A Bologna Motor Show meglátogatása egyben kiváló alkalmat teremtett,
hogy kis csapatunk bebarangolja a környéket.
Egy pillantás a térképre olyan faluneveket tár elénk, mint
Maranello (Ferrari), Campogalliano (ex-Bugatti) vagy éppen Sant' Agata
Bolognese (Lamborghini). És persze ott van maga Modena is (DeTomaso,
Maserati).
Körutazásunkat a DeTomasónál kezdtük. A modenai körgyűrű északi
csücskén, a Metro áruház mellett szerényen bújik el a jellegzetes
égszínkék-fehér színű üzemcsarnok. Az egykor szebb napokat látott
vállalkozás az utóbbi években visszahúzódott a nyilvánosság elől. Az ok
roppant prózai: pénzhiány. Azonban a cégalapító Alejandro DeTomaso még
halála előtt nagyszabású együttműködésbe kezdett az orosz UAZ-zal.
Valóban, az exkluzív sportkocsik mellett hamarosan robusztus terepjárók
is készülnek. Ugyan a fejlesztés kicsit elhúzódott, de úgy tűnik, 2004
nyarán végre megkezdődhet az UAZ Simbir helyi összeszerelése.
Az olasz UAZ természetesen több lényeges elemében különbözik az
orosz alapjárműtől. A motortérben az Iveco vadonatúj, Euro—4 normának
megfelelő 2,3 literes közös nyomócsöves dízelmotorja terpeszkedik, TTC
váltót kapcsoltak hozzá. A légkondícionálótól a biztonsági övig
számtalan egyéb felszerelést lehetne megemlíteni, amelyet átalakítottak
vagy lecseréltek.
Jelenleg az előszéria gyártása folyik,
jövő tavasszal érkezik a gyártósor, akár évi négyezer darab UAZ
előállítása is megoldható rajta. Ezenkívül a dél-olaszországi Calabria
városában 2005-2006 táján épülhet meg a vadonatúj üzem, ha az EU
áldását adja az állami támogatásra.
Amennyiben minden simán megy, Calabriában évi 20 000 UAZ is készülhet.
Persze vendéglátónk szeme igazán akkor ragyogott fel, amikor
körbevezetett bennünket a házi múzeumban, ahol a DeTomaso dicsőséges
típusaiból megőriztek egy-egy darabot
a korai Vallelungától a legutolsó Panteráig. Olyan csemegékre
bukkantunk, mint a DeTomaso hetvenes évek elején épített Forma—1-es
versenyautójának első fele — a motort Frank Williams megtartotta
magának. Rövid időre bekukkantottunk a szerelőműhelybe, most elég
kihalt: a Guarából évente alig néhány darab készül, látogatásunk idején
a munkások éppen egy UAZ-alvázat vágtak szét. Az egyik sarokban a gyári
szerviz tartogatott olyan meglepetéseket, mint a DeTomaso által
felspécizett Innocenti Mini.
Másnap a Modenától kb. 15 kilométerre fekvő, dallamos nevű San Cesario
sul Panaro falucskát látogattuk meg, ahol
a DeTomaso modern kori megfelelője, a Pagani Automobili székel.
Horatio Pagani — akárcsak egykor Alejandro DeTomaso — Argentínából
érkezett Olaszországba, és sikeres versenykarrierje után fogott
különleges sportkocsi építésébe.
A Pagani Automobili székhelye sem túl feltűnő, sehol egy
hatalmas felirat vagy díszes tábla — igazából csak a Zonda jellegzetes
hátulját pillantottuk meg az egyik kert mélyén. Amikor alaposabban
szemügyre vettük az épületet, már tudtuk, jó helyen járunk. Családias
fogadtatásban részesültünk: tiszteletünkre felhúzták a magyar zászlót,
és maga a gyáralapító is megjelent pár percre, hogy megbizonyosodjon,
minden rendben folyik-e. Kb. harminc ember dolgozik a csöppnyi
műhelyben, évente 15—20 darab Zonda C12 és Zonda Roadster készül itt.
Mindenki több munkakört is betölt, így a lustábbak hamar
lemorzsolódnak.
Összesen alig három-négy teremből áll az üzem. Az egyik nagyobb
helyiségben a karosszériaelemek előállítását végző gépek mellett kapott
helyet a gyári szerviz — egy alkatrészekkel zsúfolt polcsor, a sarokban
pedig a fényezőkamrát helyezték el. Ennek szomszédságában folyik a
végszerelés. Ezen kívül több kisebb „szobában” egyes részegységeket
raknak össze. Sajnos a Zonda kipróbálására nem nyílt lehetőség, mivel a
22 éves(!) gyári tesztpilóta éppen betegszabadságon volt.
Miután már háromszor elmentünk
Sant' Agata Bolognesében a Lamborghini Automobili központi
mellett, hazafelé a Paganitól beugrottunk megnézni a gyári
múzeumot. Óriási a kontraszt a házias Pagani és a szigorú biztonsági
intézkedésekkel védett Lamborghini között.
Utóbbin érződik az Audi hatása, már
inkább gyár, mint autókészítő műhely. Végső kipróbálásra váró
Gallardók kerülgetik egymást az udvaron. A recepció mellett az egyik
legutolsó Diablo virít citromsárgán — még az utcáról is tökéletesen
megfigyelhetők az autó egyes részletei.
A gyári múzeumból bekukucskálhatunk az üzemcsarnokba is, ahol több
szerelőszalagon folyik az immár nagyobb sorozatú gyártás.
A múzeum szintén Audi-hatásra nyílt meg, részben a Lamborghini
által megőrzött darabokból, de vásárlás révén is. A kb. 15 darabból
álló kollekció megfelelő áttekintést nyújt a cég négy évtizedes
históriájáról a 350 GT-től az Espadán és Miurán keresztül egészen a
Murciélagóig. Az LM002 terepjáró és a Lamborghini-motoros Forma—1
versenyautók is szépen megférnek egymás mellett.
Ezek után óriási izgalommal vártuk,
milyen lesz a Ferrari Galleria, a Ferrari hivatalos gyári
múzeuma. Csalódnunk kellett. Maranello, a Modenától délnyugatra
fekvő kisváros ugyan minden porcikájából Ferrarit lélegez, de a
méregdrága múzeumban elvétve találni komplett járművet. Az óriási
tablók és esztétikusan kialakított tematikus sarkok nem segítenek
hiányérzetünkön. Sehol egy 365 GTB Daytona vagy 330 GTC. Meg kell
elégedjünk egy apró szobában négy darab közúti sportkocsival és egy
hatalmasabb teremben öt-hat db Forma—1-es rakétával. Csalódottságunkat
a gazdag választékú Ferrari butikban enyhítjük.
