Versenyzési szempontból a Trabant alapvetően jó konstrukció, nagyon
könnyű, rövid, fordulékony. Csak a gyárilag 26 lóerős kétütemű motor
legfeljebb tötymörgésre jó. Komoly tuningkitekkel (hangolható
rezonátordob, 3 felömlős henger, erősített forgattyúsház), esetleg
ezres Wartburg-blokk beépítésével tették vérmesebbé, akkor meg a
gyengécske váltó - vékonyka féltengely problémájával szembesülünk.
Erősítsük nagy pénzért, de hiába, mert mi lesz a keresztlaprugós
felfüggesztéssel? Elég reménytelen küzdelem.
Versenyzési szempontból a Zsiguli–Lada alapvetően jó
konstrukció. A négyhengeres blokkban óriási tartalékok rejlenek, akár
160 lóerőig fel lehet piszkálni. A
VFTS-sel
komoly versenysikereket értek el. Futóműve egyszerű, erős anyagokból
készült. De van, aki túl nehéznek gondolja a jórészt acél kasznit,
hosszúnak a tengelytávot. Mi lenne, ha a hátrányokat félredobnánk, és
mindkettő előnyös tulajdonságait egyesítenénk?
Ez forgott Tajti István fejében is.
Végzettségét tekintve autószerelő, foglalkozását nézve bádogos:
egy percig sem kételkedett, hogy meg tudja csinálni. Kövessük a
folyamatot lépésről lépésre.
Autónk padlója eredeti Zsiguli. Így nem kell a futómű és a motor
felfüggesztési pontjaival küzdeni, minden a helyén marad. Egy apró
megoldandó kérdés azért akadt:
a tengelytáv kereken 40 centivel hosszabb a Trabanténál. Ezért
két félbevágott donorból készült járművünk alja, valahol középen
összetoldva. A hegesztést laikus észre sem venné, simán hihető, hogy
gyárban készült. A futómű alkatrészeinek rikító színeivel még inkább
kiemelték a különleges megoldást. Minden gyönyörű tiszta, a hídból sem
csordogál az olaj a szokott módon.
Az önhordó szerkezetű autó padlólemeze felépítmény nélkül a saját
súlyát sem bírja el. Mivel a Wartburggal ellentétben a Trabant önhordó,
csak azt kellett megoldani, hogy találkozzon a Zsiguli padlólemeze az
ettől megszabadított Trabi karosszériájával. A doblemezek, a küszöb, az
első váznyúlványok, mind hosszas farigcsálás eredményeképpen
illeszkedtek egymáshoz. Rendkívül precíz munka,
a vastag hegesztési varratok kivételével meg nem mondanánk, hogy nem
így tervezték. Köszörüléssel lehetett volna csinosabb illesztéseket
produkálni, de ezzel gyengült volna a szerkezet, illetve az időigényes
munka is nyilvánvalóbban dokumentált.
A motortér pazar látvány. Az őszinte autók korát idézi, amikor
még nem kellett fekete műanyaggal rejtegetni a pőre technikát. A
hosszirányú elrendezés szellős helyet hagy a szerelőnek. Mindennek
megvan a helye, szemből nézve bal oldalon a két kéttorkú 40-es
Dell'orto, természetesen nem csúfítják légszűrők, 4 csillogó tütén
(tüte: általában krómozott, tölcsér alakú légszívó tölcsér) szívja a
natúr levegőt. Alatta a leömlősor lapul, a másik oldal a gyújtásé.
Elöl, mint rendesen, a hűtő, külső részén két külön kapcsolható
pótventilátorral. Minden a helyén, még csak nem is passzentosan: mindez
azért döbbenet, mert a Trabantban ugyanitt a vacak kéthengeres kétütemű
árválkodik, egyedül a tankot sikerült mellépasszírozni, a piromániások
alkalmi mulatságára.
Az üzemanyag a csomagtartóba szerelt eredeti tartályból jön, nem
kellett helyet hagyni a kempingfelszerelésnek, mint annak idején. Az
utastér sem komfortos túrázásra készült, felét vaskos csövek foglalják
el, a két minimalista kagylóülést gátfutók mozdulatával vehetjük
birtokba.
Kárpit nincs, zaj ellen a bukósisak véd. A műszerfal viszont
inkább ladás, kellenek a visszajelzők a fordulat, vízhőfok
ellenőrzésére. Az egyetlen luxustartozék a fűtőtest. Mégsem igénytelen
az összhatás, hisz belül minden versenyautó ugyanilyen csupasz.
A motor hangos hörgéssel jelzi, hogy kicsit különbözik a
szériakiviteltől. 1300-as, ezek 70 lóerőt tudnak gyári állapotukban. A
két olasz karburátor, a 316-os vezérműtengely fokolható lánckerékkel,
45-ös helyett 60-as átmérőjű kipufogórendszer, végén gázgyorsítós Proex
dobbal
nagyjából 100 LE-re viszi fel a teljesítményt. Kis fordulaton
szaggatott köpködést hallunk, pörgetve ércesen zeng, nem lóg ki egy
szlalomverseny indulói közül.
Ahol kötelező a hátsó hajtás és a
sperrdifi
Fura járművünkkel az
idei utolsó driftedzésen találkoztam. Külön beharangozták a
csodabogarat, idővel a sok erős BMW is megunható. Ott volt,
próbálkozott becsülettel, de az istennek nem akart kipörgő
kerekkel farolni a kanyarban. Ennek több oka lehet,
valószínűleg a tényezők együttese akadályozza az efféle
viselkedést.
Ilyen például a motorteljesítmény. Hiába a könnyű
felépítmény, ha kevés az erő. A konkurencia 150-350 lóerő
közötti vadállatokkal égeti a gumit. Szegény Trabi–Zsiga
ugyanazokban a kanyarokban gyönyörűen megy az ideális íven,
ahol a többiek 60 fokkal kifordított seggel csapatnak. Ha
ugyanezen a pályán köridőt mérnének, a fordulékonysága és kis
súlya miatt eltűnne a vészes teljesítményhátrány, csak ez
sajnos nem az a sport.
Kicsit feljebb kéne még piszkálni az erőt, illetve tán a
súlypont csökkentésével sem pattogna el olyan zabolátlanul.
A laposra épített driftautók között a kis púpos idétlenül
magas. Ahogy értesültem, a szándék megvan az esztétikailag
és műszakilag egyaránt kedvező változtatásra. Csak messziről
ugatom ezt a sportot, azt látom, hogy a nagyobb autókon is
inkább keskenyebb abroncsokkal gyakorlatoznak, talán egy
virsligumi segítene.
Váltója széria négysebességes. A rövid differenciálmű miatt gyorsan
lepörög, hármasban viszont veszít virgoncságából.
Tervben van egy tolókerekes váltó ("körmökkel kapcsolódó,
egyenes fogazású fogaskerekekkel hajtott erőátviteli szerkezet, aminek
lényege, hogy gázelvétellel, de kuplungolás nélküli váltásokat tesz
lehetővé" - további kifejezések leendő szakbarbároknak a
rali szakkifejezések szótárában ) beszerzése, ami a kíméletesebb gyilkolást szolgálná.
Természetesen sperrdifi dolgozik hátul, nélküle semmi keresnivalója nem
lenne a versenypályák környékén.
A futóműve betonkemény, ez így van rendjén. A széria gátlók helyén
komolyabb példányokat látunk. A fék szintén eltér a gyárilag kiadottól.
Elöl tárcsa, az oké, de hátra is azt fabrikáltak. Csinos mintát martak
bele, ezzel némi hűtést kap, és kisebb az esély, hogy összeégjen a
betéttel. Szép munka volt a hátsó hídra feltenni,
nem kisebb dicsőség, hogy hidraulikus kéziféket kapott. A
kerekek 13 colosak, a lehetséges ültetésnél így is lesz némi
fejvakarás, hogyan a kerüljék ki a sárvédőket.
Vezetni nem tudtam. Szívesen próbáltam volna, de személyre szabott
autóknál ez nem lehetséges. Nem úgy van, hogy kicsit előrehúzom az
ülést, máris kényelmes. Inkább kintről próbáltam elcsípni a pillanatot,
ahogy farolva fordul. De csak szépen rajzolt íveket csinált. Ettől
eltekintve dicséretes, nagy odafigyeléssel készült munka.
Két faj tulajdonságainak egyesítése, vagy ahogy Victor Frankenstein
nekiállt nagy művének, kidobott anyagból újat kreálni. Csak ez
szebb, ha nem is hasznosabb.
Shelley, Frankenstein és teremtménye
Sokszor gondolkodtam,
mi kell egy jó horrorhoz? Végtelen fantázia? Részeg
kábulatban elszenvedett lázálmok? Hányatott gyermeksors? Nem
tudom, mindenesetre Mary Shelleynek, leánykori nevén Mary
Godwin Wollstonecraftnak utóbbiból kijutott. Születésébe anyja
belehalt, apja a férfitermészetnek engedve mostohát hozott a
házhoz, aki persze nem szívelte.
Nem csoda, hogy 15 éves korára egy nős férfi karjaiba veti
magát. Percy Shelley felesége nem fogadja kitörő örömmel az
ötletet, hogy hármasban éljenek, inkább önkezével véget vet
életének. Ez történik Mary féltestvérével is. Mostohatestvére
barátjuk, Byron szeretője lesz, gyereket szül neki, de annak
ennél többre nem kell. A sodródás 1916-ban, Mary 19 éves
korában véget ér, összeházasodik Shelleyvel. Hat évig élnek még
együtt, ekkor a férj hajóbalesetben életét veszti.
A termékeny író egyetlen igazán ismert alkotását a
hányattatásokkal terhelt években írja. 19 éves, amikor papírra
veti Victor Frankenstein, az ifjú kémikus rettenetes
történetét. Aki nem elégedett meg a való minél részletesebb
tanulmányozásával és leírásának, inkább maga állt Teremtőnek.
"Az életet és halált eddig sérthetetlen határvonalnak láttam,
most meg elsőként én leszek az, aki áttöri, s ennek nyomán
beözönlik a fény a sötétség honába. Új fajták fognak
teremtőjükként áldani engem. Boldog és csodálatos lények
köszönik a létüket nekem. Nincs apa, aki annyi hálát érdemelne
gyermekeitől, mint tőlük majd én" - vall Frankenstein, nem
sejtve, élete további részét folytonos vezeklésben tölti
vakmerősége miatt.
Elolvasná a regényt Göncz Árpád fordításában? Menjen hát el
egy antikváriumba, vagy
töltse le az internetről.
További cikkeink






![Der neue Mercedes-Benz C 400 4MATIC elektrisch. Energieverbrauch kombiniert: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂-Emissionen kombiniert: 0 g/km | CO₂-Klasse: A [1] Exterieur: AMG Line; MANUFAKTUR opalithweiß metallic bright [1] Die Angaben sind vorläufig. Es liegen bislang weder bestätigte Werte von einer amtlich anerkannten Prüforganisation noch eine EG-Typgenehmigung noch eine Konformitätsbescheinigung mit amtlichen Werten vor. Abweichungen zwischen den Angaben und den amtlichen Werten sind möglich. //The all-new Mercedes-Benz C 400 4MATIC electric. Energy consumption combined: 18,6-14,2 kWh/100 km | CO₂ emissions combined: 0 g/km | CO₂ class: A [1] Exterior: AMG Line; MANUFAKTUR opalithe white bright [1] The information is provisional. Neither confirmed values from an officially recognised testing organisation nor an EC type approval nor a certificate of conformity with official values are available to date. Deviations between the data and the official values are possible.](/media/images/Original-50543-26c0043-001.format-jpeg.max-370x278.jpg)
