Tizenhárom és fél hónapja gyűlnek az autókritikák, rémtörténetek és
tündérmesék, szervizértékelések, hibalisták a Totalcar magazin
Népítélet rovatában. Kedves Író
Olvasóink : köszönjük szépen a lelkesedést és a szorgos munkát!
Eddig tizenöt és félezernél is több autókritikát fogalmaztak meg és
töltöttek fel hozzánk, 16,2 millió karakter terjedelemben szóltak
általánosságban autóikról, 2,8 millió karakterben gyűjtötték össze a
hibákat. Ez összesen mintegy 1900 darab átlagos hosszúságú cikket
jelentene magazinunk teszt rovatában, ami munkanaponként egy
megjelenéssel számolva csaknem nyolc évre elegendő olvasnivalót jelent.
Borzongató.
És hogy ezt a jubileumi örömhírt miért nem negyvenkét napja közöltük?
Hát mert kitaláltunk valamit, hogy érdekesebb legyen a dolog. Korábbi
elemzésünkszerint
2005 decemberéig a
Citroen C4 tulajdonosok alkották az ítélkezők legelégedetlenebb, a
Honda Jazz-esek pedig a legboldogabb csoportját. Arra gondoltunk,
kapja meg két tulajdonos keresztbe egymás autóját egy próba erejéig. Na
persze nem valóban egymásét, hanem kértünk két tesztautót az
importőröktől. A szervezés némi időt vett igénybe.
A jelenlegi első és utolsó
Legutóbbi ítélethirdetésünk óta sok víz
lefolyt a Dunán, sőt, sok ki is folyt belőle. Azóta számos
felháborodott, ugyanakkor rendkívül elégedett C4-tulaj korrigálta
az arányokat, igaz közülük sokan igen kis futásteljesítményű
autókra büszkék. Majd elválik. Mindenesetre ma, cikkünk
publikálásakor a már minimum 15 ítéletet kapott autók közül a
leggyűlöltebb a 2000-től gyártott
Peugeot 607 , a legszeretettebb pedig továbbra is a
Jazz . A C4 időközben a 61 soros listán a 58-ik helyre
kapaszkodott fel. A lista végét a
Peugeot 307 és a
Alfa Romeo 147 tölti ki.
A C4
"Szia, Nóra", mondtam a Citroen Hungária igen kedves, zaklatott
sorsára soha rá nem szolgált PR-munkatársának. "Szeretnénk kérni egy
C4-et, mert azt találtuk ki, hogy egy Jazz-tulaj, a Népítélet szerint
választásával legelégedettebb autós megkapná egy hétre, mint azt a
kocsit, melyet leginkább gyűlölnek a gazdik, és utána megkérdeznénk,
mit tapasztalt, hogy tetszett neki."
És alig telt el másfél hét, alig kellett kétszer-háromszor
megerősítenünk, hogy igen, tényleg ezt akarjuk, és nem, nem kell félni
tőlünk, máris megkaptuk az időpontot a tesztautóra.
Ugyanazt az 1,6 literes, 110 lóerős, háromajtós dízelt sikerült
hosszas győzködések árán újra megszereznünk, melyben szerkesztőségünk
tagjai korábban rettenetes áramütéseket szenvedtek, Winkler kolléga
pedig sikertelenül próbálta elhelyezni CD-it. Újraolvasva
a cikket nem is
csodálom a CH főnökeinek húzódozását.
Citroen C4 VTR 1,6 HDI
Fekete, háromajtós VTR. Sportos,
izgalmas külsejű, jól felszerelt, szép alufelniken gonoszul lapuló
autó. 1,6 literes Ford-PSA fejlesztésű dízelmotorja remek
konstrukció, takarékos és elég erős, nem csoda, hogy belepakolták
például a
Volvo S40-be, a
Peugeot 407-be és a
Mazda 3-ba
is. Megy, mint a veszedelem, nehéz elhinni, hogy nincs kétezer
köbcentis.
Teljesítmény 110 LE/4000
Nyomaték 240 Nm/1750
0-100 km/h 11,2 s
A vég 192 km/h
Ár 5,4 millió forint
A Jazz
A Hondánál más jellegű problémába botlottunk.
Nagyon jól fogy a Jazz, már az összes tesztautót is eladták, nem
tudják, hogyan tudnának felszabadítani egy kocsit egy hétre. Végül a
Honda Hungary egyik munkatársa alól húzták ki egy hétre az autót, nem
is akármilyet: egy 1,4 literes, minden földi jóval felszerszámozott,
fokozatmentes automata váltóval szerelt jószágot.
Honda Jazz 1,4 ES CVT
Világosszürke, ötajtós kis ékszer, a
kategóriában nagyon nívós felszereltséggel. Az 1,4 literes a Jazz
nagyobbik motorja a kettő közül, 83 lóerejével azonban csodákat ez
sem tud művelni az 1143 kilós saját tömeg terhe alatt.
Különlegessége a kettős gyújtórendszer. A fokozatmentes váltó
gombnyomásra hét fix áttételt is felkínál, a kapcsolás F1-stílusú
fülekkel a kormányról zajlik. Teljesítmény 83 LE/5700
Nyomaték 119 Nm/2800
0-100 km/h 14,5 s
A vég 160 km/h
Ár 3,9 millió forint
A boldog Jazz-tulaj
Horváth Péter 1976-ban született, egyidős az
Apple Computerrel (és mellesleg velem is). Péter feleségével
Szegedről költözött a fővárosba, majd újkeletű kisgyermekükkel
továbbmigráltak egy dunántúli faluba, mostanában a családfő innen
ingázgat be Budapestre szoftvert, méghozzá játékprogramokat
fejleszteni. A falusi házon volt mit felújítani, mielőtt beköltöztek,
így az autóválasztás szempontjai között nagy betűkkel, aláhúzva
szerepelt a viszonylag nagy belső tér. Tavaly júliusban befizettek egy
3,08 milliós listaárú 1,2-es Jazzre. Autójáról Péter
itt nyilatkozik . Itt meg egy másikról:
- Július? Akkor már volt Népítélet; nézted autóvásárlás előtt?
- Nem, nem, de akkor volt a
kisautó-összehasonlító teszt , azt néztem, jó is volt, mert pont a Swift és a Jazz között
dilemmáztunk. Azért nem a Swift lett, mert abban lényegesen kisebb a
hely.
- Milyen autóid voltak korábban?
- A Jazz előtt egy 1,4-es automata váltós Renault Clio, azelőtt
egy Suzuki; mármint anyáméké volt, de én használtam.
- Ezeknél jobb a Jazz?
- Jobb, jobb, fényévekkel. Erősebb is, meg hát minden szempontból
jobb.
- A C4 milyen volt? A motorja hogy tetszett?
- Szerintem kiváló. Nagyon jó. Azt tudom mondani, hogy
amikor mentünk vele hárman, itt az M1-es emelkedőjén simán ment
160-170-nel. Jól gyorsult, ugrott, lehetett vele előzni, nem volt vele
probléma. Jó az útfekvése, nagyon tetszik, bátran lehet menni a
kanyarokban is. Nagyon stabil, jobb, mint a Honda. A fogyasztása pedig
remek.
(A 600 kilométeres próbán 6,1 liter jött ki Péternél a 160-okkal meg
a gyors kanyarokkal.)
- Ergonómiai problémák? Valami, ami máshogy van, mint ahogy neked
jólesne?
- Egy-két bosszantó dolog van, például hátul az ablaküveg
osztása. Ha belenézek a tükörbe, a képet pont félbevágja az a csík; jó,
látom hátul az autókat, de hogy ki ül benne, azt már nem. A
gyereküléssel kicsit szenvedtünk, amikor beraktuk hátra; hogy elférjen,
előrébb kellett tolnunk az ülést.
- A Jazzben ilyen nincsen?
- Nem, á, nem. Oda simán befér. De mondjuk jó, az ötajtós, ez meg
csak három.
- Ettől függetlenül a hely ugyanannyi az ötajtós C4-ben is. Mi van
még?
- Az átlátszó központi kijelző tetszik. Az nem tetszik, hogy oda
kellett volna mindent rakni. A fogyasztást nézem, ott keresem, és idő,
amíg rájövök, hogy itt van. Ez, hogy háromfelé kell mindig figyelni...
A fordulatszámmérő viszont jó helyen van a kormány mögött. Ja, és
sajnálom, hogy nincs középen könyöklő.
- A Jazzben van?
(Nevet) - Nincs, ott sincs.
- Külső dizájn? Valami, ami megragadott?
- Tetszik. Csinos. Főleg az eleje nagyon szép. A szomszédok is
nézték, kérdezték, hogy új kocsid van? Mondom nem, csak kölcsönbe;
mondták, hogy szerezzek nekik is.
- Az otthoniak mit szóltak hozzá? A feleségednek mennyire
tetszett?
- Editnek is tetszett a kocsi. Tetszett, nem merte vezetni, néha
mondta, hogy lassabban egy kicsit, de kényelmesnek találta ő is.
Egyedül a babaüléssel volt gond. Hátul szokott ülni a gyerekkel, a
gyerekülés mögöttem szokott lenni, de most helyet kellett cserélniük,
hogy előretolhassák az első ülést.
- A kicsi (másfél éves) nem vette észre a változást?
- Nem, suhantak a fák gyorsabban, mint szoktak, de ennyi.
- 5,4 millió. Mit mondasz?
- Sokallom. Ötmillió forint fölötti kocsi: nem ér ennyit
szerintem.
A boldogtalan citroenes
Sipeki úr nős, épp a tisztességben őszülés esztendeiben járó
ötvenéves építőipari mérnök, két felnőtt gyermeke van. Saját magasépítő
cégében dolgozik, gyakran német megrendelésre. Autóját két üzemmódban
használja: vagy a fővárost szeli át budai, peremvárosi lakásától
Boráros téri irodájáig és vissza, vagy pedig az országutakat,
sztrádákat rója a munkák helyszínéhez. Hetente kétszer-háromszor megy
vidékre, ilyenkor napi 5-600 kilométer kerül az órába.
Összegezzük csak:
műszaki ember, németek veszik át a munkáját. A német megbízó
időnként azt mondja neki: hibátlan pénzért hibátlan munkát vár. Csoda-e
hát, ha nem tér könnyen napirendre afelett, ha egy gép
cserbenhagyja?
Sipeki úr és a Citroenek
Sipeki József nevét jól ismerik a
Citroen Hungáriánál.
Elsőként egy Picassót hordott vissza rendszeresen, olyan
apróságok miatt, hogy spontán eldurrant az oldallégzsák,
pittyegéssel túlmelegedést jelzett a számítógép, ha ment a klíma, a
lengéscsillapítók túl hosszúra hagyott rögzítőcsavarjai pedig a
rossz magyar utakon belevertek a karosszériába. Zörgött a váltó, a
szerviz súlyokat aggatott a bowdenre, amik viszont verték a
karosszériát.
A C4-gyel is volt gond bőven.
Hősünk főként a forma miatt választotta a C4-et, egy Lagunát
számíttatott be a vételárba, a különbözetet készpénzzel
egyenlítette ki. Az üzlet tavaly augusztusban köttetett, a végső
lökést a Citroen látványos árengedményei adták a vásárláshoz.
Az 1,6 literes HDI-motoros, SX felszereltségű, ötajtós szépség
rögtön egy kellemetlen és egy kellemes meglepetéssel is
szolgált: februári gyártású volt, viszont a megrendelt 90
lóerős helyett véletlenül egy 110 lóerős, menetstabilizálós
változatot szállított a szalon. 4,3 millióért tehát egy erősebb, de
kissé túltárolt autót kapott. Három-négy nappal a vásárlás után a
kereskedő telefonált, hogy jaj, mekkora hiba történt, be kéne
fizetni a diffit - viszont ekkor már kezdődtek a bajok is, Sipeki
úr pedig úgy gondolta, csak akkor fizet, ha megcsinálják az
autóját.
A részletes hibalistát az
ítéletben megtalálják, csak nagy vonalakban:
a klíma kondenzvize 1000 km után elárasztotta az utasteret.
12 000 km után hátsó lengéscsillapító, és egy motortartó bak
cseréje. 20 000 km: turbójavítás, lendkerékcsere,
kuplungcsere, a tükör fűtése se jó, de azt nem tudják
megjavítani.
A legidegesítőbb hibát magam is megtapasztalhattam. Az autó bal
eleje felől 1800-2500-as fordulatnál kuplungolásnál valami surrogó
mechanikus zörej érkezik. Ez az, amiről a Citroen nem tudja, mi.
Szerintük ez belefér: hanghatás, oszt jóvan. Viszont akkor a
fekete C4 tesztautó ugyanezzel a motorral-váltóval miért nem
produkálja? Egy biztos: így az autó alighanem eladhatatlan, én
biztos nem venném meg. Sipeki úr ügyvédhez fordult, a vita jogi
mederben folyik tovább.
A sok főfájást okozó C4 után most Sipeki úr a megbízhatóság egyik
ikonját, a Honda Jazzt használhatta egy hétig.
- Mik voltak az előző autóid? (Bizony, Sipeki úr felajánlotta a
tegeződést - a szerző)
- Hát végig tudom mondani az összeset. Egy
Skoda S100 volt a legelső autóm, 1978-ban. Aztán volt ezerötös
Polski Fiat ,
Kispolszki , ezerötös
Lada , aztán volt egy
Citroen AX ,
Mercedes 124-es , 230-as automata. Utána hosszú ideig bérautó volt,
mindenféle,
Ford Mondeo ,
Peugeot 406 ,
Volvo S40. Aztán jött a
Picasso,
Renault Mégane ,
Renault Laguna és a
C4-es.
- Szép lista. mitől fogynak nálad ennyire az autók?
- Sokat megyek. sokat megyek, 100 000 kilométer körül pedig
lecserélem őket.
- Nézzük a Jazzt. Hogy tetszett?
- Összességében tetszett. Nem igazán országúti autó, az én
céljaimnak nem igazán megfelelő, mert a motorja egy kicsit gyenge.
Előzéseknél voltak problémák, pedig egyedül voltam benne. Városi
autónak viszont ideális. Látvány alapján kisebbnek gondolja az ember,
de belül egész nagy és kényelmes.
- Futómű?
- A futóműve abszolúte tetszett, szerintem sokkal jobb, mint a
C4-é. Sokkal jobb a kanyarokban.
- Érdekes, fordítva is megvolt ugyanez az eredmény.
- Nekem egy futómű akkor jó, ha csöndes, elnyeli az úthibákat, a
C4 rettenetesen hangos.
(Szerintem is - a szerző.) Minden repedésen borzasztó hang
jelentkezik, a Jazz ennél szerintem lényegesen jobb. És belül sem zörög
semmi, ez egy masszívan, precízen összerakott autó.
- Mi nem tetszett?
- A beltérben volt hellyel-közzel pár dolog, ami nem tetszett.
Például a rádió. Ez nekem egy kicsit túl, túl... túl bóvlis.
- A minősége, vagy a látványa?
- A látványa. A kezelhetőség rendben van, amit tud, az is bőven
elég.
- Ergonómiai jellegű probléma nem merült fel?
- Nem, nem. Annyi, hogy a fék kicsit túl nehéz volt, nagyon
erősen kellett nyomni. A Citroené jobb. De lehet, hogy ez csak
megszokás kérdése.
(Később Péter is kipróbálta az autót. Azt mondta, a teszt-Jazz fékje
tényleg kevésbé volt hatékony, mint az ő autójában. Szóval eseti gond -
a szerző)
- Az automata váltó hogy tetszett?
- Városban nagyon tetszett, kényelmes. Országúton picit szokni
kell. Nekem soha nem volt ilyenem, négysebességes hagyományos automatám
már volt, de az másképp működött.
- Használtad a kézi funkcióját?
- Kipróbáltam, igen. (Nevet) Teljesen felesleges, de jó játék.
- A fogyasztás hogy alakult?
- Néztem a fogyasztást, de szerintem ez nem reális.
- Miért, mennyi?
- Nekem tíz litert fogyasztott, de ebben volt olyan, hogy hétfőn
mentem másfél órát a dugóban, aztán szerdán egy órát.
- Összesen hány kilométert mentél?
- Háromszázat.
- A Citroen menyit szokott fogyasztani hasonló körülmények
között?
- Csúcsforgalomban nekem a legtöbb, amit csak városi használatban
fogyasztott, az olyan nyolc liter körül volt a karácsonyi ácsorgásban,
de az sem volt annyira kedvezőtlen, mint ez a mostani csúcs.
A végső ítélet
Mi is lehetett volna az utolsó kérdés, mint az, hogy kéne? Nem
kéne?
- Péter, ha megkaphatnád ezt a kocsit a Jazz helyett, de nem
adhatnád el, ezzel kéne járnod innentől kezdve, cserélnél-e?
- Az automata Jazzt mondod?
(Most én nevetek) - Nem, nem, a Citroent.
- Hát, nagy dilemma.
(Fejvakarás, tűnődés, homokóra, a fiatal programozó feje felől
határozottan hallom, ahogy beindul a processzor hűtőventilátora. Végül
sóhaj, a felelősségtudat legyőzi a 110 lóerőt.)
- Ha ötajtós lenne, akkor azt mondom, oké. De háromajtósra nem
cserélném. Nem. Nagyon számít az, hogy hogyan pakolom be a gyereket,
meg hogy ülünk be hátra.
- Sipeki úr; ha nem vesszük figyelembe a Citroened hibáit, azaz
tegyük fel, hogy tökéletesen működik, elfogadnád-e helyette a
Jazzt?
- Ezzel a motorizáltsággal, így nem. De csak a motorteljesítmény
volt kevés. Egy Honda Civicre valószínűleg elcserélném.
- Milyen lesz a következő autód?
- Francia kilencven százalék, hogy nem, esetleg egy Renault, mert
a Renault-val nincsenek rossz tapasztalataim. De most arra hajlok, hogy
kipróbálok egy japánt. Sőt, kettőt: kellene egy kisebb autó a nejemnek,
egy nagyobb pedig nekem.
- Lehet, hogy a kisebb egy Jazz lesz?
- Lehet, bár a feleségemnek a formával még barátkoznia kell. Nem
is a külsejével, inkább a belső kialakításában voltak idegen dolgok.
Lehet, hogy már idősek vagyunk hozzá?
Megjött a kedve? Írjon ítéletet!
Ön is pórul járt? Vagy a magáéval
minden rendben?
Írja meg tapasztalatait a Népítéletben, hogy legközelebb még pontosabb képet kaphassunk a
magyar autópiac helyzetéről. Ez a tízezer ítélet rengeteg, de
tapasztalatból sosem elég.
Ne feledje:
a jó ítélet őszinte és objektív. Nem a márkbaráti vitatkozás
eszköze, hanem tapasztalatgyűjtésé. Írjon őszintén a a saját
autójáról, ne minősítse másét. Csak az igazság segít jól
választani.
