„Fél-, egy-, sőt, kétmilliós akciós ár!” – üvölt az audiovizuális reklámból és az óriásplakátokról. „Beszámítási kedvezmény, ötszázezerrel többet adunk a használt autójáért!” – tromfol a másik. Ugye ön sem képes ellenállni a csábításnak?

hirdetés

Soroljam még a hasonlókat?
Flottakedvezmény, már egy autóra!* Akciós THM, csak 3,99
százalék*! Luxusautó havi harmincezerért!* Bevezetési kedvezmény, csak
nálunk!* Kifutó autók, soha vissza nem térő alkalom!* Raktári készlet
kiárusítása, jelszó: "potom pénzért"!* Last minute!* First minute!*
Sőt, middle minute!*

(*Ideképzelhet egy tetszőleges, de biztosan lelombozó tartalmú, a
figyelem felkeltését célzó szöveghez képest maximum egytizednyi
betűméretű, legalább 600 karakterből álló szöveget.)

A vevő meg csak kapkodja a fejét, számolgatja a pénzét, izgul, le ne
maradjon. A hirdető nem kockáztat túl sokat. Ma azt mondja az
érdeklődőnek,
vegyen most, holnap drágább lesz. Persze aligha lesz drágább, de
(remélhetőleg) kevés az olyan önsorsrontó, aki az áru hazacipelése után
még körülnéz kicsit, hol tudta volna olcsóbban megvenni? A lelki
nyugalomhoz az kell, hogy tudjuk, jól vásároltunk, további egy
százalékért az eladó földig tolt gatyában átkozta volna el a percet,
amikor szóba állt velünk.

Az akciós ár ugyanolyan kötelező elem az autós hirdetésekben,
mint a borotvareklámban a nyilvánvalóan epillált képű szépfiú széplány
általi simogatása, vagy a fogkrém-promóciókban magát eladó fogorvos
(muhaha, a legjobbat ajánlja, hogy ne legyen neki soha többé dolga, és
elmehessen kolduló barátnak). Nehéz is értelmes dolgot kitalálni,
minden marketingelemet ötször elsütöttek: van már térd-, boka-,
függöny- és üléshuzatlégzsák, kezdőknek szánt törpében vadorzó
turbómotor, az unalmas családi autókat gyártók meg a F1-ben
vitézkednek.

Azért
egy-két notórius akciózót kiemelnék. Nem mintha bajom lenne a
márkákkal vagy a típusokkal, sőt, egyiket-másikat kifejezetten a
legjobb vételnek tartom a kategóriájában. Például a
Skoda Superbet.
Az 1,9-es dízelből minden kereskedőnek volt pár utolsó vissza nem térő
lehetősége. Aztán egy hónap múlva megint akadt néhány hirtelen áron
alul eladó, és így megy már évek óta. Persze nem a központi honlapon
találjuk az öt egész egy-két tized milliós ajánlatot, hanem vagy a
kereskedő sajátján, netán titkos összekacsintás után, csak úgy a
prospektusra ráfirkantva az árat. A kacagtató az egészben, hogy nem
ritkán az Octaviánál olcsóbban lehetett így hozzájutni a szép nagy
batárokhoz.

Ez alkalmi ügyeskedés, elnézhető
a Citroën taktikájához képest. Ők aztán az összes autójukat akciós
áron kínálják. Egy kivételével, a
C6-oshoz nincs
nyilvánosan hirdetett kedvezmény (amely a pazar tartalommal együtt is
úgy ötmillióval van az eladhatósági küszöb fölött). A többi? C1: -200,
C2: -460, C3: -300, C4: -1 millió, és így tovább, akár kétmillió
forintig. Természetesen a haszongépjárművekre is.

Vajon hogy csinálják? Nagyon egyszerűen.
Kell egy virtuális árlista, amit úgy állítunk össze, hogy a
rentábilis eladási árat még kihirdetése előtt megszorozzuk 1,1-1,3-del.
Aztán pedig teletoljuk a médiát kedvezményhirdetéssel. Pedig a Citroën
üzletpolitikája inkább innovatív, mint az ehhez a fegyverhez ragaszkodó
„egy típust 10 évig a piacon tartunk” konzervatívé. Így a valóban
előnyös tulajdonságok ecsetelése helyett egyetlen témára herdálják el a
teljes marketingbüdzsét.

A Suzukit nem szabad kihagynunk. Régóta megkerülhetetlen tényező a
magyar piacon, sokáig az is marad. Jó is ez így, inkább egy Swifttel
adósodjunk el 120 hónapra, mint egy kétszer annyiba kerülő akármivel.
Egy baj van csak velük, hogy
képesek két évvel a kampány lecsengése után elővenni ugyanazokat a
reklámokat. A tévében most megint Swiftek versenyeznek egy olyan
városban, ahol csak Suzukival járnak (és a csaj még mindig egy
strigulával le van maradva), aztán a sosem öregedő két hülye horgász
kalandjai az értelmiségi szaloneladóval, meg ilyenek.

És a százszor elsütött poén: félmillióval magasabb beszámítási ár
használt autójára. Nemrég még a Fabiát akarták ezzel az ócska, átlátszó
trükkel eladni, hát most meg nem rákapott a Suzuki? De komolyan,
van, aki elhiszi, hogy merő jótékonyságból a piaci ár felett veszik
be a szutykát? Hölgyek, urak, benne van az árban, mint tartalék!
Alkudja le kényelmesen, ha meg nem hajlanak rá, vegyen mást,
megérdemlik. Isten bizony mondom, ismerek olyat, aki azért fizeti két
éve a biztosítást-súlyadót, meg vizsgáztatja buzgón a sosem (!)
használt öreg csotrogányát, mert „egyszer jó lesz beszámíttatni”.

Itt az új
Mondeo, de annyira
friss, hogy még meleg az ülés Winkler után a repülőgépen, amellyel az
első nemzetközi próbára vitték. A szalonban statikus bemutatópéldány
áll, tesztautó, egyáltalán próbakör majd akkor, ha lesz belőle egynél
több. Ár viszont van. Pontosan úgy kialakítva, mint egy vadonatúj, most
megjelent, vagyis érdeklődéssel várt modellhez illik. Drága, de idén
így is vinni fogják, mert újdonság.
És mit súg a kereskedő az érdeklődő fülébe a dízelmotoros, automata,
fullos felszereltségű változatról beszélgetve? „Ha érdekli, 14%
flottakedvezményt tudok felajánlani, két hónapos szállítási
határidővel.” Kész, kidobott legalább félmilliót a főnöke, több
tízezret a saját pénzéből, mert alkudott volna a vevő, de hogy ennyire
nem számított, az is tény.

Egy általános jelenségről szeretnék még egy-két szót mondani.
Ez az akciós kamat. Tegyük fel, lenne pár tízezer svájci
frankocskája a párnacihában. Nem is egy Harpagon, hogy soha ne akarná
elkölteni, autóra gyűjtötte. Közben bombázzák a hirdetésekkel, hogy
ennyi meg annyi kamatot fizetnek, csak tegyék már be a biztonságos
bankba. Ehhez képest az autó forgalmazója kisebb THM-mel fejeli meg a
tőkét, mivel most akciós kamattal veheti meg a vágyott
személygépkocsit.

Na most a finanszírozó hülye vagy direkt ki akarja fosztani a
részvényeseit, hogy olcsóbban adja a hitelt, mint amennyi kamatot
fizet? Ugyan már. A forgalmazó/márkakereskedő volt szíves a hasznából
némi előtörlesztést, kamathozzájárulást fizetni, a hiszékeny áldozat
ezt szépen megette.
Tragédia nincs, csak ha véletlen elszállna a forint, mert akkor
a csábító frankhitel hirtelen igen sokba fog kerülni. Főként mivel a
vételár, vagyis a tőkeösszeg magas volt, nem kedvezményt kapott, hanem
gyanús, a szerződésből ki nem olvasható üzelmek zajlottak a bank és az
eladó között.

A félreértések elkerülése érdekében szeretném leszögezni, hogy az
alkudozást nemhogy kínos vagy gyűlöletes dolognak tartanám,
ellenkezőleg. Egész cikksorozatot szenteltem neki, hadd soroljam fel:
alkudozási alapok ,
le a zsíros kamattal! ,
vásárlási mesterkurzus és a
folytatása.
Attól viszont óva inteném, hogy könnyelműen bedőljön a magas listaárral
és - ennek következményeként - szédületes kedvezménnyel dolgozó
kereskedők csábdalának.
Legyen megfontolt, hallgassa meg a konkurenciát is, és ha
egyébként azt venné, tudassa vele, mennyiért vinné el. Legfeljebb
visszafelesel, hogy „nem kedvezményt árulok, hanem autót”.