Volt ott minden, bevásárlószatyor-barna Wartburg 353-astól Ferrari 330-ig, közte meg a teljes autóskála harminc-hetven évvel ezelőttről. És persze egy motorcsónak. Aki szórakozni indult, április 13-15. között az I. Oldtimer Expón kapta a legtöbbet az 1200 forintjáért.
A huszonegyedik század embere már egyáltalán nem lát a szemével.
Csak a fényképezőgépével. Az
Oldtimer Expón
minden látogató folyamatosan valami képrögzítő kütyüt emelt a magasba:
ki kétszázszor háromszáz pixeles retro fényképezős mobilt, ki
Nikon D2H-t
termosznyi teleobjektívvel, ki pedig Hi8-as Sony videokamerát. Régi
gépek néztek farkasszemet új gépekkel, autófényszórók üvegburái
mindenütt objektívek frontlencséiből tükröződtek vissza, a human touch
háttérbe szorult. Persze, ha már nem az övé, mindenki legalább a képét
szerette volna hazavinni a kedvenc autóinak, és sokgigás memóriakártyák
korában ezt valamennyivel, akár alkatrészenként is megpróbálhatta.
Szinte ezt is lehetett - a
Vasúttörténeti Park
hatalmas, bal oldali csarnokában olyan szellősen elfért a százötven
körüli autómennyiség (csak saccolás), hogy egész jól meg lehetett őket
nézni minden oldalról.
Pedig ez komoly mennyiség. Olyan sok vén autó volt,
amennyi egyszerre még sohasem szerepelt egyszerre
veteránjármű-kiállításon Magyarországon. Inkább nem sorolom fel,
mik voltak azok, akik nem tudtak elmenni, nézegessék a képeket, akik
ott voltak, úgyis végigmazsolázták mindet. És valószínűleg nálam sokkal
alaposabban. Én ugyanis, izé... Fotóztam.
Mindenesetre a rendezvény
színvonala, mérete, nyugateurópaisága egészen mellbevágó volt.
Akárhogy is kerülgetem a benyalást, el kell ismernem, hogy a
Chronoswiss Classicet, a
Mercedes-Benz Classic Csillagtúrát , a
Mister Classicet bevezető, tehát
a profi veteránversenyzést meghonosító Noszvai András és csapata, a
Chronomoto a versenyek után ebben a statikus műfajban sem bírt
mellényúlni.
Majdnem minden ismert veterános ott volt az expón: Varga Jenő,
Valker Viktor, Berdó Levente, Szegvári Viktor, Pásztor Tamás, Muczán
Gábor, Török Gábor, Sárvári Zoltán... Nem sorolom tovább a neveket,
csak jelezem, hogy régi gyűjtőnek, restaurátornak,
oldtimer-versenyzőnek egyformán fontos volt az ottlét. Őket egyébként
arról lehetett megismerni, hogy a látogatókkal ellentétben nem
fényképeztek, hanem beszélgettek. Kint a parkban a szokásos
vasúttörténeti parkos dolgokat lehetett művelni: ment a sínautó, a
kisvonat, aki akart, dízelmozdonyt vezethetett vagy ugrálhatott a
légvárakban.
What's up, oldtimer?
?
OP
Csalóka szó az
oldtimer. Szemre angolul van, angolul is ejtjük, pedig
német jelentésében használjuk, amikor veteránautót értünk alatta.
Angolul nem autóra, hanem emberre vonatkozik: az
öreg harcos vagy
öreg szivar stílusbeli megfelelője. Angolul a veterán
autó
classic car, azon belül pedig korától függően
veteran ,
brass ,
vintage ,
pre-War és
post-War .
Az egy nagy és több kicsi lacikonyha azonban csak az Expo idejére
települt a parkba. Mi a családdal közepes elvárásokkal a nagyot
választottuk.
A tűzdelt májat nem sütötték át eléggé, teljesen véres volt a
közepe, a hagymás burgonyában mintegy fűszerként szénné égett
legyeket kerülgettünk a villával, viszont a pulykamell alapú rablóhús
után a legmarconább veteránautó-nepper is megnyalta volna a tíz
ujját.
Meg aztán vasárnap volt
oldtimer-aukció is. A kiállított húsz valódi veteránautó
szinte mindegyikének olyan magasra tették a kikiáltási árát,
amennyit optimális esetben valami monumentális balek talán megadott
volna érte egy beszívott pillanatában. Ezért egy sem ment el. Nahát,
érdekes.
Viszont egy harmincas évekbeli, restaurálandó pedálos lemezautót
bőven százezer forint fölött ütöttek le, és az erősen hiányos,
1940 körüli Csepel 100L kismotor, hátsó kerék, sárvédő nélkül 1,6
millió forintért talált új gazdát. Magyarázza a magas árat, hogy az
igazán barázdás arcú szakik is csak összesen két ilyenről tudnak
Magyarországon. De azért mégiscsak egy rozsdás, alig pár kilós, Komár
moped-szerű dolgot kell elképzelni, még ha magyar és lemezvázas is.
Ennyiért meg volt makulátlanra restaurált, B oszlop nélküli Opel Rekord
C kupé. Hm.
Jövőre állítólag még nagyobb, még színesebb, még gazdagabb, még
szagosabb lesz a II. Oldtimer Expo. De így is jó volt. Mindenesetre jól
teszik, ha gondolnak rá: jövőre nagyobb memóriakártya kell a gépbe.
További cikkeink
