Ismét sztereó ralihétvége volt. Az egyik oldali érzékszerveimmel a finn vb-futam eseményeit követtem, a másik oldali ujjaimat a hazai - és picit nemzetközi - érdekeltségű Budapest-rali vénáján tartottam. Emiatt szombat estére már kicsit tikkeltem, vasárnapra pedig képtelen voltam összefüggő mondatokra. Így most megpróbálkozom a tőmondatos kronológiai újságírással.
A versenyzők majdnem mindkét futamnál pontosan tudták, mi vár
rájuk. A finneknél 1500 km, 357 km gyorssal huszonkét részre
szabva, három nap alatt. Itthon ennél sokkal bonyolultabb, és
áttekinthetetlenebb volt a helyzet még péntek délután is, mivel ismét
OB- és EK-futam zajlott némi nemzetközi érdekeltséggel. Mivel az EK
(Európa Kupa) futamain nem mehetnek WRC-k, A8 és H csoport, ezért ők az
OB (Országos Bajnokság) keretében csak szombaton száguldozhattak. Igaz,
ez nem volt piskóta: kilenc gyorsasági (3x3) reggel 7-től este 8-ig.
Vasárnap másik kilenc gyors reggel 6-tól délután 5-ig a mazochistáknak.
A két nap összesen 917 km, ebből 250 száguldásra kijelölt.
Pénteken kezdődött mindkét verseny. A finneknél már reggel belecsaptak
a lecsóba, nálunk csak este, a rakparti prológgal.
Finnországban a Tagai testvérek is bevetették magukat. Nagyon
készültek a versenyre, de sajnos csak három és fél gyorsaságit tudtak
menni. Emberes eséssel fejezték be a napot. Összekalapálták a Skoda
Octavia WRC-t, és a SupeRally-szabályok szerint szombaton ismét
elrajtolhattak. Sikerült ismét néhány gyorsaságit menni, de eltört az
egyik hátsó féltengely, és végleg feladták.
A hazai prológ háromórás népünnepéllyé változott. Szép sorban
rajtoltak az autók a rakparton felállított szlalompályán. Volt, aki
izomerőt bevetve tudott csak célba érni, de a többség látványos
csúsztatásokkal, gumicsikorogtatással hergelte a tömeget. 111 autó
végzett értékelhető eredménnyel, a leggyorsabb a bajnokságban a
harmadik helyen álló Turi Tamás lett (Skoda Octavia WRC).
A finneknél évek óta
hagyomány, hogy az északi származású versenyzők dominálnak, nem
volt meglepő, hogy az idén (eddig) gyengélkedő Peugeot milyen sikeres.
Az idei sikertelenség a ciprusi versenyen tetőzött, ahol a komplett
Peugeot csapatot kizárták, ráadásul a győztes helyről. Most is jól
kezdődtek a dolgok, az első gyorsot - az élen - közvetlenül egymás
mögött teljesítette a három 307 WRC, mind finn származású versenyzőkkel
a kormány mögött. Sorrendben: Rovanpera, Lindholm, Grönholm. Szóval
Grönholm hazai visszavágásra készült. Rovanpera nyerte az első három
gyorsot, aztán adott egy kis helyet Grönholmnak is, de végül a 6.
gyorson kiesett. Innentől állt Grönholm az élre.
És megnyerte az összes hátralévő gyorsot.
Nyomába egyedül Lindholm tudott lépni (aki az unokatestvére), és
17 másodperccel állt mögötte. A svéd futamon kapott először lehetőséget
a Fordnál Janne Touhino, és az ott bemutatott szereplés alapján most
ismét bizalmat szavaztak neki. Martin és Duval mellett így ő is kapott
Focus WRC-t. Martin az argentínai balesetéből még nem épült fel
teljesen, Duval meg a nem eléggé precíz itinerével és a nála sokkal
gyorsabb helyi menőkkel küzdött, így Touhino beváltotta a hozzá fűzött
reményeket. A negyedik helyen - Martin mögött - fejezte be a
pénteket.
Solberg a bajnokság második helyéről érkezett Finnországba. Ha
fogcsikorgatva is, de mindenképp jó eredmény kellett volna, hogy az
előtérben maradjon a verseny után is. Természetesen, ahogy az ilyenkor
lenni szokott, kiesett. A negyedik gyorson, mint Tagaiék. A csapatnak
maradt Hirvonen, aki jól is ment egészen a SuperSpeciálig. Itt leesett
az útról és ő is befejezte a versenyt. Subaru kihúzva a listáról.
A Citroënnél Loebot a már említett északi fölény, és az elsőként
rajtolóknak jutó úttakarítás is feszélyezte. A bajnokság vezetőjének a
hetedik hely jutott. Sainz tapasztaltabb is ezeken a pályákon - meg
mégiscsak 26 futamgyőzelmet mondhat magáénak, amit senki más. Köztük az
1000 Tó Rallye elnevezésűt, amivel ő volt az első nem finn versenyző,
aki finn futamot nyert. De ez már régen volt, most pénteken ötödik
lett.
A Mitsubishi és a Skoda ismét csak mutatóba jöttek. A Skodának
azonban jól jött ki a lépés, és Paasonen (gondolom finn) befúrta magát
a két Citroën közé. A másik két Fabia WRC kicsúszott az első tízből. A
Mitsubishinél pedig továbbra is adatokat gyűjtöttek az autóikról. Most
épp a kormányműhibákat tudták összeírni, de Sohlberg azért befigyelt a
9. helyre.
Szombaton is a finn futam kezdődött korábban. Míg nálunk a Salgótarján
környéki pályákat szántották a versenyzők, a vb-n 24, 33 és 40 km
hosszúságú gyorsaságikon izzadtak.
Nálunk Turi kezdett erősen, megnyerte az első három szakaszt.
Aztán az autóval történhetett valami, mert nagyon lelassult. A
szerviznél kijavították ugyan, de már hiába nyerte meg az utolsó két
gyorsot is, csak a dobogó harmadik helyére fért föl.
A bajnokicím-védő
Benik Balázs Focus WRC-je defektet defektre halmozott, meg
kellett elégednie a hetedik hellyel. A már futam győzelmet is szerző
Aschenbrenner Mitsubishije - a vb-s társaktól eltérően - ismét gond
nélkül működött. Stabil 2.-3. időket - sőt kétszer elsőt is - hozva az
ezüstérmet szerezte meg. Direkt húzom az időt... még egy kicsit... na
még... jó, elég. Az első helyre az előző futamot is - meglepetésre -
megnyerő Herczig Norbert futott be. Szerénytelenség nélkül bevallotta,
hogy mindez - csakúgy, mint az előző versenyen - a többi versenyző
műszaki problémáinak köszönhető, no meg annak, hogy ezek a problémák az
ő Octavia WRC-jét elkerülték. Szerintem azért van itt még más is...
Ezentúl érdemes lesz számolni velük.
A vb-n a két Peugeot egymás mögött repesztett. Aztán Lindholm
esett egy emberest, és befejezte a versenyt. Ezzel Grönholm mögött elég
tágas űr képződött, 30 másodpercnyire követte őt a második helyezett
Martin. Úgy tűnik, a 307 WRC kezd kialakulni. Igaz, Grönholmnak
becsúszott egy kettős váltócsere. Pénteken hangosnak találta és
lecseréltette, de szombaton vissza kellett rakni, mert a másik
elromlott. Nem fenékig tejfel az élet az ottani szerelőknek sem.
Martin még mindig nem hozta a megnyugtató formát, mégis erősen
kapaszkodott a Lindholm kiesésével megszerzett második helyéhez.
Touhino viszont teljesen befordult. Az előző napi királysága most
elszállt, és nem talált magára egész nap, így megelőzte őt mindkét
Citroën. Akik így a csapatnak is, és Loebnek is megnyugtató pontszerző
helyekhez jutottak.
Paasonen tovább nyomta a Fabia gázpedálját, mint korábban bárki.
Az autó ugyan még nem éri utol a többi WRC-t, de saját képességeit
maximálisan kiautózta. A hatodik helyen ért célba szombaton.
Gardemeister az előtte állók gondjaira támaszkodva mászott fel a
nyolcadikig, Schwarz pedig műszaki gondokkal küzdve hajtotta a sereget.
De még mindhárom autó versenyben van! Nem úgy a Mitsubishinél, ahol
Panizzi maradt egyedül, és ő is eléggé hátul.
Vasárnapra 27 autó maradt a hazai versenyen. A már említett
EK-dolog miatt sokan nem is indulhattak, de elég sokan voltak, akik
mehettek volna tovább, de nem akartak. Akik belevágtak, szerintem nem
bánták meg. A kis piros Bútorszállító Saxo keményen odapattintgatott az
egyetlen - nemzetközi érdekeltség miatt maradó - WRC-nek, sőt, még az
EK vezetését is átvette, mikor kiderült, hogy Spitzmüller nem tervezte
bele a hétvégébe a vasárnapi versenyzést.
Aztán meg is tartotta Bútor az első helyet, és természetesen az
OB-ban is megnyerte az A6-ot, így egy halom kupával és a 2004-es
bajnoki címmel mehetett haza. A korábbi hírek alapján valószínűleg
itthon már nem is fog indulni. De nemcsak náluk volt ilyen izgalom,
mindenki keményen megdolgozott a helyezéséért a kisebb kategóriákban
is. Az N2-ben például a tavalyi hatalmas fejreesést mostanra -
fizikailag-anyagilag - kiheverő Szabó Árpi is. A teljesen új építésű,
de változatlanul pókos Peugeot 106-al az első nap még tíznél is több
ellenféllel kellett megküzdenie.
Ebből vasárnapra hat maradt, majd szép lassan elfogytak.
Közben Árpi az élre lépett, és közel kétperces előnnyel vágott
neki az utolsó előtti szakasznak. Ahol elment a töltés, és tíz perc
késést okozott a javítás. Ezzel egy perc negyven másodperc eltűnt az
előnyből. Hátra volt még az újabb akksicsere és az út vissza
Budapestre. Koppra érkeztek az utolsó gyors színhelyére, a Budapest
Arénához. Az itteni csúszós egy kilométert is kibírta a Peugeot, így az
N2 aranyérmével tért vissza a több mint egyéves kihagyás után.
A finneknél vasárnapra négy szakasz maradt.
Grönholmot nem veszélyeztette senki és semmi, be is zsebelte a
győzelmet. Mögötte Martin végzett, aki a kutyaharapást szőrivel
gyógyítva, a versenypályán heverte ki a korábbi balesetét. A második
hely több, mint kiváló ebben az esetben. A két Citroën nem variált már,
remek helyeket szereztek, meg is tartották. Sainz harmadik, Loeb
negyedik lett. A további helyekre Touhino, Paasonen és Duval érkezett,
ahogy az a korábbi napok teljesítményének megfelelően várható volt.
Következő vb-futam két hét múlva, Németországban lesz, a hazai
szeptember elején, Pécs környékén.
