Ennek másik esete a Citroën visszavonulása. Sejtettem, hogy még
a franciák is okosabbak annál, mint, hogy a valag lóvé befektetésével
kifejlesztett C4 WRC - nem beszélve az egyéni és csapat vb-győzelem
után - csak úgy lehúzzák a rolót. Pedig a tél elején ez a hír is
felröppent, de már erről is tudjuk, hogy kamu volt. Marad a Citroën,
ahogy a Monte is. És ez így van jól.
Mert a Monte szezonkezdőnek kiváló verseny. Változatos időjárása így
rögtön a szezon kezdetén mélyvizet jelent a versenyzőknek. Akiknek
nemcsak a téli pihenő utáni visszarázódás okoz fejtörést, hanem a
soros csapatátrendeződéssel kialakult helyzet is, ha esetleg egy
teljesen új autóval is meg kell ismerkedni. Idén ez különösen így volt,
hiszen alig maradt versenyző a tavalyi helyén. Loeb, Grönholm és
Solberg maradtak (Citroën-Peugeot-Subaru), no meg a tavalyi sorozatban
csak vendégként részt vevő Mitsubishi és Skoda felállása sem nagyon
változott - ők egyébként idéntől már teljes szezont nyomnak -, de
rajtuk kívül mindenki más átigazolt, vagy nyugdíjba vonult (Sainz).
Így január vége felé a szokásos környezet fogadta ismét a ralistákat.
A környék unalomig ismert, az időjárás viszont a Montéhoz szokatlanul
enyhébben alakult.
Nem is tűnt nehéznek az 1357 km hosszú verseny, melyre a 8
különböző gyorsasági szakaszból összerakott 15 pályás, összesen 353 km
gyorsaságit tartalmazó eszeveszett száguldás vonzotta a nézőket.
Csütörtök este a hagyományos rajtceremónián 33 autó gördült át a
rajtdobogón. Mit mondjak? Sírni tudnék.
Ennél szánalmasabb mezőnyt még egy hazai bójatologató versenyen sem
látni. De legalább könnyen kezelhető az a maroknyi versenyző, aki
még él-hal a sportért, nem úgy, mint a sportág irányítói. Mert ne
higgyük, hogy a versenyzők miatt fogyatkozik évről évre a mezőny, és
nem miattuk fordulnak el sorra a rajongók, meg a támogatók a sporttól.
Ennyi elég is a szokásos év eleji siránkozásomból, inkább örülök még
ennek a csonka családnak is, mert lehet, hogy jövőre már csak kétsoros
hír lesz a 74. Monte-Carlo rali, és a rajta győzelmet arató
versenyzőpáros, akinek elég volt célba érni, hiszen egyedüli indulóként
ez is elég volt a győzelemhez.
Péntek reggel aztán elindultak a fiúk az idei 16 fordulóból álló
bajnokság legelső gyorsaságiján. Első helyről a tavalyi bajnok,
Loeb taposott a pedálra, és mindjárt egy megperdüléssel mutatta be a
jelenlevőknek, hogy az elmúlt évek során a Montén szerzett
győzelmei annyira rutinossá tették, hogy még ezt is megengedheti
magának. Lesz még több is, de nem szaladok előre. Lényeg a lényeg, a
napi négy szakaszból ezzel együtt (!) hármat sikerült megnyernie, egyet
engedett át Marcus Grönholmnak, pedig nem is a 307 WRC-s ember
izzasztotta őt, hanem saját vadiúj csapattársa.
A Fordtól jött
Duval szemernyi tiszteletet sem mutatott az öreg citroënes rókának
számító Loebbel szemben, de nem is ez a dolga. Ő volt az egyedüli,
aki lépést tudott tartani a világbajnokkal, estére harminc másodperces
hátránnyal a második helyen állt. Grönholm egyetlen szakaszgyőzelme nem
sokat tudott javítani a többi ötödik helyezésen. A harmadik helyre volt
ez így elég, de mindenestre biztató szezonkezdett az elismerten erős
Citroën-Loeb (és úgy látszik Citroën-Duval is) párosítással szemben. A
másik 307 WRC-ben Markko Martint üdvözölhettük, aki nem nagyon találta
helyét az új autóban. Haladt, haladt, de nem a tőle megszokott
tempóban. A hatodik helyet hozta össze pénteken, közel 40
másodpercnyire csapattársa mögött, aki viszont már több mint egy
percnyire volt az első helytől.
A Subarunál nem sok reményt fűztek a sikerhez, hiszen a megmaradt
egyes számú pilótájuk, Solberg sosem szerepelt fényesen a Montén. A sok
kiesés mellett legjobb eredménye talán a 2002-es hatodik helyezés. Új
társa, Sarrazin pedig még nem mondható túl rutinosnak WRC-ügyekben. Még
az autó sem állt mellé.
A pénteki napot szinte fék nélkül teljesítette, amit biztosan örökké
emlékükként kezelnek mind a nézők - akik előtt lepergett az életük
filmje mikor Solberg jött szembe és nem tudott megállni -, mind a
navigátora - aki többször is látta az előtte rémült arcot vágó,
félreugrani sem tudó nézők filmjét. A negyedik helyet szedték össze így
össze, ami nem nekik dicsőség, hanem ezt mutatja, hogy a gyári csapatok
mekkora fölényben vannak.
Sarrazin pedig gyári pilótaként élete első versenyén nem akart rizikót
vállalni. Ismerkedett az autóval, próbálgatta a nála is rossz féket, és
szépen átgurult a pályákon.
Szinte ugyanez játszódhatott le a Ford két teljesen új pilótájának
fejében is. Roman Kresta és Toni Gardemeister látott már rosszabb
napokat is kisebb csapatoknál, így az anyagi gondokkal küzdő Ford még
úgy is nagy előrelépés, hogy közelében sincsenek a korábbi dicsőséges
időknek. Gardemeister mindezek ellenére nagyon jó időket autózott a
Focus WRC-vel, amikkel rendes mezőny esetén még az első húszba se férne
bele, de most az ötödik helyen végzett az első nap. Kresta azt se
tudta, milyen autóban ül. A tizedik lett.
Véget ért a Mitsubishi tesztéve, így teljes erőbedobással
nyomultak. A hosszú fejlesztés ellenére vannak még gyerekbetegségek
a Lancer WRC-nél, amit Panizzi váltógondjai bizonyítottak. Ehhez jött
még a HANS küzdelme is. Ez olyan sisakrögzítő eszköz, amit a Forma
1-ben már használnak, a raliban idéntől lett kötelező a vb-futamokon.
Lényege, hogy a nyakat úgy tehermentesíti, hogy a vállhoz és az üléshez
rögzíti a bukósisakot. Panizzinak viszont gondot okozott, hogy így nem
mozoghat szabadon a feje, és nem látott be a kanyarokba. Mindezzel
együtt pénteken a nyolcadik helyen végzett. Rovanpera a másik
Mitsubishiben éledt új életre a tavalyi szánalmasnak mondható peugeot-s
mutatványa után. Azzal együtt, hogy ő egyébként is inkább murvamenő,
nagyon gyengén muzsikált az első nap. Több időre lesz szüksége, amit
aszfalton tölthet a Mitsuval, ha eredményes szeretne lenni.
A Skoda továbbra is töretlen erővel áll rajthoz újra és újra a
vb-futamokon. Egyes számú versenyzőjük, Armin Schwarz alatt rögtön
difiproblémával indult a Monte. A nap felén is túl voltak, mire a
szerelők a kezükbe kaphatták az autót, és kijavíthatták a hibát. A
másik Fabia WRC-vel a szintén újonc Alex Bengue kemény tanulással
töltötte az első napot. 1999-ben ült először versenyautóba a jelenleg
29 éves fiú, és bár a francia Peugeot 106 bajnokságban több mint
sikeresnek volt mondható, a WRC-t sem kellett sokáig tanulnia. A
szombat erre a bizonyíték.
Szombaton az időjárás továbbra is kiegyensúlyozottan jónak volt
mondható,
Loeb folytatta ámokfutását. Első pozíciója megingathatatlannak
tűnt. Mögötte Duval lett volna a fegyverhordozó, kinek második
helyéhez ugyanúgy örült volna a csapat, mint Loeb első helyének. Duval
azonban nem tudta befejezni a napot. A Toudon - Saint-Antonin közötti
szakaszon a nagy sietségben lecsúszott az útról, és autója jobb
oldalával nekiment egy villanyoszlopnak. Navigátorát, Stephane Prevot-t
elővigyázatosságból kórházba szállították, bár komoly sérülés nem
látszott.
A baleset során a mezőny hátralévő része átlagolt időt kapott, mivel
az útra dőlt villanyoszlopnál meg kellett állniuk.
Mindezzel együtt a második helyre így Grönholm, míg mögötte mindenki
eggyel feljebb lépett. Ezzel már nagyjából ki is alakulhatott volna
a végső sorrend, azt hiszem, sokan megelégedtek volna vele. Köztük
Martin is, aki továbbra sem érezte az új autót, és esélyét sem látta,
hogy Grönholm nyomába érjen, aki ugye páratlan tapasztalatokkal
rendelkezik már Peugeot téren.
A Fordnál belenyugodtak, hogy egyelőre kiaknázatlan maradt az autó
aszfaltos tudása.
Gardemeister még nem tudja, csak tanulja, hogy nagyobb százalékban
használja ki autója erejét. Ennek ellenére azt vette észre, hogy
alig 15 másodpernyire van Grönholm mögött. De szednie kellett a lábait,
ha ezt tartóssá szerette volna tenni, mivel Solberg plusz 10-ről
lihegett a nyakába. Kresta feljebb került a hetedik helyre, de a nap
végén megütötte a Focus WRC futóművét, és minden erejével azon volt,
hogy büntetés elkerülése mellett beérjen a szervizparkba.
Solberg autóján szombat reggelre megjavították a féket, és ahogy már
említettem, ezután nem is ment rosszul. Terve Gardemeister megelőzése,
és így a harmadik hely megszerzése volt. Sarrazin lecsúszott az útról
ugyanazon a szakaszon ahol Duval is kiesett. A Superally szabályoknak
megfelelően tovább mehetett, de a hatodik gyors utáni minden egyes
szakaszon a leggyorsabbnál 5 perccel rosszabb időt kapott. Panizzi
pedig megszabadult a HANS által okozott lelki töréstől, és még a
váltója is megjavult (nem magától), így a nyolcadik szakaszon
bemutathatta, mire készült oly régóta a Mitsubishi. Megnyerte a
gyorsaságit! Ezzel az ötödik helyre léptek, és még nincs vége.
Rovanpera sajnos a közelükbe sem ért. Szeme előtt már a murvás vagy a
havas futamok lebegtek. Majd ott megmutatja_
És elérkeztünk Bengue emlegetett bizonyítékához.
Alig néhány éves autósport múltjával élete első gyári vb-csapatában
és -versenyén szakaszgyőzelmet ért el. Skodával! Egy cseppet sem
csorbítja a sikert, hogy Loebbel osztozik az elsőségen, mivel Duval
baleseténél Loeb is átlagolt időt kapott. És ugyanezt megtette a
következő gyorson is, ahol csapattársa, Schwarz esett hatalmasat -
kórház lett a vége. Szóval a Skoda és Bengue is haladt felfelé az
összetett listán.
Vasárnap aztán minden eldőlt. Loeb zsinórban harmadszor nyerte meg a
versenyt, ez gondolom nem is volt kérdéses az eddigiek alapján. Egyedül
Duvaltól kellett félnie az elején, de ő kiejtette saját magát.
A Xsara továbbra is iszonyat gyors, így másnak nem sok esélye
volt a győzelemre. Loeb mögött azonban égszakadás, földindulás. Az
eredménylista elején sosem látott nevek következtek. Ez elsősorban a
nézői sorrendalakításnak köszönhető, mi eddig csak a hazai futamokon
volt ismert, szerencsére ott is csak régebben.
Arról van szó, hogy
a Grönholmmal nem szimpatizáló nézők valószínűleg havat hordtak az
útra, ami váratlanul érte a nagy sebességgel odaérkező versenyzőt,
és az út szélére húzódva megütötte a futóművet egy sziklában. Nagyjából
öt percet töltött az autó javításával, ami után be tudta ugyan fejezni
a futamot, de az ötperces hátrány már mindent eldöntött. Ugyanitt,
ugyanezen a hóhalmon Solberg is elcsúszott, de ő szerencsétlenebbül
járt, nem is tudott továbbmenni. Így történt, hogy a második helyre
került Gardemeister, aki ezzel a Fordnak is nem várt örömet
szerzett.
És nem ez volt az egyetlen szenzáció. A szombati szakaszgyőzelem
szárnyakat adott Panizzinek, aki így egészen a harmadik helyig repült.
Nem is emlékszem már, mikor volt utoljára a Mitsubishi dobogón.
Persze megint előjön az a gondolat, hogy a 24 célba érkezőből álló
mezőnyben ez talán mégse akkora durranás.
Szinte minden csapat második pilótája alvósan autózott. Duval
kiesett, Kresta ugyan a 12. gyorsot megnyerte, de ez már nem segített:
a nyolcadikként végzett. Rovanpera ugye nem érzi annyira az aszfaltot
se, meg a Mitsubishit se, így sikerei még váratnak magukra. Úgy
látszik, Martin ismerkedése a Peugeot-val még eltart egy darabig. Nem
is tudom, mit csináltak a télen_ Most becsúszott ugyan negyediknek, de
szerintem nem mindig lesz ilyen szerencséje. Sarrazin a Subaruval jól
kezdett, de aztán a hatos gyorson bemutatott kicsúszásával elszálltak
esélyei: 4. lett.
Egyedül a Skoda csapatnál igaz a fordítottja. Náluk az első
versenyző, Schwarz esett ki, Bengue - a második - pedig
szakaszgyőzelmekkel a hóna alatt, meg egy kicsúszással a kilencedik
lett. Következő mutatvány a svéd rali lesz. Reméljük, bár nem hisszük,
több résztvevővel, február elején.
