A tavalyi benzináras és autópályadíjas cikkek után, íme egy újabb „kalkulátoros” írás: ezúttal azért nyúztuk az excelt, hogy megtudjuk, drágultak-e az autók az elmúlt öt évben.
Mielőtt
elmerülne a cikk olvasásába, egy kis játékra kérjük Kedves Olvasónkat.
Válaszoljon az alábbi, nem túl kacifántosan megfogalmazott kérdésre,
csak úgy érzésre, zsigerből:
Az árkérdést több megközelítésből jártuk körül, hogy alapos
választ adhassunk. Sokféle adatra volt szükségünk, elsősorban is az
autók áraira, visszamenőlegesen. Igyekeztünk olyan modelleket
választani, amelyek 1999 januárja és 2003 decembere között szinte
változatlan formában voltak kaphatóak. Nos, ilyet nem sokat találtunk,
de a kiválasztott tíz autóról elmondható, az elmúlt öt évben csak
egy-egy frissítésen estek túl. Komolyabban egyedül az Audi A3
változott, de elképzelhető, hogy a modellciklus során a többi modellnél
is bővült a felszereltség, egy-egy öt éve még extralistás egység mára
már az adott szint alapfelszereltségének része. Ezt nagyvonalúan nem
vettük figyelembe.
Nem vettük figyelembe azt sem, hogy
a táblázatunkban szereplő modellek bizony meg is öregedtek az
elmúlt években: néhányat már le is váltottak közülük (Fiat Seicento,
Mitsubishi Carisma), néhányuk aktuális reinkarnációja pedig az igen
közeli jövőben várható (Golf, Astra, Skoda Octavia). A régebbi
fejlesztésű autók bizony valamelyest nehezebben értékesíthetőek, így ez
a tényező is negatívan befolyásolhatja az ártrendeket.
Először is nézzük névértéken a kérdést. A sima bruttó forintárakat
összegyűjtve azt látjuk,
az összes vizsgált modell drágult. Ugyanakkor azt is láthatjuk,
hogy a drágulás mértéke korántsem nevezhető drámainak.
|
A leginkább, 24 százalékkal, az árlistákon búvópatakként eltűnő
majd újra felbukkanó automata Golf drágult, ám a drágulás nagyját a
vizsgált időszak legelső évében szedte össze — ez akkoriban nyilván
valamiféle piaci pozícionálási manőver eredménye volt. A második
helyezett Fiat Seicento szép fokozatosan jutott el a mai, az öt évvel
ezelőttinél 23 százalékkal magasabb árig, persze még így is az egyik
legolcsóbb kisautó a piacon — amíg a Panda teljesen ki nem túrja.
Érdekes az Alfa 156 és a Skoda Octavia áralakulása. Az ötéves
adatokat alapul véve is az átlagnál jobban drágultak, de ha néhány
hónapot lecsippentünk a statisztikából, még nagyobb drágulást
figyelhetünk meg. Az Alfa 1999 januárja és 2003 januárja között 26
százalékot szedett össze, míg a Skoda 1999 augusztusa és tavaly
december között 30 százalékkal lett drágább. Mindkét márkánál jól
érezhető az imázsváltás, a forgalmazók igyekeznek a két márkát
egyre feljebb pozícionálni. Az Alfa árának további alakulásából
az látszik, hogy a tavaly januári összeggel kissé túl is lőhettek a
célon, hiszen a tavalyi év hátralévő részében a januárinál alacsonyabb
szinten stabilizálódott a 156-os ára, pedig még egy lehelletnyi
ráncfelvarrással fiatalodott is a modell.
Vegyes képet mutat a táblázat, ha
az árakat euróban adjuk meg. Ehhez az Magyar Nemzeti Bank
honlapjáról Excel-formátumban letölthető
árfolyamadatokat
használtuk fel. Annyit csináltunk, hogy az autók forintárát elosztottuk
az éppen akkor érvényes euróárfolyammal, majd kiszámoltuk, a 2003
decemberi euróár hogyan viszonyul az 1999 januári euróárhoz.
|
A hónapokra lebontott táblázatból látszana, hogy az egyes
forgalmazók milyen sebességgel érvényesítik kiskereskedelmi áraikban a
pénzpiaci trendeket, de mostani kalkulátorozásunknak nem ez a
célja.
Ha az 1999. januári és 2003. decemberi árakat pillanatfelvételként
tekintjük, az előző táblázatnál jobban látszik az egyes márkák
árpolitikája. Az Alfa és a Skoda az árlistával is imázst erősít, míg
más modellek forgalmazói „benyelték” az euró — a vizsgált időszak
elején és végén összevetve — 5,6 százalékos erősödését, és az autókat
az öt évvel ezelőttinél is kevesebb euróért árulják.
Magyarázat persze mindenre van: az Astra G 1999 elején még új típus
volt, árban alatta Classic néven megmaradt az F-széria, majd annak
végleges kivonásával lefelé pozícionálták a modellt (ld. a 2003 januári
és augusztusi értékeket). A Carisma — szerény véleményünk szerint —
inkább visszafogott értékesítési adatai miatt lett „olcsóbb”, hátha a
konkurrensekhez képest relatíve alacsonyabb ár több vevőt vonz.
Az Audi A3 esetében viszont mindenképpen árcsökkenésről
beszélhetünk, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy tavaly
decemberben már a jelentősen megújított változatot lehetett kapni.
De vajon hogyan alakult az autók ára a többi árucikkéhez képest? A
KSH minden évben készít egy összegzést, az úgynevezett fogyasztói
árindexet. Ebbe az élelmiszerektől kezdve a tartós fogyasztási cikkekig
és a szolgáltatásokig minden beletartozik. A
megfelő statisztikából az derül ki, 1999 és 2003 között a kumulatív árindex
32,9 százalékot emelkedett.
Az alábbi táblázatban azt számoltuk ki,
mennyibe kellene kerülnie egy-egy autónak, ha az átlagos
drágulás mértékében ment volna fel az ára a '99 januári árat alapul
véve. Ezeket a fiktív árakat a „2003 — kalkulált ár” sorban
láthatjuk.
|
Első blikkre világos, hogy az autók a többi termékcsoport átlagánál
kivétel nélkül kevésbé drágultak, hiszen a 100 százalékot
igencsak alulról nyaldossák a legjobban dráguló modellek is. Az
Astra és a Carisma vásárlóit reméljük örömmel tölti el, hogyha
választott autójuk úgy drágult volna, mint mondjuk a tejföl, akkor a
mostani ár több mint egymillió forint kedvezményt jelentene. Az A3-at
pedig egyenesen másfél millió diszkonttal kaphatjuk meg.
És végül a legizgalmasabb kérdés:
mennyit kell dolgoznunk egy autóért? Ehhez ismét a KSH-hoz
fordultunk segítségért, és megnéztük, hogyan alakult Magyarországon a
nettó átlagkereset. Sajnos 2001-es adatoknál régebbiekkel nem szolgált
a Hivatal, de sebaj, a keletkezett táblázat így is tanulságos. Az autók
neve alatt azt láthatjuk, az átlagfizetésért dolgozó magyar polgár hány
hónapi fizetéséből tudná megvenni az adott autót. Azt is kiszámoltuk, a
2001. januári és a 2003. decemberi érték százalékosan hogyan viszonyul
egymáshoz.
|
Ki hitte volna, mostanában bizony jelentősen, átlagosan negyedével
kevesebbet dolgozunk ugyanazért az autóért. Míg az ebben az
összevetésben kiemelkedően jól szereplő Mitsubishiért 2001-ben
Átlag Jánosnak
öt évet és négy hónapot kellett robotolnia, ma már alig több mint három
és fél éves fizetéséből megveheti. De még az ezen számítások szerint
legkevésbé olcsóbbodó Octaviát is csaknem egy évvel korábban
megengedheti magunknak.
Akárhogy is szavazott Olvasónk a cikk elején,
mindenképp jól tippelt. Szigorúan a forintárat figyelembe véve
minden egyes vizsgált modell többe kerül ma, mint öt évvel ezelőtt. Ha
viszont euróban számolunk, már három olyan autót is találunk, ami az öt
év alatt egyenesen olcsóbb lett.
Egy biztos: minden vizsgált modell,
ha nem is konkrétan olcsóbb, de feltétlenül elérhetőbb lett —
tegyük gyorsan hozzá, ez elsősorban nem a kisebb árréssel dolgozó
forgalmazók, sokkal inkább az öt évvel ezelőttinél kedvezőbb gazdasági
helyzet eredménye. Az autóeladások igazolják is a tételt. Míg 1999-ben
130 ezer új autót értékesítettek, addig 2003-ban ennek a számnak
legalább a másfélszeresét (a hivatalos adatok lapzártakor még nem
kerültek nyilvánosságra).
