Jól indul ez a nyár is. Minden hétvégére jut egy rali verseny. A múlt
hétvégén OB volt, most meg VB, a törökországi futam. Itt murvás a
talaj, és a pálya még az ilyenek között is a legkeményebbekhez
tartozik. Ennek alapján mind a versenyzők, mind a csapatok, mind pedig
a szurkolók nagyon erős csatának néztek elébe a hétvége előtt. Már csak
azért is, mert az elmúlt években még az időjárás is gonoszkodott egy
kicsit. Az esőzés kiszámíthatatlan vízátfolyásokkal tört borsot a
versenyzők autójának kerekei alá. Ezzel a laza képzavarral vágjunk is
bele a részletekbe.
1236 rögös kilométer, 383 kilométer gyorsasági 17 részre bontva. Ez
várta a VB és a Junior - akiknek ez a harmadik versenye az idei
bajnokságban - versenyzőit is. A tavalyi győztes, Carlos Sainz idén is
ott volt és biztos, hogy a változás maximum az életkorában jelentkezik,
mert hogy ugyanolyan tűz ég benne mint eddig, az kétségtelen. A tavalyi
ezüstérmes Burns viszont hiányzik az idei bajnokságban. Tavaly
agytumort fedeztek fel nála és azóta kórházban is töltötte az idejét.
Navigátora, Reid elmondta, hogy nagyon sokat fogyott az elmúlt időben
és nagyon le van gyengülve. Bár nemrég hazaengedték a kórházból,
egyelőre még nem tud kiszállni az ágyából sem. Reméljük, hamarosan
felépül és láthatjuk még kagylóülésben a 2001-es világbajnokot.
Visszatérve a Török futamra: a szokásos csütörtök esti prológgal
indult a dolog. A szinkron pályán a két Focus WRC Martin és Duval - a
tavalyi harmadik helyezett - volt a leggyorsabb, pontosabban Sainz is,
mivel egált ment Duvallal, ugyanúgy 7 tizednyire maradtak le Martin
mögött mind a ketten. Péntek reggel azonban az idei év favoritja és a
VB pontverseny vezetője, Sebastien Loeb nem hagyott kétséget senkiben,
rögtön az élre állt a Xsara WRC-vel. Elsőként rajtolt, ami általában
hátrányt jelent a murvás futamokon, de a török futam ebben is más, mint
a többi. Az ottani nedves, sáros utakon sokkal inkább előny elsőként
menni, mint sokadikként.
Loeb a második gyorsot is megnyerte, ezzel némi előnyt tartalékolt
magának. Mert ezután mindig akadt valaki nála gyorsabb. Szerencséjére
ez nem ugyanaz a személy volt, hanem szinte minden gyorson más, így a
nap végére megmaradhatott az első helye. Persze ebben az is segített,
hogy a negyedik helynél sosem volt lassabb. Szóval mögötte váltakozott
a felállás. Még csapattársa, Sainz is nyert egy gyorsot, de nem tudott
tartósan ilyen gyors lenni, így a negyedik helyre jutott estére. A
Citroën-csapat nagyon elégedett lehetett.
Csakúgy, mint a Peugeot. Marcus Grönholm és Harri Rovanpera is
derekasan tolta a 307 WRC-ket. Nyertek is gyorsot mind a ketten.
Grönholm a ciprusi kizárás óta ész nélkül űzi a győzelmet, amit a
307-el még nem ért el egyszer sem. Most ismét úgy látszott, hogy megvan
rá az esélye, de az időkülönbségek alapján kellett volna hozzá Loeb
hibázása is. Annak ellenére, hogy Marcus az első nap tulajdonképpen
műszaki hiba nélkül tudott menni, és Loeb szinte egyetlen ellenfeleként
küzdött, közel 8 másodperces hátránnyal csak a második helyig jutott.
Rovanpera viszont sokkal szerencsétlenebbül járt. A difivel kínlódott a
harmadik gyorson, több mint egy percet hagyva maga mögött.
Szerencséjére pont szerviz park következett, és oly jól javították meg
az autóját, hogy a következő gyorsot megnyerte. A hátrány azonban sok,
így estére még mindig a hatodik helyen állt.
Loeb és Grönholm mögött pedig Petter Solberg a Subaruval. Ő nem
kezdett valami szerencsésen, mivel rögtön az első gyorson megperdült.
Aztán egy vízátfolyáson való áthaladáskor megsérült az Impreza eleje,
és mivel az összes hűtő-cucc ott van elhelyezve, lassítania kellett.
Nagyjából 30 másodpercet vesztett ezzel a mutatvánnyal. Ugyanitt,
ugyanígy járt Martin és a Mitsubishi-s Galli is. A nap végére
összességében egy percnyi távolságban volt a vezető Loebtől és ötven
másodpercnyire az előtte álló Grönholmtól, így sokkal inkább a háta
mögé kellett pillantgatnia, mivel Sainz csak hat másodpercnyire maradt
le tőle. A másik Subaruval Hirvonnen pont fordítottját adta elő, mint
Solberg. Ő jól kezdett és egy megperdüléssel törte meg a lendületet. A
hetedik helyre esett be.
A csütörtöki győzelemnél és a pénteki vízátfolyásnál már említett
Martinnak mindenképpen a pontszerzés kellett, hogy a szeme előtt
lebegjen. Enélkül ugyanis talán behozhatatlanul leszakadna az
élbolytól. A vízátfolyás húzta át számításait, itt ő 40 percet (!)
veszített, így tök utolsóként indult a mezőny nyomába... Csapattársa,
Duval - bár volt néhány meleg pillanata - nagyon elóvatoskodta az első
napot, az ötödik helyre futott be.
A folyamatos autófejlesztésben levő Mitsubishi csapat nem sok
pozitívumot róhatott fel a tesztnaplóba. Panizzi állandóan a
tökéletesítésekről nyilatkozik, ennek ellenére még mindig hatalmas űr
tátong a Lancer és a többi WRC között az eredménylistákon. Aztán a
negyedik gyorson Panizzi elé csúszott egy elektronikai probléma, ami
miatt fel is adta a versenyt. Galli a - már ismert - vízátfolyásnál 10
percet veszített.
Ennyi bőven elég lenne egy hazai OB futamra is, de ezek a fiúk még
csak az első napon voltak túl. Szombat reggel kilenc óra előtt néhány
perccel már ott túráztatták a motorokat az első gyors rajtjánál. Itt
Loeb nyomott egy kilencest Grönholm markába, így előnyét 16 másodpercre
növelte vele szemben. Aztán ebből el is vesztett a következőn 13-at,
és, hogy teljes legyen a kép, korai rajtolásért kapott még 10 másodperc
büntetést is. Grönholm ezzel átvette a vezetést.
Ez azonban nem taszította mély depresszióba Loeb-öt, gyorsan megnyerte
a következő két szakaszt - az utolsó kettőt pedig Solberg -, így este
ismét az élen állva gurult be a szerviz parkba. Sainz nyúzottan,
fáradtan fejezte be a szombatot. Negyedik helyét kétszer is
elvesztette. Duval és Rovanpera keményen támadta a korosodó matadort,
de aztán különféle gondok miatt visszakerültek mögé, így Sanyi
megtartotta az előző esti helyét.
Grönholm fejében kavarogtak a gondolatok a reggeli rajt előtt. Érezte
a győzelem ízét és tudta, hogy bár keményen kell harcolnia, nem
elérhetetlen, hogy végre a dobogó legmagasabb fokára tolja a 307 WRC-t.
De persze megint közbejött valami. Volt ugye az a korai rajt Loeb-nek,
amikor is végre átvehette Grönholm az első helyet, de aztán nekiszaladt
egy sziklának a 11-es gyorson. Olyan szerencsétlenül találta el, hogy
az felszakította az autó alját pont, a navigátor, Timo Rautiainen ülése
alatt. Ez kicsit kellemetlenül érintette Timo-t, és visszavetette
lendületéből. 15 másodperces lassulást jelentett ez az esemény, maradt
a második hely. A gondokat tetőzte, hogy a legutolsó gyorson Rovanpera
autójában megadta magát a váltó, így kiesett.
Előző este még azt mondtam Solbergről, hogy inkább hátrafelé kell
nézelődni, mert előbbre lépni úgysem sok az esélye. Aztán a szombati
elő gyorson Duval lelépte Sainzot, átvéve tőle a negyedik helyet, és
Solbergnek sokkal erősebben kellett küzdenie, hogy távol tartsa magától
a folyamatosan támadó belga srácot. Akkor tudott csak fellélegezni,
mikor Duval váltóprobléma miatt lemaradt tőle. Ekkor Petter azt vette
észre, hogy alig több mint harminc másodpercnyire van előtte Grönholm.
A versenyzők legnagyobb réme állt elé, a taktikázás: támadja
Grönholmot, vagy inkább menjen a biztonságra, és őrizze meg a harmadik
helyet, a vele járó tuti pontokkal? Az utolsó két gyors megnyerése arra
utal, hogy az előbbit választotta, viszont az időkülönbségek oly picik
voltak ezen a két gyorson kettőjük között - összesen talán 13 másodperc
-, hogy a helyzet nem sokat változott. A másik Imprezával Hirvonen
folytatta a harcot a célba érkezésért. Még egy helyet javított is az
előző napi eredményéhez képes, és hatodikként fejezte be a napot.
Már volt szó Duval váltójáról, vagyis annak hibájáról, ami miatt
elesett a belga fiú a Solbergtől megszerezhető harmadik hely esélyétől.
Kétpercnyi hátracsúszást jelentett neki ez a váltóbaj, és Rovanpera
kiesésével együtt az ötödik helyen állt így. Martin számára is jól jött
Rovanpera búcsúja, mivel bár a mezőnyben teljesen utolsó volt, a pontot
kapható pilóták között olyan helyre került, hogy a csapatának még
szerezhet pontot. Tehát elég célba érnie és nem volt hiába a részvétel.
Ez a 2004-es rali világbajnokság egyik legnagyobb vívmánya.
A Mitsubishinél nem sok változás történt. A SupeRally szabályok miatt
Panizziék ismét a pályákon voltak szombaton, de már nem számolt velük
senki. De tulajdonképpen eddig se számoltak velük. Galli viszont még
számított, mármint az eredménylistán, de a 11. helyezése miatt vele sem
nagyon törődtek a többiek.
A vasárnap reggel ugyanúgy nézett ki mint a szombat reggel. Loeb,
Grönhol, Solberg, Sainz. Sőt, a vasárnap este is ugyanúgy nézett ki.
Mert az utolsó napi négy gyorson már nem sok minden történt. Loeb
megszerezte az idei negyedik futamgyőzelmét, és ezzel további erőteljes
lépést tett a világbajnoki cím megszerzése irányába. Sainz negyedik
helyével és az érte járó pontokkal pedig a csapat erősítette meg a
gyártók versenyében elfoglalt első helyét.
Grönholm a legutolsó gyorsig vívott Loeb-el. A futam elején
panaszkodott az autó beállításaira, majd a padlólemez-szaggató szikla
tartotta fel, szóval lehet, hogy benne lett volna a győzelem, de ezt
már nem fogjuk megtudni. Ha nem is örömmel, de meg kellett elégednie a
második helyezéssel. Ami azt jelenti, hogy - egyelőre - a
világbajnokságban sem ő Loeb egyes számú ellenfele.
Hanem Solberg. Ő az egyetlen versenyző, aki az idei szezonban minden
versenyen szerzett pontot. Két győzelem, két dobogós helyezés, ennyi
kell, hogy az összetettben Loeb mögött - kilenc ponttal - a második
helyen álljon. A harmadik a most pontot nem kapó Martin, és csak utána
következik Grönholm. Amit még mindenképpen meg kell említeni a török
futammal kapcsolatban, hogy a Junior versenyben az első hatból öt
helyet Suzuki szerzett meg. Közéjük furakodott egy Citroën, mögéjük
pedig egy Opel Corsa, és egy Renault Clio került, nem is értek többen
célba. Az ő következő futamuk Finnországban lesz augusztus elején. A
nagyok is ott lesznek akkor, de nekik lesz még előtte egy argentin
fellépésük is.
