Elkezdődött. Mármint a rali VB szezon. Piszkosul vártuk már. Alig telt
el két hónap a tavalyi szezon végétől, és már jelentkeztek is az
elvonási tünetek. Csak azt nem értem, az első futamon miért nem múltak
el. Aztán persze rájöttem. Azért, mert hiába vetette be a Monte minden
fortélyát, hiába mutatta ki a foga fehérjét már az első napon, hiába
fröcsögtette az utat a legváltozatosabb csapadékokkal,
sajnos a rali elvesztette azt a varázsát, amitől már napokkal a
verseny előtt álmatlanság gyötörte a rajongókat, és hideg remegés
futott végig a hátukon a szezonkezdő verseny rajtjánál. Úgyhogy ezúton
is üzenném az okosoknak ott a szabálykönyv felett, hogy le lehet tenni
a ceruzát, és elő kéne venni a radírt, ha nem akarják teljesen kinyírni
a sportágat.
De félre minden összeesküvés elméletet, nézzük, mi történt a hétvégén
Monte-Carlóban. Kicsit azért vissza kell térni a problémákra, mivel
a szabályok módosítása miatt már a nevezési lista is eléggé karcsúra
sikerült. Egy csapat két autót indíthat, a versenynaptárban pedig
több futam van, mint amit a szegényebb istállók költségvetése még
elbírna. Ezért nem véletlen, hogy a Skoda és a Hyundai gyári csapatát
sem lehetett látni a mezőnyben. És hiányzott személyes favoritom, Colin
McRae is. Erről ne is beszéljünk többet, mert sírni tudnék. Ott volt
viszont a visszatérő Mitsubishi csapat a mezőny jelenleg nekem
legjobban tetsző autójával. Bár hátul az a könyvespolc kicsit
illúzióromboló.
A Super 1600-osak mezőnyével és a magyar Szabó-Köhler (Skoda
Octavia WRC) párossal együtt összesen 76 nevezés érkezett a
rendezőséghez. Ebből a nézők túlzott jelenléte miatt eltörölt első
gyorsot követő Piegut és Urtis közötti szakaszt már csak 43-an
teljesítették. A leggyosabban az elmúlt évek nagymenői - akiknek a
tavalyi év sajnos nem sikerült túl jól -, Grönholm és a Peugeot. De már
nem a 206 WRC, hanem a 307 WRC, aminek fejlesztését sokáig tagadták,
közben mégis elkészítették. Hát testvérek, azt kell mondjam, ennél
ocsmányabb, csótánykinézetű raliautót nagyon rég nem láttam. De végül
is mindegy, ha elveri a mezőnyt. És most úgy nézett ki a második (ami
ugye az első volt) gyors után, hogy idén simán számolhatunk ezzel az
eshetőséggel.
De azért Märtin a Focus WRC-vel, és a tavalyi Monte győztes Loeb a
Xsara WRC-vel is ott volt keményen az élbolyban.
A Citroenek dominanciája egyre erősebben jelentkezett. A nap
végére Loeb az első helyre tornázta magát, és 18 másodperces előnnyel
tekintett a mögötte helyet foglaló Märtinra, aki már tavaly is
egyedüliként állta a sarat Loebbel szemben... A másik Xsarában Sainz
még mindig a spanyol hévvel hajtja a gépet, neki a negyedik hely jutott
pénteken. Itt említem meg a második Fordos, Duval eredményét, ami az
ötödik hely, mert ez később érdekes lesz.
Ez a felállás az utolsó gyorson alakult ki,
addig Grönholm állt az élen a 307 WRC-vel. A Peugeotban még a
negyedik szakaszon tönkrement a váltó, de szerencsére sikerült
szakértők közé gurítani, ahol a szorgos kezek 20 perc alatt
kicserélték. Ám ezután sem volt minden tökéletes. Az ominózus utolsó
gyorson két helyet is lejjebb csúszott - így lett harmadik a nap végén
- mivel csak a 6. időt érte el. Loix, a csapattársa új fiúként vezetett
egy új autót, ráadásul még a nem túl kedvező gumiválasztással is
rontott az esélyein, ezért hiába futotta a második időt az utolsó
szakaszon, összetettben mindössze a 9. helyen állt.
A szépséges Lancer WRC-ről azt mondják, még nem érett a
győzelemre. Az egyes számú versenyzőnek szerződtetett Panizzi is
mindössze "tesztelte" az autót a verseny alatt. Bár ezt a kifejezést a
hazai bajnokságban a lassan haladó versenyzők szokták használni,
szerintem a japóknak hihetünk. Keményen dolgoznak, és pontosan tudják,
mennyi feladatuk van még, ha ismét a dobogó környékén szeretnék látni
az autót. Panizzi a 11. helyen tért nyugovóra. A másik Micuval autózó
Galli kiesett az ötödik szakaszon.
Szándékosan hagytam utolsónak a Subarut a résztvevő öt gyári
csapat közül. Az aktuális világbajnok, Solberg ugyanis sosem volt túl
sikeres ezen a futamon. Ez a tudat valószínűleg már öngerjesztő
hatással van rá, mert most is érte őt balszerencse. Elsőként indult a
havas-jeges utakon, és takarítóként egyébként sem lehetett volna gyors,
de mivel átrendezett egy kerítést is, jelentős időhátrányba került.
Közel 2 perces hátránnyal a hatodik helyen állt. Hirvonen a másik
Imprezában a célbaérésért dolgozott, de a 8. hely egyáltalán nem jött
rosszul.
Szombaton az időjárás csavart egyet a power-gombon . Volt hó,
eső, jég, köd... igazi Monte-hangulat. A versenyzők az úton maradásért
küzdöttek, több-kevesebb sikerrel. Loeb számára azonban mindez mit sem
számított. Kinyomta a Xsara szemét is, olyan tempót diktált, hogy a
többiek csak kapkodták a fejüket. Estére már 1 perc fölé tornázta az
előnyét. De nézzük sorban az eseményeket.
Az első szakaszt baleset miatt megszakították, Vouilloz Peugeot 206-ja
keresztben elállta az utat, ezért a mezőny mögötte levő része átlagolt
időt kapott. A következő gyorson mindenki átszaladt, leggyorsabban
Loeb. A harmadikon viszont már ismét voltak kalandok.
Sainz nekicsapódott a jobb oldali sziklafalnak, otthagyva a jobb
első futóművét, így kiesett. Hasonló sorsra jutott Hirvonen is.
Grönholm pedig elsokallt egy kanyarban, de semmi sérülés nem történt az
autón, mindössze az időveszteség az, ami nem jött jókor.
A következő gyorsot a kivonult sok néző biztonsága érdekében szintén
törölték. Így aztán szombaton mindössze három értékelhető szakaszt
futott az élmezőny.
Ezeket Loeb mind megnyerte, kettőn pedig Duval a második időt
futotta. Itt lett érdekes az ő személye, mivel ezzel a teljesítménnyel,
és persze Märtin gyengélkedésével - amit a nem túl jól eltalált autó
beállítások idéztek elő - sikerült a második helyre lépnie a nap
végére. A két Fordos közé - a második és a harmadik helyen - 13
másodperc különbség nőtt.
Grönholm a már említett kicsúszásával rontotta a helyzetét,
lecsúszott a negyedik helyre. Loix viszont a reggeli kilencedik
helyéről a hatodikra küzdötte fel magát. A Mitsubishinél az egyes számú
cél a minél több versenykilométer megtétele lett. A sok kieső miatt
Panizzi mégis a hetedik helyen állt. Solberg tovább gyengélkedett, de
nem adta fel a dobogós helyezést, mivel a kiesők száma neki is
kedvezett. Az ötödik helyen, két perccel az előtte álló Märtin mögött
még joggal bizhatott a dobogóban, hiszen a vasárnapi négy gyors a
Montén még bármit kihozhat. Amit az is alátámaszt, hogy ebben a
pillanatban - szombat este - már csak 22 páros volt versenyben.
A vasárnapi célra még tovább fogytak. Az utolsó napon mar nem
történt semmi eget rengető . Malcolm Wilson, a Ford csapat vezetője
rászólt a fiúkra - Martin-Duval -, hogy ne merészeljenek rivalizálni,
mert mind a kettőjüknek be kell érni a célba. Így is tettek, csak
közben Martin azért lelépte Duvalt, szóval ő lett a második Loeb
mögött, Duval pedig a harmadik. Mint kiderült Loeb ismét
győzedelmeskedett a Montén. Csakúgy, mint tavaly, vagy tavalyelőtt, bár
akkor tiltott szervizelésért elvették tőle az eredményt. Így aztán az a
helyzet állt elő, hogy Loeb vezeti a pontversenyt, és a Ford a gyártók
versenyét.
