Javában zajlik az idei - már huszonhatodik - Dakar. Ebbe mi itt Magyarországon csak néhány éve kapcsolódtunk be igazán, mikor egy magyar versenyző is fejébe vette, hogy teljesíti azt. Eleinte sokan csak a gazdagok hóbortjának tekinetették, és nem is tévedtek; a Dakar sokáig a gazdagok szórakozása volt. Megtehették, hogy úgy kezdjék az évet, ahogy nekik tetszik.
Aztán lassacskán ez a sport is komolyabban szervezetté vált, és egyre
komolyabb technikák jelentek meg a pályákon. Míg el nem jutott arra a
szintre, ami már szinte minden technikai sportágra igaz: szinte
kizárólag a pénz dönti el a helyezéseket. Egészen pontosan
az a versenyző, aki több pénzzel rendelkezik, szinte bármit
megtehet. És a helyzet egyre durvább lesz. Az idei futamon a
Mitsubshi üdvöskéje, Peterhansel nevetséges büntetést kapott egy komoly
szabálysértésért, egy másik szabálysértésre pedig azt mondták a bírók,
hogy senki sem látta. Nagyon hiányozna nekik, ha jövőre a Mitsubishi
máshová vinné a 20 millió dollárját.
Aztán ott a VW női pilótája, Jutta Kleinschmidt. Az ő autójában
konkrétan motort cseréltek, amikor az eredeti javíthatatlanul megsérült
- ezt a szabályok egyértelműen tiltják. Neki most kivételesen
megengedték. Aztán gyártott egy abszolút második időt, ami után a
szervezők azt mondták - valószinűleg a nagy ellenzéki nyomás hatására
-, bocsesz, mégse számítják már bele a versenybe. És különben is: a VW
csapat eredetileg is azt mondta, már versenyen kívül mennek az új
motorral a csapattárs támogatására. A hivatalos közleményt éjszakára
ígérték, de még mindig nem jutott el az érintettekhez, szóvel jelenleg
nem tudni, mi most a helyzet.
Ennek az esetnek tulajdonképpen van magyar vonatkozása is, hiszen a
legjobban teljesítő magyar versenyzőpáros, a Kis-Czeglédi duó pontosan
a motor sérülése miatt adta fel a küzdelmet, jóval az első 30
helyezésen belül állva. Náluk az eltört nyelestengely szakított ki egy
darabot a motorblokkból, amit csak a blokk cseréjével - amit a
szabályok nem engednek - lehetett volna orvosolni. Ők meg sem
próbálkoztak ezzel, elindultak hazafelé. Pedig ha tudták volna... Bár
könnyen el tudom képzelni, hogy az ő zsebükben nem lapult akkora
összeg, amiért a szervezők nekik is megengedték volna a cserét.
De mindez mit sem számít. Show must go on.
Nem számít semmi, csak a nagymenők tovább haladjanak, hiszen
azért kapják a fizetésüket (a szponzoroktól). A versenycsapatok a
szponzorokból élnek, a szervezők a versenyzőkből és a szponzorokból,
úgyhogy jól kialakult az egymásra utalt szimbiózis. Mi meg csak ülünk a
tv előtt, és - majdnem - mindent elhiszünk. Hiszen miért ne mondanának
igazat? Hát megmondom: mert az igazságért nem fizetnek a szponzorok. Az
imázsról már nem is beszélve.
Magyar vonatkozásban a legjobban talán Palik László esetében lóg ki a
lóláb. Szinte mindenki tudja, hogy szerencsétlenül járt. Most az
esetleges vezetői hibát tegyük félre, mert egyrészt lehet, hogy olyan
nincs is, másrészt a téma szempontjából abszolút érdektelen.
Senki, hangsúlyozom, senki nem tudhatja egy tv képernyőjén nézve
egy autóba szerelt kamera képén keresztül megítélni, ki mit csinált
rosszul, vagy éppen mit nem csinált egy - teljesen mindegy mekkora
sebességgel haladó - versenyautóban egy balesetnél. Nem ez a lényeg.
Megtörtént, kész. Előfordult már másokkal is, hatalmas tapasztalattal,
rutinnal rendelkező versenyzőkkel. Technikai sportban ez egyáltalán nem
kirívó eset. A gond inkább az eset tálalásában van, mert ekkor derül
ki, hogy nem autóversenyen történt, hanem színielőadás közben.
A Palik jelenség - ha lehet így nevezni, nagyjából két éve vonult be a
Dakarba. Az első részvételekor - még navigátorként - is bicskanyitogató
volt az a stílus, amivel a csapatot létrehozó, a Dakart már többször
megjárt, sőt teljesített versenyzőtársát háttérbe szorítva egyszemélyes
előadásokat tartott a nézőknek a versenyről, aminek tulajdonképpen ő is
csak szemlélője volt. Hiába ült versenyautóban, nem hiszem, hogy
érdemben bármit is hozzátett volna az eredményhez. De mindez nem
számít, hiszen
általa nyílt meg az út a nagy magyar média felé. Addig pár soros
újsághír volt a Dakar, a magyar résztvevők talán egy plusz sort is
kaptak. De mikor a népszerű riporter is odakerült, máris volt minden
nap az országos sugárzású tv adón összefoglaló, beszámoló. És ez jó.
Mert így lehetőséget kaptak más versenyzők, hogy a saját támogatóikat
meggyőzzék, jó befektetés eljuttatni őket erre a versenyre, hiszen egy
ország tudja majd követni az eseményeket.
A szponzorok adták a pénzt, amiért tévészereplést kaptak. Ha nincs
tévé, nincs pénz. Tehát a tévét meg kell tartani, mert akkor sokkal
könyebb hódolni a hobbinak, ha nem a saját zsebünkből - főleg ha abban
nincs is - kell finanszírozni. Ennek következtében
mára odáig fajult a dolog, hogy a versenyen balesetet szenvedett
riportert nemzeti hősnek állítja be az őt támogató tv csatorna (aminek
rendszámát is viseli Palik autója), aki a karján
szerzett sérülést hősiesen tűri, és egy világ fájdalmával az arcán
vonul ki és be a kamera látóterébe.
És ez itt a baj kérem. Nem az hogy felborult, mert nincs rutinja az
ilyen helyzet megoldásához, hanem az, hogy nem áll oda, és nem mondja,
hogy: emberek, elszúrtam. Sokkal kényelmesebb megoldás olyan
feltételekkel magyarázni az esetet amit a tv nézők nagy része ritkán él
át, ezért nem is tudja, hogy milyen az. Mert
80 km/h-s sebességnél valószinűleg sokan kaptak már defektet, mégsem
borultak fel-sérültek meg. Így inkább azt kell mondani, hogy 170
km/h-nál jött az a defekt. Máris többen sóhajtanak, hogy húúú, az igen,
nem csoda, hogy felborult. Csak épp azt felejtették ki, hogy az általuk
hülyének nézett nézők ott ültek mind egy szálig a hátsó ülésen. A belső
kamera felvételét ugyanis mindenki látta.
A felvételen pedig egyértelműen látszik, hogy a 170 km/h-nak
közelében sem járt az autó. Ehhez jönnek még azok az apróságok,
hogy a riporter-versenyző-mártír az előző Dakar futamán - igaz, akkor
még sokkal gyengébb autóval - 60 km/h alatti átlagsebességet autózott.
Aztán jött a következő probléma, hogy mivel a versenyből kiestek, mi
legyen a közvetítésekkel, hiszen azokban már nincs mit mutatni róluk. A
szponzorok nem ezért fizettek. A nézők viszont továbbra is érdeklődnek
a sérült iránt, ha folyamatosan beszámolnak az állapotáról. Két nap
alatt mindenki elfelejtené a kéztörött embert, ezért annak szenvednie
kell. Sokszor el kell mondani, hogy mindenkiben tudatosuljon: itt nem
egyszerű sérülésről van szó, hanem komoly, műtéttel, sőt műtétekkel
gyógyíthatóról.
Az autóversenyről már rég nincs szó. Persze vannak még magyarok
versenyben,
meg ott vannak a - mondjuk ki - csalós gyári csapatok is a
szupergépeikkel, de kit érdekel már mindez? A szponzorokat eddig se
érdekelte, nekik csak a logójuk minél több helyen való felbukkanása a
fontos. A megvezetett néző már csak a mártírkodást látja, egyre több
szemszögből. A tudálokosok pedig mindenféle elméleteket gyártanak
minderől. Borulásról, ellenkormányzásról, sebességről, fájdalomról, de
mindez mögött a lényeg: tovább foglalkoznak a kiesett
riporter-versenyzővel. Pedig már rég el kellett volna felejteni, amíg
jövőre fel nem bukkan újra.Ha egyáltalán felbukkan.
|
Köszönjük a
duen.hu-ról származó képeket.
