagy magyar
ralibajnokság.
Amilyen szedett-vedett volt az egész idei szezon, amilyen
szedett-vedett volt az egész idei mezőny, olyanra sikeredett az
évadzáró verseny is, a 3. Zemplén Rally. Mert mi másra lehetne
gondolni, mint a véletlenre, mikor október közepén egyik napról a
másikra leesik a hó. És erre csakis véletlenül nem készülhetett fel
annak a versenynek a rendezősége, amelyik az előzetes közleményekben is
kiemelte, rettentően fontos rendezési feladatokat ró rájuk, hogy ezen a
versenyen dől el a bajnokság abszolút első helye.
És persze biztosan véletlen az is, hogy a versenyzők nem vonultak haza
hosszú, tömött sorokban a hó láttán, mert normális - versenyt rendező -
ember ilyenkor legszívesebben azt tenné. Igazi autóversenyző azonban
dörzsöli a tenyerét, mert ilyen körülményekhez ritkán jut idehaza. Bár
biztosan volt a versenyzők között, aki szintén inkább hazament volna,
de kérem, az mostantól ne nevezze magát autóversenyzőnek.
Ott kezdődött a fejenállás, mikor péntek hajnalban elkezdett esni a
hó, hideg is lett reggelre, ami persze fagyot eredményezett az
útburkolaton. A másodosztály mezőnye reggel hét óra előtt rajtolt volna
el, hogy megkezdje a hat gyorsaságiból álló versenyt. (Elméletileg
nekik még nem ez az évadzáró futam, az augusztusban elmaradt gödöllői
verseny helyett november elején lesz másik Székesfehérvár környékén.)
De aztán nem rajtoltak el, sem akkor, sem egy óra múlva.
Bő kétórás késsel vették az irányt a pályák felé. Az elsőt meg
se tudták közelíteni, még a pálya előtt annyira le volt fagyva az út,
hogy többen árokba csúsztak.
|
Volt még némi fejetlenség a rendezők részéről, akik még ekkor sem
tudtak úrrá lenni a helyzeten, de aztán hamarosan kitalálták, hogy a
srácok menjenek vissza a szervizparkba. Ott aztán megtudták, hogy az
utolsó két gyorsasági - ami azonos pályán zajlott - járható, így ezt a
kettőt megtartják nekik. Így is lett. Többet sajnos nem tudok elmondani
a másodosztályú futamról,
semmi értelme eredményeknek és helyezéseknek két gyorsasági
alapján, amelyekre ráadásul többórás várakozás után került sor. Az
esti szabadtéri (október, hideg, hó, fagyás - értjük, ugye) díjkiosztó
még ennyit sem érdemel.
Az első osztály délután egy óra körül indult - az eredeti tervek
szerint a másodosztály nyomában - a pályákra. Nekik az első gyorsasági
az volt, ami a másodikosoknak a második lett volna, és az elsősök
másodikja pedig az, amit megközelíteni sem tudott az utánpótlás
mezőnye.
Érdekes módon a nagyoknak már nem okozott gondot sem az odajutás,
sem a versenyzés, ahogy ekkorra a szervezőknek sem okozott gondot a
mezőny terelése. Bár az azért érthető, hogy az első osztály
zökkenőmentes versenyeztetése sokkal fontosabb feladat. Valószinűleg
ezért kérik ki több futam előtt is az élmezőny néhány pilótájának
véleményét. Igaz, hogy így ők előnyhöz jutnak a pályaismeret terén, de
az nem számít, mivel így hozzájuk lehet igazítani a pályákat is.
Például kicsit feljebb lehet hozni a rajtot, ha nem akarnak
murvagumikkal menni még száz métert sem aszfalton, mint a budapesti
versenyen.
Szóval a bajnokságot tekintve a legfontosabb esemény az abszolút első
hely sorsának eldöntése volt, a harc a Benik-Somogyi és az
Ifj.Tóth-Tóth párosok között zajlott.
Az első gyorson Benikék nyomták jobban a gázt, majd Janika
törlesztése következett. Aztán a harmadik szakaszon el is dőlt ez a
bizonyos kérdés, Janika a rajt után nem sokkal egy kanyarban elsokallt,
és megsérült a Peugeot 206 WRC. Nem tudta folytatni a versenyt, így a
bajnoki cím az egész éves kemény küzdelem után szinte magától hullott
Benikék ölébe. Innentől kezdve már csak arra figyelt a Focus WRC-s
csapat, hogy jól érezze magát, és persze megtartsa a vezető helyét a
verseny végéig, csak egy futamgyőzelem koronázhatja meg a bajnoki
címet
Ez nem is tűnt egyszerű feladatnak,
a nyomukban loholó Tagai testvérek Subaru WRC-jükkel a második napon
támadásba lendültek. Sorra nyerték a gyorsaságikat, de hátrányukat
nem tudták teljesen ledolgozni, be kellett érniük a második hellyel.
Harmadikként Turi Tamásék A8-as Mitsubishije, majd Szabóék Octavia
WRC-je futott be.
Az N csoportban is a szezonzáróra maradt a bajnoki cím
eldöntése. Spitzmüller és Oroszlán rivalizált a címért. Spitziéknek
hatszor sikerült a leggyorsabb N-esnek lenniük, ezt Oroszlánék egyszer
sem tudták elérni. Így a végeredmény is ennek megfelelően alakult, és
bár a versenyt Szajkyék nyerték ebben a csoportban, az ő pontszámuk
kevés volt bármilyen helyezéshez is az év végén. Így a zempléni második
hellyel a bajnoki cím is Spitziékhez került.
Az A5-ben és a H9-ben dőlt még el itt az első hely sorsa, a többi
kategóriában már a zempléni futam előtt megszülettek a bajnokok.
Az A5-ben nem kis meglepetésre a Kern Nándor-féle Fiat Seicento
gyűjtötte Szelep mögött a legtöbb pontot, és a kis autóval
megbízhatóan autózó páros a bajnokságban így a második helyre került.
Ehhez sokat nyomott a latban a zempléni ezüst érem. A H9-ben szokás
szerint ismét kalandosan alakultak a dolgok.
Onnan induljunk, hogy Pethőék már a H csoport bajnokaként érkeztek a
versenyre, de a keresztbeverések miatt a H9-ben még Maticsék
megelőzhették őket.
Ennek megfelelően nyomta a pedált Matics, és Lada VFTS-ével az
abszolút kilencedik helyen(!) állt a harmadik gyors után. Aztán
visszacsúszott a 12.-re, de szerintem ez még nyugodtan belefér, még így
is maradt mögötte jónéhány négykerekes vagy elsőkerekes, de jóval
erősebb autó is. Aztán a másoik napon nem bírta a technika a kiképzést,
a váltó kezdett széthullani, és egyre lassultak. Végül Maticsék az
ötödik helyre csúsztak vissza, és Pethőék harmadik helye a bajnoki
címet jelentette. A győztes Hodula, a második Osváth lett.
A teljes történeti hűséghez hozzátartozik, hogy az első nap végéről
törölni kellett az ominózus megközelítehetetlen, majd mégis elérhető
gyorsot, mert estére ismét lefagyott. Aztán a második nap első
gyorsaságiját is kihagyta a mezőny, mert bár ez nem ugyanaz volt, mint
az előző napi, ugyanúgy csúszott.
|
