Na, túl vagyunk a nehezén. A hétvégén lezajlott az
újkori rali világbajnokság első futama. Az Új-Zéland ralit
ugyanis a tavaly év vég felé felvázolt szabályok szerint bonyolították.
Ez volt az első ilyen, és nagyon-nagyon reméljük - biztosan többen
vagyunk így, ha más nem, a versenyzők biztosan egy véleményen vannak
velem -, hogy az utolsó is egyben. Minden velejáró szörnyűsége - pl.
korai ébredés és késői fekvés a versenyzőknek a délelőtti pályabejárás,
és délutáni versenyzés miatt - mellett azt el kell ismerni, hogy
rendesen megbolygatja a dolgokat. Valójában olyan dolog ez, mint amikor
valaki úgy kapcsolja be a HI-FI cuccát, hogy balról jobbra sorban
megnyomja a gombokat, és az utolsó pont a PLAY. Kikapcsoláskor, pedig
jobbról-balra teszi ezt, és mivel így a STOP az utolsó, ez sikerül is
neki. És e miatt a siker miatt lehetetlen meggyőzni őt arról, hogy ezt
nem így kell csinálni. Ezen a rali futamon is minden klappolt,
izgalmasan alakult a vége is, és az éves pontverseny is nyitott, de
szerintem senki nem fogja elismerni a fehér asztalnál, hogy ez nem
(csak) a hülye szabályaik miatt alakult így.
Nézzük először a tényeket. Közel 1400 km, belőle 400 gyorsasági várta
a mezőnyt, 23 szakaszra osztva. Már csütörtökön elkezdődött a verseny
két szinkronpályás gyorssal, majd öt sima szakasz zajlott pénteken,
ezután még kétszer a Super Special. Szombaton további nyolc, vasárnap
pedig még hat gyorsasági várta a srácokat. A teljes táv murvás
szakaszokon zajlott, a versenyt az elmúlt két évben (meg 2000-ben is)
Grönholm nyerte a 206 WRC-vel, a rekordot azonban Carlos Sainz tartja
négy győzelemmel.
A Peugeot csapat rögtön az elején megtalálta a helyét. Mexikóval
ellentétben itt már nem vergődtek műszaki gondok között. További
különbség, hogy Grönholm már Rovanperával volt csapatban, akit pont az
eredményszállítás miatt vettek be újra. A Super Special-októl kezdve
stabilan az élbolyban tartották a 307 WRC-ket. A második-harmadik
helyeken autóztak. Ez egyértelműen a szerelők-fejlesztők munkájának
eredményességét bizonyítja, akik még közvetlenül a szerdai Shakedown
előtt is lázasan dolgoztak a verdákon. A két versenyzőnek egy
panaszszava sem lehetett. Az ötödik szakasz után Grönholm már az első
helyen állt - Solbergtől vette át, aki nagyon bekezdett -, de a
hatodikon elnézett egy kanyart, és a kicsit szűk jobbosban felszaladt a
belső partoldalra, ami megdobta az autót. Oldalára billenve csúsztak
egy kicsit. A környéken állók visszalökték a kocsit a kerekeire, és
szerencséjükre tovább tudtak menni, csak éppen az első hely úszott
tova. A negyedikre kerültek. Kicsit később viszont Rovanpera vette át
az első helyet. Ebből estére ugyan második lett, de a lényeg, hogy a
nap végére mindkét Peugeot rettentően jó helyen állt, ilyen elég régen
volt már.
Solberg és a Subaru hatalmát már tapasztalhattuk idén, és a riválisok
is paráznak tőle. Nem volt ez másképp az Új-Zéland rali kezdetén sem. A
csütörtök esti két szakaszon lenyomott mindenkit, mint a bélyeget, majd
a pénteki első két gyorson is csak a hátulját láthatták az Imprezájának
(gyk: ez képletesen értendő). De aztán jöttek a Peugeot-k, és ez kicsit
lelohasztotta az ifjú titánt. Ez természetesen nem igaz, pusztán annyi
a valóság, hogy ez versenysport, s egyszer fenn, egyszer lenn. Péntek
este Solberg a második helyen állt, a befejező két Super Special előtt.
Az elsőt ismét megnyerte, a másodikon viszont Duval elékerült a Focus
WRC-vel, de mivel Rovanpera itt is kapott tőle, így a pénteki napot
Solberg zárta az élen. A másik Subarus, Hirvonen kicsit lassabban
nyomult, de az idei gyengus mezőnyben még így is a nyolcadikként
állt.
A Ford csapat itt mutatta be a Focus WRC 2004-es fejlesztését, de
egyelőre még nem látszott, hogy mennyivel ütőképesebb a tavalyinál.
Markko Martin másodikként kezdett bele a versenybe, és még ez is
kiválónak számít, mivel szinte pályanyitóként ő söpörte le az utat a
többieknek. Nem csoda, hogy Martin nem tudott az élen haladni, sőt,
közel 30 másodpercet gyűjtött össze az első nap végére. A másik Focában
Duval 50 másodperccel volt az első mögött, amiben kicsi itiner hiba is
közrejátszott (köszönet a szervezőknek, akik hajnalban íratják az
itinert).
Nem véletlenül hagytam a Citroёnt a sor végére. Mivel a Mitsubishi már
a második gyorson elektronikai hiba miatt elvesztette mindkét autóját
(egyáltalán nem szégyenlik, tudatában vannak, hogy sok még a munkájuk,
hogy az élmezőnybe kerülhessenek, a régi hírnévhez méltón szerepelni
pedig szinte egyenlő a lehetetlennel), a francia csapat maradt az
utolsó a gyártók versenyében, és nekik sem volt könnyű a napjuk. Loeb
volt a legelső az utakon, és ő még Martin előtt haladva takarított, így
képzelhetjük, hogy neki mennyire porosak voltak az utak, ha még Martin
is emiatt szívott utána. Szóval Loeb célja, mindössze annyi volt, hogy
minél kisebb hátrányba kerüljön, hátha a további napokon vissza tud
majd vágni. Pénteken az 5. helyen ment aludni, 48 másodperces
hátrányban az elsőtől (aki ugye Solberg volt). Sainz is hasonló cipőben
autózott, de ő már több mint 1 perces hátrányból reménykedett a
feltámadásban.
Szombaton aztán valamiért már nem ragyogott olyan fényesen Solberg
csillaga, bár első helyét görcsösen őrizte. Hiba nélkül, elég gyorsan
repesztett, ennek köszönheti, hogy nem nyomták le. Fél öt körül már
komolyan lehetett verejtékezni a norvég srác fan klubjában, mivel
Grönholm már négy gyorsot nyert aznap (Martin kettőt, Loeb egyet), és
közeledett Solberghez. Az utolsóra azonban Petter végre kiengedte a
kéziféket, és odapörkölt egy ötöst a Finn orra alá, így 20 másodpercre
hizlalta vissza előnyét az élen. Hirvonen ha lehet még visszafogottabb
volt szombaton, már 3 perces hátrányban állt csapattársa mögött, de még
mindig a nyolcadik helyen.
Ahogy az eddigiekből kiderült Grönholm szombaton rettenetesbe
kapcsolta magát. Ha figyelembe vesszük, hogy a pénteki oldalra
dőlésével közel 30 másodpercet szákolt be, akkor csak magát szidhatja,
ha elégedetlen a második hellyel. De nem a siránkozás töltötte ki az
idejét, nem a negyedik új-zélandi győzelem lebegett a szeme előtt,
hanem mivel a pontversenyben riválisnak számító ellenfelek mögötte
voltak, ezért a biztos célba érés, a lehető legtöbb pont megszerzése
foglalkoztatta. Ehhez azonban kellő idegességet okozott, hogy Martin
négy másodperccel mögötte lihegett a nyakába. Rovanperánál más volt a
helyzet. Néhány apró gumiválasztási hiba miatt a negyedik helyre
került, 45 másodpercnyire Solbergtől.
És végre előjött a Ford fejlesztéseinek bemutatója is. Martin két
gyorsot is megnyert szombaton, és minimális különbséggel Grönholm
mögött, a harmadik helyen állva fejezte be a napot. Duval kicsit
hátrébb Sainzzal csatázott. A 12. gyorson az előtte ködként lebegő por
miatt vesztesen jött ki a csatából és a hetedik helyen állva gurult be
az esti célba. A Citroёnes franciáknál kezdett felszínre törni az
aggodalom. A megszokottól eltérően egyáltalán nem voltak fölényben a
többiekkel szemben, sőt. Loeb például szombaton már több mint 1
percnyire volt az elsőtől, Sainz pedig a hatodik helyen állt, további
egy percnyire Loeb mögött. Szerintem egyértelmű, hogy a vadi új Xsara
WRC még finomításokat igényel. De az is lehet, hogy már a C4 WRC-vel
(ha lesz egyáltalán) foglalkoznak a fiúk, ezért nem marad idő a
Xsarára.
És eljött az utolsó embert próbáló nap is. Ahogyan azt már Mexikóban
is láthattuk a Subaru idei fejlesztése eléggé eltaláltnak sikerült. A
jövőben ezt úgy kell majd mondani, hogy "ahogy azt Mexikóban, és
Új-Zélandon láttuk", mivel vasárnap - az addigiakat további két
gyorsasági győzelemmel megfejelve - a versenyt Petter Solberg nyerte.
Bár mondhatnánk, hogy a Ford és a Citroёn is új autóval jött, valamint
a Peugeot is kemény átalakításokon dolgozott, ezek cseppet sem vonnak
le a Subaru sikerének erejéből, hiszen a válasz lehet akár az is, hogy
ők elsőre - vagy korábban - alkottak marha jót. És akkor még nem is
beszéltünk a kölcsönös vezetői hibákról (Grönholm 6 másodperc
hátránnyal végzett a második helyen). A pontverseny állása ezáltal
annyira nyitottá vált, hogy nincs is értelme semmilyen okfejtegetésnek.
Majd meglátjuk. És még Hirvonen is hozott pontot a Subarunak, így a
gyártók versenye sem lefutott játszma még.
Grönholm eddig megszerzett rutinja a szigeten, és a kilenc gyorsasági
győzelme - egyet egálban Solberg-el - most nem volt elég. A pénteki
borulás után visszatornázta magát az élre, annyira, hogy vasárnap
vissza is szerezte az első hely kulcsát Solbergtől. Királysága azonban
ismét pünkösdire sikeredett, mivel a következő gyorson megperdült, és
ismét elszállt az első hely. Tulajdonképpen örülhet, hogy ennyivel
megúszta és mindössze az első helyről kellett lemondania. Pontjai
nemcsak neki személy szerint, de a csapatnak is kellettek, mint
cukrosnak az inzulin. A csapatvezetők még Rovanperás döntésük miatt is
izgulhattak, de aztán nyugodtan dőlhettek hátra székükben, mivel nem
mondott csődöt a fiú. Eleinte még győzelmi remények is körüllengték, de
aztán be kellett érnie az ötödik helyezéssel, ami az érte járó
pontokkal nagyon is értékes.
A nyomás Markko Martin vállán az utolsó gyorson borzasztó volt.
Grönholm megperdülése után egálban állt vele a második helyen. És már
csak egy gyors volt hátra. Két út állt Martin előtt: megpróbál
bedurvítani, és harcba száll Grönholmmal, vagy visszafogja magát, és
elfogadja a biztosnak mondható harmadik helyet, ami elég megőrizni a
bajnokságban a vezető pozícióját. Hogy tudatosan ez utóbbit
választotta, vagy csak ez sikerült, már nem fog kiderülni. Ami biztos,
hogy az utolsó gyorsot Grönholm nyerte, 10-et adva Solbergnek, és 19-et
Martinnak. Nem is emlékszem mikor volt utoljára olyan vb-futam, ami az
utolsó gyorson dőlt el. A Ford erejét egyébként Duval szereplése is
bizonyítja, aki egy Super Special győzelemmel próbált hozzájárulni a
sikerhez. De ez aztán meglehetősen eltörpül a vasárnap bemutatott útról
lecsúszása -az egyik kerekét el is vesztette - mellett, mert ezzel meg
18 perces hátrányt gyűjtött össze. Erről jut eszembe, hogy Solbergnek
is volt ugyanitt kalandja, de ő megúszta egy kis kicsúszással, és
időhátránnyal.
A Citroёnnél most valószínűleg lázas munkába fognak, mivel az előző
három futamon - még az előző Xsara WRC-vel - utolérhetetlennek
bizonyultak, most meg alig találtak be a célba. Nem műszaki hibák,
hanem inkább lassúság miatt. Loeb a negyedik lett ugyan, de az egy
percnél is nagyobb hátrány, Sainz hatodik helye, és a több mint 3
perces hátrány magáért beszél. A helyezéseket a mezőny gyengeségének
köszönhetik (ez meg ugye másnak köszönhető), mivel mondjuk 3-4 évvel
korábban ekkora hátránnyal még az eredménylistára is alig kerültek
volna fel, nemhogy még pontot is kapjanak. Az azonban biztos, hogy így
viszont a pontverseny lesz elég sokáig nyitott.
