A DTM az idei év legkiélezettebb versenysorozata, legalábbis ami a pontokat illeti. A tavalyi évad első két helyezettje, Mattias Ekström és Gary Paffett van versenyben a bajnoki címért. Versenyről versenyre ragadják el egymástól a vezető helyet, egyik sem tud meglépni a másiktól. A holland futam előtt Ekström vezetett egyetlen pontocskával.

hirdetés

A kvalifikáció
Óriási meglepetéssel kezdődött a DTM nyolcadik menete, az
időmérő nagyon érdekesen alakult. Ekström csak a hetedik legjobb időt
produkálta - nem ehhez szoktunk -, csapattársa, Tom Kristensen volt a
leggyorsabb. Häkkinen csak a tizenegyedik időt autózta, és ezzel pont
lemaradt a super-pole-ról. A super-pole rendszer ismét bizonyított.
Ha van rá mód, hogy a kvalifikációt a nézők számára is érdekessé
tegyék, hát ez az. Az edzésen kialakult sorrend rendesen
átformálódott. A négyszeres DTM bajnok, Bernd Schneider, a maga 41
évével könyörtelenül maga mögé utasította a fiatalokat, a csoda azonban
nem ért véget ennyivel. A két bajnokjelölt körideje csak a negyedik és
ötödik helyre volt elég, ugyanis a DTM-ből jövőre kivonuló, vagyis fél
gőzzel, visszafogott költségvetéssel dolgozó Opel két pimasz pilótája,
Marcel Fässler és Heinz-Harald Frentzen be tudott furakodni a nagyágyúk
elé.

A DTM 8. futama, Zandvoort, augusztus 28.

A rajt, ha csöndesen nem is, de balesetmentesen zajlott le.
Schneidernek sikerült megőrizni a pozícióját, és elsőként fordult el.
Frentzen szintén jól jött el, megcsípte a második helyet, csapattársát,
Fässlert azonban Ekström is megelőzte. A 2. kör elején Schneider,
Frentzen, Ekström, Fässler, Paffett, Abt, Stippler, McNish, Kristensen,
Reuter volt a sorrend, de
Paffett hamar megelégelte megalázó ötödik helyét, és megelőzte
Fässlert. Schneider meglógott, és Frentzen is lőtávolon kívül volt,
Ekström azonban lassabb volt Paffettnél, aki
módszeresen ledolgozta a hátrányát, és a negyedik körben már támadta
riválisát. A hetedik körben Schneider kezdte meg a kerékcserét, így
Frentzen ideiglenesen átvette a vezetést. A tizedik körben Reuter és
Häkkinen hosszas harc után összeütközött, de folytatni tudták a
versenyt.

A 12. körben Frentzen, Ekström, Kristensen, Tomczyk, Capello,
Schneider, Paffett, Margaritis, Fässler, Abt a sorrend, de a vezető
trió még nem volt kinn a boxban. Először Ekström állt ki, két körrel
később Kristensen, a tizenhetedik körben pedig végre Frentzen is
kijött. Schneider elé tudott visszajönni, de Paffett ekkor már előttük
volt, hiszen a 15. körben
Schneider és Capello viaskodott egymással, mindketten
kicsúsztak, a brit versenyző pedig mindkettőjüket megelőzte. A
tizennyolcadik körben Schneidert és Aiellot is boxutca áthajtásos
büntetéssel sújtották a versenybírók. A huszadik körben másodjára is
megkezdődtek a kerékcserék, és a 25. körre újra tisztán látható volt a
sorrend:
Kristensen vezetett, mögötte Tomczyk, de ők még csak egyszer voltak
kint,utánuk Paffett, Ekström, Frentzen, Fässler, Green, Spengler,
Abt és Schneider.

Kristensen a kiállása után az ötödik helyre tudott visszajönni, és
egyre tört előre. Fässler derekasan küzdött, de a 38. körben nem bírta
tovább, és a veterán dán versenyző elvette tőle a negyedik helyet.
Tomczyk boxkiállásakor Paffett átvette a vezetést, és egyre távolodott
Ekströmtől. Frentzen harmadik helyét sem fenyegette veszély, és ez így
is maradt a verseny végéig.
Paffett zandvoorti győzelmével újfent visszaszerezte vezető helyét a
bajnokságban, ezúttal Ekström a második, igaz, csak egyetlen sovány
ponttal.