hirdetés

A kvalifikáció

A Le Mans-i pálya szinte az egész mezőnynek új volt, senki sem
tudta, mi fog történni. A csapatok sem gyűjtöttek még sok tapasztalatot
itt, így az időmérő edzés előtt rengeteg volt az ismeretlen, csak
két dolog volt majdnem biztos: hogy Tom Kristensen lesz a
leggyorsabb, és hogy Vanina Ickx lesz a leglassabb. Az egyik
feltevés beigazolódott, az első szakasz után Vanina valóban utolsó
lett, így hatodmagával kiesett, és nem folytathatta a kvalifikációt. A
2004-es autók mellett Alesi és Mücke esett még ki. A második
szakaszban, ahogy várható volt, robbant a bomba.
A nyolc gyári versenyzőből három kiesett, köztük volt a
bajnokjelölt Bernd Schneider is. Frentzennek technikai problémái
voltak, először a motorral, aztán a váltóval, így ő már nem tudott
előrébb kerülni, a 14. helyen kvalifikálta magát. Mattias Ekström
autóját nem tudták igazán jól beállítani, így a svéd pilóta tizedik
lett Bernd Schneider mögött, aki a forgalomra is panaszkodott, és saját
bevallása szerint hibázott is. A gyáriak mellett két 2005-ös Audi A4 -
Abt és Kaffer -, valamint egy 2005-ös Mercedes – Margaritis – jutott be
a kvalifikáció utolsó szakaszába.

A harmadik szakaszban Kristensen kiment a pályára, azonnal futott
egy iszonyatosan gyors kört, majd bement a boxba pihenni. Egyedül
Spengler tudta megközelíteni, de úgy tűnt, jobb időre már nem futja a
kanadai pilóta erejéből, mígnem
a kvalifikáció legvégén Spengler valahol talált még egy-két
tizedet, 0,032 másodperccel megverte Kristensent, és megszerezte a
pólpozíciót. Häkkinen lett a harmadik, Green a negyedik, Tomczykot
meglepetésre mindhárom 2005-ös autó megelőzte.

A DTM kilencedik futama

Bruno Spengler remekül kapta el a rajtot, Kristensen annál kevésbé.
Az első kanyarban a kanadai pilótát Green és Häkkinen követte,
az Audi dán sztárjának még a negyedik pozíció megtartásáért is
küzdenie kellett. Az első kör eseményei egyszerre váratlan
fordulatot vettek. A tévénéző csak annyit láthatott, hogy alkatrészek
röpködnek szanaszét, autók törnek és forognak, és mindenki megy, amerre
lát, kavicságyon, füvön át. Természetesen bejött a biztonsági autó,
majd a sokadik lassításra a kép is összeállt nagy nehezen.
Ekströmtől, Stipplertől és Laudától kellett búcsút venni, az ő
autóik nem élték túl a káoszt. Bernd Schneider sem járt jól, a nagy
kavalkád közepette elhagyta ő is a pályát, és csak utolsónak tudott
visszajönni. Ekkor Spengler, Green, Häkkinen, Kristensen, Tomczyk, Abt,
Scheider, Margaritis, Kaffer, Frentzen volt az élen a sorrend. Az
ötödik körben indult újra a verseny, és az öreg elindult. Jött, csak
jött felfelé, végül egészen az ötödik helyig jutott.
Bernd Schneider idén megállíthatatlan volt. Most már matematikai
esélye sem maradt az üldözőknek, kimondhatjuk fehéren, feketén: az öreg
ötödszörre is elhódította a DTM-bajnoki címet, s ezt vélhetően még a
legvérmesebb Audi-drukkerek sem sajnálnak majd tőle, annyira
megérdemli.

Cool Bernd! Ach ja!

Az élen sem sokat változott a sorrend. Kristensen a verseny
kétharmadánál megelőzte Greent, így végül harmadik lett, az élen autózó
Spengler pedig rajt-cél győzelmet aratott. Mika
Häkkinen beváltotta ígéretét, és dobogóra állt. Ismét
bebizonyította, hogy tud ő gyorsan menni, ha úgy jön ki a lépés. Alesi
végül a tizenegyedik helyen végzett élete nagy versenyén, hazai pályán.
A Mercedes dominált az idei szezonban. A bajnoki cím már az övék, és a
második helyet is jó eséllyel megszerezhetik, ha így folytatják. A DTM
utolsó versenyét Hockenheimben rendezik, október 29-én.
Már nem Bruno Spengler lesz az üldöző, Tom Kristensennek kell majd
küzdenie a második helyért. A dán pilóta három pontos hátránnyal
várja az utolsó futamot, és nem lesz könnyű dolga, Spengler, amióta
megnyerte élete első DTM-futamát, szárnyakat kapott.